2016. május 30., hétfő

Érik a cseresznye (is)

Nem hagyta magát ez a rózsa, ő akart az első helyen állni. Nem erénye a szerénység....

A bodzaillat édes, ezt sajnos a levéltetvek is tudják, ebből már szörp nem lesz.

Kedvencem a levendula, még van néhány bokor, ahol a gyomot ki kell vágni körülötte, sőt benne.
Minden nap több érett cseresznyét találok az öreg fán, érdemes odamenni, úgy nekem, mint annak a rengeteg madárnak, akik otthon érzik magukat ebben a csodás kertben. A fecskék néha még a szobába is betévednek, ha a ház falán a legyeket összeszedik.





A szeder még fogadja vendégeit nagy örömünkre, de már elkezdtek az apró gyümölcsei is a másik indán növekedni.

F
A rózsabokor vadul virágzásba borult
(Az első kép helye itt lett volna, ha hagyja...)


2016. május 29., vasárnap

Néhány szó a kis képes élettörténethez

Miután a 7 részt megírtam, ráadásul 2006 képeivel, magyarázattal tartozom, hogy az elmúlt 10 évről miért nem folytattam beszámolómat. Egész egyszerű: erről szól többek között blogom, a "Hazafelé". Minek ismételjem magam? 
Talán annyit, hogy tavaly nyáron, egy súlyos operáció után feltettem a kérdést,  el tudom e képzelni, hogy "valódi" idős koromban (ha szabad megélnem) az itt létet. 
Mivel erre nemet mondtam, el kell majd  fogadnom a változással járó fájdalmat és az ott éléshez meg kell teremteni a feltételeket. Ez tavaly év végén megtörtént, erről néhány bejegyzésben, amit a lakás átvétel és nemrég a hurcolkodás után írtam lehet olvasni.
Addig folytatom a számadást, ennek része volt a fotók rendszerezése, ezekből válogattam a képes beszámolómhoz.
Mindentől meg kell szabadulnom, ami fölöslegessé vált, hogy a mozgásszabadságomban ne gátoljon. Inkább én osztom szét, semhogy idegenek turkáljanak benne, hisz fiaim a saját életüket élik, azzal foglalatoskodjanak, másra úgysem lenne idejük.
Nagy példaként élem át áprilisban meghalt csodálatos barátnőmet, akiről szintén írtam már itt. Mindent pontosan előkészített, annak tudatában, hogy ezzel megkönnyítse szeretteinek az életét, ha elment. Csodálatos erővel, hálás szívvel tette.

2016. május 28., szombat

2006. amikor elhatározás született 7.rész (egyenlőre utolsó)

Mielőtt 2006 fotóiból néhányat bemásolok, néhány bevezető sort kell írnom. A nyugdíjazással, férjem ismétlődő infarktusaival komoly válságba jutottam. A hatalmas ház teherré vált, eladása teljesen magától értetődő következmény lett. Tudtam, hogy 40 év után szeretnék újra hazatérni a szülőföldre. De nem a fővárosba, ahol születtem és éltem 26 évig, hanem a csendhez szokott fülemnek kedvezve, valahol vidéki remeteségben kerestem új otthont. Az interneten találtam meg, szinte "véletlenül", mint mindent. Idővel rájöttem, hogy kaphattam volna jobbat is szebbet is, de akkor már a munkám és életem beleszövődött a kiválasztott házba, kertbe. Így szerettem meg igazán. Ráadásul apámhoz jó másfél óra autózás Budapestre, (persze csak ideális közlekedés mellett!), de ez is fontos tényező volt.


A padlás és tető renoválás,

a kert végén a valamikori "műhely", kisállatistálló lebontása 

néha tűzvarázzsal járt.

A ház teljes belső átépítése sok élménnyel,

de komoly nekibuzdulásokkal is !

A berendezés szépen alakult,

és sok hajlongással a tisztaság is létrejött.

A háló parkettája is fel lett újítva.

Pihenést az akkori öreg fürdő Tamásiban adott.


Nyudíjazással járó búcsúztatások, utazások 6.rész

A nyugdíjkorhatár Svájcban 64 év volt, férfiaknál 65. Annyiszor és olyan szépen búcsúztattak 3 munkahelyemen, hogy utána azt mondtam, tulajdonképpen most illene meghalni, mert ennél gondosabb szeretettel majd akkor sem sorolják fel pozitív tulajdonságaimat. A képen egy volt tanítványomtól búcsúzok Churban, a korai nevelés központi termében.


Egy baráti házaspár kerek házassági évfordulójára nagy ünnepséget rendeztek, azóta híres emberré vált építész fiuk volt a szomszédom.

