https://youtu.be/EsUWG2axB
Minden nap 5-kor hajnalban kezdem a napot. Van, hogy még nem vagyok igazàn éber, de a reggelimet akkor is képes vagyok elökésziteni és a mézes gyömbéres kenyér és tea utàn még a hangom is kitisztul. A Bartok ràdioban hallgatom a klasszikus zenét. Ma azt a müvet, amit husz évesen az Egyetemi korusban énekelhettem, Bach Magnifikat-jàt.
Elgondolkoztam, mitöl vagyok olyan boldog? Hogy egyetlen hang a müböl nem veszett el, él a fejemben azota is? Kitöröl onnan minden aggodàst, fölösleges szemetet.
Hihetetlenül gazdagnak érzem magam mig hallgatom. Hogyan élnék, ha ezt soha nem ismerem meg?
Hasonloan màmoros àllapot egy egy hallhatatlan vers zenéjének élménye. Ilyen pillanatokban hiszek minden csodàban, a nagy szellemek örök vilàgàban, ahol kitölt mindent a harmonia, a boldogsàg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése