2015. augusztus 30., vasárnap

Amadeus rejtekéből

Arról a csodálatosan csendes kertvégi pihenőhelyről fotóztam pár képet, amit öreg társam, aki súlyos beteg, fedezett fel számomra.
Keresi a magányt, rengeteget alszik és minden régi szokását félretette nagy bánatunkra. Mivel gondoskodni szeretnék mindennek ellenére róla, megkerestem és  az ecetfa alatt megtaláltam őt egy kis fészekben, amit száraz fűszálakból, levelekből taposott magának. 




Íme itt találtam rá, sovány és öreg lett hirtelen hűséges, kedves társam. Még örül a simogatásnak, de távolságot tart, mintha mondaná: orvoshoz ne vigyetek, meg se próbáljátok!


A kert fái meghálálták ez évben a sok törődést, és most megpróbálhatjuk a termést tárolni gondos válogatás után, ami pedig nem hibátlan, abból kitűnő levet préselünk.

2015. augusztus 6., csütörtök

Napkelte után (további képek a hőség után)

Szeretek a nappal együtt felkelni, együtt rácsodálkozni az életre, ami körülvesz. 

A napba nézni nem ajánlatos, fotózni is kockázatos, de miért ne próbáljam ki?



A keleti homlokzat előtti virágok is a napot köszöntik.


A tök megőrült, mintha az egész kertet végig akarná futni, már azt se tudja, hogy a komposztban született?



A cirmos alma egymás után beérik, már lehet gondolkozni mi történjen velük.









Vajon hány üveg paradicsomlét tudunk üvegekbe tölteni ebben az évben? A tavalyi termés elmaradt, most meg ez a bőség!


Amadeus már csak a farakás tetején hajlandó létezni ebben a hőségben. Öregségére úgy gondolta: vissza a természethez, csak étkezni jár a házba, majd futva távozik. 




A csodának folytatódnia kell






Nagyon kivételezettnek érzem magam, hogy részt vehettem 1966-ban Neversben (Franciaország) az Europa Cantat rendezvényén. Nem gondoltam volna, hogy a XIX.csodálatos rendezvényt Magyarország rendezi majd 2015-ben. 
Remélem, hogy a lelkesedés és öröm nem múlik el, hanem következményekkel jár az iskolai nevelésben, ahol annyira szükség lenne Kodály zseniális álmainak megvalósítására.
Miért tudják szerte a világon, hogy ez milyen hatalmas dolog, míg a szülőföld szégyenletesen félretette, elfelejtette mi a fontos és szép!