2017. december 17., vasárnap

Megérkeztem

Miért kell 3 nap ahhoz, hogy egy utazás után úgy érezzük,  megérkeztünk? Írhattam volna egyesszámban, hisz ez az én tapasztalatom és nem zárom ki, hogy más is van.
Mindig sejtettem, hogy a blogcímem többről szól, mint térbeli változásról, inkább egy lelki folyamatról, ami egész életünkben ekísér.
Tehát elhagytam szülőhazámat másodszor és ott szeretnék meghalni, ahol egész aktív életem töltöttem. Ahol megszülettek gyermekeim, ahol nagyszerű emberekkel köthettem barátságot.
Ahol békességben és nyugalomban, szeretetben és bizalomban telnek napjaim, aminek hosszát nem én döntöm el. 
A költözés jó alkalmat adott arra, hogy sok terhes fölösleget tovább
adhattam, amire semmi szükségem nincs.
Újragondolhattam, mi fontos és mi nem, mert semmi ostobaságnak nem akarok időt, erőt szánni. Lényegesség, essenzialita, bűvös szó, amit 20 évesen olaszul olvashattam egy nekem írt lapon, semmit nem vesztett erejéből.
Tehát továbbra is hazafelé, talán lassúbb tempóban , de ugyanakkora lelkesedéssel, örömmel, mint eddig is.