2019. március 27., szerda

Cipöt vettem

A sötét szinektöl el kell köszönni, nekem ma a sok sétàmhoz ez a remek cipö került  làbamra. Annyira hozzàszoktam télen a puha jàràshoz (amit egy divatos , de nagyon sok szenvedéssel jàro làbbeli sosem tudna biztositani), hogy elmentem és ezt a vilàgos szürkét vàlasztottam. Lett volna ezüst is, de csillogjanak benne a fiatalabbak…

A reklàmon a puha jàràst magyaràzzàk a nem làthato belsö felépitést mutatva.
Hazafelé ezt a csodaszépen virito fàt a fenyö elött kellett fotoznom



megint csak érdemes volt  déli oràkban kimenni!

2019. március 23., szombat

A Falknis és a csodàs tavasz

Itt nem dekoràcio a Falknis, hanem kétszer alàhuzva a lényeg.
A Rajna kék csikja a partokkal szegélyezve, fölötte hatalmasan tronol A HEGY. Itt ö uralkodik.

A tavasz biztos és gyors hirnöke sürü aranyfürtös àgaival.

Ezek itt heten nagyon összetartanak, egyesitett erövel sokkal nagyobbak, még a legvadabb fön széllel is megbirkoznak.


Szép àrnyas uton jo sétàlni, 
de ezek az oriàsok közt mindig védve érzem magam.

2019. március 22., péntek

Tavasz Iregen (csak 4 éve volt)


Reggeli fényözön a viharos éjszaka után. Jó ide mindig hazatérni, elfelejteni mindent, ami nyomasztó, fájó. A kert üdvözöl és befogad.

A kapu előtt virágzó fa, engesztelésül a saras aszfaltért.

A fenyőfa alatti mohos talajon három színben ibolyák tömege, elragadtatva gyönyörködni bennük tavaszi kiváltság!



2019. március 17., vasárnap

Mielött ujra viharba kerültünk

A Tamina patak siet a Rajna felé

 Itt maradtak az öszi kiàllitàs utàn is, a "nagy belsö ür tàrsasàgban", ahogy én neveztem öket...


Közvetlen szomszédsàgban ez a mélyen elgondolkozo fiatal nö




A Tamina a Rajnàba zubog nagy sebességgel és hangerövel.


Sétàny a Rajna mellett

2019. március 16., szombat

Ujabb szokàsok





Ujabban nem csupàn sétàlok és fotozok, hanem minden napra megszabott, hàny lépést teszek kinn a szabad levegön. Ez bövithetö, de semmiképp sem hagyhato el, akàrmilyen idö van. Az elmult 10 nap alatt az eddig nem kedvelt smartphon elölépett fontossàgban, hisz szàmolja minden nap, teljesitettem e az elöiràst. 
A betegpénztàr is buzdit, 10ezer lépést betartva a magas biztositàsi dijat mérsékelik, annyira biztosak abban, hogy a megelözés hatàsos és nekik az jo. de még nem tartok ott, a 6 ezer 1 ora alatt megvan, de ma a napsütésben elértem csaknem a 8 ezer lépést.Le kell gyözni magam, de megéri, föleg, mert a tavasz jön! làttam!!

2019. március 11., hétfő

Csak pàr napja volt

Ma sajnos csak ezen a képen van gyönyörü napsütés, Hatalmas szélvihar utàn havazik és minden szürke.

Mennék én a Tamina sétànyra és a fény vakitàsàt is elviselném, de egyenlöre csak döbbenten nézem, mi ez?





Amikor a hattyu a befagyott tavon utoljàra sétàlhatott, lefotoztam, tudva, hogy màr nem sokàig teheti,

hiszen làttam a hoviràgok tömegét nyilni, ami nagy örömmel töltött el. 

Ez van.

2019. március 9., szombat

Méhek, fecskék, golyàk

Minden összejött ezen a héten. Szomoru vagyok és vigasztalan.

Kinàban a gyümölcsfàkat emberek porozzàk be, mert a méhek a pesticidektöl kihaltak.
Nem egy kapkodós munka a kézi beporzás, amelyet Kínában már-már rutinszerűen űznek (Forrás: apps.startribune.com)

Megdöbbentö képek, fàj a szivem és tudom semmit sem tehetek -
az emberi ostobasàg és gonoszsàg gyözött…..
A fecskék jövöre talàn màr nem lesznek a visszatérö, szivünknek kedves vendégei szülöhazànknak. 







A golyàkat ezrivel lövik le Libanonban és nincs, aki megàllitanà a gyilkosokat!




































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































































Ha kipusztunak a méhek, az emberiség 2 évvel éli tul, mondta Einstein (de ha nem ö mondta, akkor is igaz lehet).De a fecskefészkek rombolàsa a steril hàzfalakért a szorgalmas madarakat öli, akiknek a tàplàléka 1 kg rovar ezutàn mérgekkel lesz pusztitva, hogy az élet elviselhetöbb legyen.

Dead body of white stork Ciconia ciconia lay on the ground

2019. március 1., péntek

Idegenség,menekülés, magàny

Mi az, ami alakit bennünket és mit àll modunkban ezekre vàlaszolni?
Ha ezt az én életemben meg akarom vàlaszolni, akkor az elsö döbbenetem gyerekként az volt, hogy idegen vagyok. Szüleim születési helye màs orszàghoz tartozik, ahova még csak nem is utazhattunk, pedig magyar emberek laktak ott: Kassa, Ujvidék. Ez több volt, mint amit egy gyerek meg tud érteni, hogy a sajàt hazàjàban idegen.
A menekülés ugyszintén foglalkoztatott miota az eszemet tudom. A hàboru utàni nyomorban elöttem volt az a kis falu, ahol Nagyanyàm élt és én irtam neki levelet, hogy én szeretnék vele lenni, ott nekem sokkal jobb volt. A rozsakertjében, a dusan termö barackfànàl a kut mellett, az almafàra csimpaszkodva, a még elég ritkaforgalmu utakon kerékpàrozva az élet nagyszerü volt és szabad.
Hisz a szürke nagyvàrosban sok örömünk nem volt, napköziotthon este 6-ig, szürke betonozott udvarok az iskolàban és érthetetlen tilalmak, vasszigor.
Hova menekültem akkor? A könyveket szerettem, a valosàgtol igy lehetett elmenekülni egy màsik vilàgba.
Nagyon önàllo lettem ebben a magànyban, mindig tudtam, csak magamra szàmithatok. Sok csalodàs ezért nem volt, csak titokban, ha erröl néha elfeledkeztem és képzelödtem.
Most emlékezem, sok ember jut eszembe, akikre hàlàsan gondolok, akik megsejtették, hogy milyen nehéz lehet nekem és igen diszkréten segitettek, amikor kellett és tudtak.