2018. július 31., kedd

Nincs mit hozzàfüzni

Szikszai Béni verse: VALAKI VÁR
Egyre gyakrabban szorítja
szívemet a kérdés:
Meddig mehetek még?
Mögöttem tízesekkel mérem az időt,
előttem csak évekre futja már.
A másik sarkon tán valaki vár.
Minden eszközzel küzdök a máért,
s szorítva fut a holnap felém.
Az idő késő délutánra jár,
és valahol valaki vár.
Kitárja éltem másik kapuját,
Ahogy az elsőn magam léptem át,
itt is magamra maradok.
De Valaki vár,
s értem átszegzett karjaiba zár

2018. július 17., kedd

Ilyen egyszerü

amikor a cicàim a napon sütkéreznek és nagyon szeretik egymàst.
Vendégeket vàrni nem olyan egyszerü, de ugyanugy szeretetböl fakad, ami az életet igazàn megszépiti.



2018. július 12., csütörtök

Semmi baj, csak beteg vagyok

Azt gondolom betegség esetén a legnehezebb dolga azoknak van, akik ehhez nincsenek hozzà szokva, vagyis elfogadni sem tudjàk, hogy bajuk lehet.
Sokàig tartott, mire azt mondtam, rendben van, àlljunk elébe, ha màr itt van. Mit akar mondani a fàjdalom, egyàltalàn miért gyötör, hisz én nem bàntottam, hagyjon békében.
Alkudjunk màr ki valamiben, mert ezt sokàig nem ohajtom eltürni.
Nincs mese, a sok kifogàsbol elég, tessék naponta egy oràt sétàlni, akkor enyhül a stressz, ami a vilàg-helyzet miatt feszültségben tart, és ha a fürdöbe is elmész minden héten, akkor màr majdnem rendben is a dolog.
Tanulj a macskàidtol, ahogy nyujtoznak reggelente, meg alvàs utàn.
Igy mondta a fàjdalom és mosolygott hozzà, erre én is elfintorodtam, de màr nem olyan keservesen.