64. születésnapomra hazalátogattam, húgom unokájával örülünk a túrótortának.

Apám 88. évében, akit öcsémmel látogattam meg lakásában, ahol haláláig önállóan élt még 8 évig ezután.

Egész életemben nem jutottam el Erdélybe, ezt a hiányt sikerült 2005-ben pótolni.

Búcsúztatással kezdtem, azzal is fejezem be. Kolléganőmmel, akinek házassági évfordulóján részt vehettem, együtt ünnepeltek minket a legnagyobb elismeréssel, egy Istentisztelet keretében.

Bosco della Bella, korai nevelés, esküvő, unokák 5.rész

Bosco della Bella Tessinben van, vagyis olasz Svájcban, ahova minden évben elmentünk, u.n. "kihelyezett tanítás " címén. Faházakban aludtunk, főztünk (előre be kellett szereznem minden élelmiszert, mert ott nem volt üzlet), tanítás az ebédlőasztalnál, sok énekléssel, kézimunkával, úszás tanítás a  park medencéjében, testápolás, kirándulások. Nekem 24 órás munka, de nagyszerű volt!







Aztán az iskolát otthagytam, hogy megtanuljam a korai nevelést. Itt fizioterápiás kolléganőmmel együtt foglalkozunk egy súlyosan károsult kislánnyal.


Családlátogatások heti 1 alkalommal, 1 óra foglalkozás, fél óra megbeszélés a szülőkkel . Kezemen egy cicabábú, kezdődhet a beszélgetés.



Közben fiaim elvégezték tanulmányaikat, az idősebb megnősült. Esküvőjére nagy izgalommal készültem, hisz nekem kellett bevezetnem őt a templomba, a menyasszony pedig édesapja karján érkezett utána.

A gyönyörű fiatal pár az esküvő alatt.

Kis falunkban erről a bűbájos idős asszonyról sosem feledkeztem meg, 6 gyereket hozott világra, de én vittem őt látogatásokra, fürdőbe. Nagyon szeretett, azt mondta "mi idegenek tartsunk össze", viccesen hangzik, de aki nem a faluban született, az már idegen volt.



Mikor feltettem a kérdést, mi az amit mindig szerettem volna, de sosem jutottam hozzá, így válaszoltam meg. Elmentem 2x hetenként lovaglást tanulni. 2 év után már a "Rückwärts" is ment.

Első unokám, Sylvain,

aki szüleivel meglátogatta szüleimet, íme a nagy találkozás dédikével Budapesten.

Második unokám Thierry, aki nagyon nagyon a szívembe fészkelte magát.


A kis család a harmadik gyerekkel, akit Myriamnak neveztek, itt egy nagycsaládi találkozón.

2016. május 27., péntek

1982 Kelet Svájc, utazások (Szicilia,Izrael, Szlovákia),munkába állás 4.rész

Miután az "Aranypartot" elhagytuk, nagyszerű falucskába kerültünk, ahol kedvenc helyemen irkálok elmélyülten.



Gyorsan letettem a vezetői vizsgát és ezzel a Nissan Cherryvel kezdtem el autós létemet. 


Igen nagy bátorsággal nekivágtam Szicília körbeutazására bérautóval kis családommal együtt. A hatalmas oszlopok mellett éppúgy jól éreztem magam, mint az Etnán, ahol ajándékba adtak mézédes szőlőt az idegeneknek.


Életem legszebb utazásán a Kheopsz piramis előtt.


Ha már autóm van, elmehettem Szlovákiába, abba a magyar faluba, ahova a bombázások miatt hosszabb időt töltöttünk 1944-ben. Jó volt Mamikát átölelni, újra látni.

Az otthon szépítése sem maradt el, gyönyörű cserépkályhát épített egy székely mester a ház közepére.

Végre "megérkeztem" Svájcba azzal, hogy újra gyógypedagógus lehettem, a felvételen három tanítványommal Bosco della Bella-ban (olasz Svájcban), ahol családiasan tölthettünk szép napokat.


Fiaimmal (1969-től), költözések, vendégek 3 .rész

Hajóúton  a Zürichi tavon

Kirándulás a közeli erdőbe

Thomas első karácsonya Tantik látogatásával



1970. Bernharddal nőtt a család négytagúvá.

Nyári kirándulás 1973-ban

Látogatás Graubündenben a gyerekekkel

Az  utazás kalap nélkül nem az igazi

Feldmeilen, a kiskertbe szőlők közt vitt az út

Apu látogatása, együtt mentünk  Pfannenstielre szép erdei utakon


Oscar rokonának látogatása Feldmeilenen