Màra nem volt semmi elöre bejegyzett munkaprogram, ilyenkor az jön, amit régen szeretnék, de nem volt idö rà.
A borus égböl még kicsit esö is probàlkozott, de nem vàltozttott azon, hogy indulàs a termàl toba. A levegönél a to vize ma melegebb volt, minden borzongàs nélkül elmerültem benne. A fura itteni uszo alkalmatossàgba ugy tudok belebujni, hogy egyszerre tàmasztja a tarkomat és a derekamat. Igy vizszintesen lebegek a viz szinén, mig a többi làtogato vagy függölegesen log, vagy ferdén, nagy igyekezettel ovjàk a frizuràjukat. Ez nekem nem ellazulàs, csak ha a fejem is vizbe kerül. Igy nézek a felhökre, a rengeteg fecskére, a parti fàkra. Ma nagy örömömre volt egy kis vöcsök is, amitöl még jobb kedvre derültem.
Tegnap egy régi amerikai filmet làttam, nicholsonnal és Freemannâl. a Bucket List cimüt. Az egyiptomi mebyorszàgba két kérdés utàn szabad csak belépni. Milyennek làtod az életed örömeit, megtalàltad e. a màsik: tudtàl e màsoknak örömöt szerezni a léteddel? Persze ez teljesen pontatlan, de igy maradt meg bennem.
Nekem az elsö kérdésre hamar jutna eszembe Héviz és a fürdés a termàl toban. Eggyé vàlok a környezettel, minden feltétel nélkül. Ez az igazi szerelem. A màsodik kérdésre is tudnék hàlàsan vàlaszolni, de azt màr nem részletezem. Kèlönben is még sok mindent tehetek, hogy màsoknak örömöt szerezhessek. Erre buzdit ez a film, ezért jo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése