Igazi barát volt

Ma délután 4-kor egy igaz barátomat vesztettem el, nagyon szomorú vagyok, már most hiányzik. Az ecetfa alatt fog nyugodni, ahol sok órát töltött a napon, levendulagallyakra ágyazom vékonyra gyötört kis testét. 
Élt 15 évet 4 hónapot, 25 napot és minden nap együtt szép volt.

A pokolba vezető út jó szándékkal (vagy ami annak látszik) van kikövezve

Mikor elhatároztam, hogy a nyugdíjazásom után újra régi hazámban fogok élni, inkább zsigeri alapon választottam ki új otthonom helyét. A kert elvarázsolt, pedig mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy ápolták. A ház meg kevéssé érdekelt, hiszen tudtam, hogy mindent, a legszükségesebb falakon kívül ki fogok cserélni. Az első kőművest egy baráti ajánlásra kaptam. Derék ember volt, a bontásokat és a boltívet szépen megcsinálta, de a kéményépítés terén nagyon idegen volt neki a komplikált, az energiatakarékos. A gázzal működő fűtéshez még csak elfogadta a kerámiabetétes kéményt, mert előírás, de a kályhához pazarlásnak tartotta, tehát spórolt. Ez a címből a "jó szándék".
Egy darabig úgy is éreztük, minden rendben van, míg egy éve próbafűtésnél észre nem vettük, hogy a fatüzelés el fog maradni: a gyönyörű kályhánk egész télen dísznek volt jó, mert éktelenül füstölt. Aztán hívtuk a sok szakértőt. Inkább ne tettük volna.
Végül elhatároztuk, hogy veszünk új kéményt és kerül amibe kerül:pénzben, koszban és idegeskedésben.  

Amikor még a legszebb, legjobb munkákban hittünk és lobogott a tűz.

Az elmúlt hét legnagyobb pillanata: áll az új kémény. Ma megtörtént a próba: minden remekül működik, felsóhajthatunk.
Spórolás az, ha kétszer kell valamit fizetni?


A napi eseményeket és azok történetét talán csak azért említem meg itt, mert párhuzamot látok, ami gyakran előfordul mostanában. Inkább lemondok a részletezésről, hiszen az, aki gondolkozik, annak biztos eszébe jut ez vagy az.

Ajándék

Mára kiderült az ég és ez jellemezte a hangulatomat is: derűs, pedig semmi sem változott a nyomasztó gondokon.
Tudom, hogy vannak dolgok, amiket a legnagyobb akarással és igyekezettel sem tudok befolyásolni. Legjobb barátnőm, akivel naponta kapcsolatban vagyok tudja, hogy a legerősebb méreggel sem tudják meggyógyítani, néha úgy érzem szívesen mennék el én is, az események letaposnak, reménytelennek érzem a jövőt. Amadeus, hűséges társam csontra soványodott, szeméből váladék jelzi, hogy nagyon beteg. Ma délelőtt kiment a kedvenc helyére az ecetfa alá félárnyékba. Utána mentem, lefeküdtem mellé a fűbe és hirtelen megláttam milyen gyönyörű a világ. Cicám békés nyugalommal vette, hogy a buksiját simogattam és könnyes szemmel megköszöntem neki az elmúlt időket.   A fecskék nagy csapata ott tartott a fejünk fölött repülési bemutatót a tőlük ismert bravúros technikával.A pázsit fölött egy kis pillangó táncolt,élete pihe könnyű elmúlás, de milyen vidámító kép. Mindezt a legkékebb égbolttal a háttérben, amit el sem mertem képzelni az elmúlt hideg, borús napokban. 
Néha elég kimenni és semmit sem akarva csak úgy létezni.

Kinek érdekében?

Nagyon jó kérdés, ha egy nyomozó a krimiben azt fontolgatja kinek használ, ha valahol szörnyűség történik.
A mostani események feldúlnak mindenkit, akár hol is él a világban, a reagálások meg attól függenek, hogy ki hol és hogyan értesül az eseményekről.
Magamat mindig szabad és független embernek tartottam, igyekeztem minden manipulációt felismerni és aztán messzire elkerülni.
Most is ezt teszem. Egyszerűen azzal, hogy felteszem a nagy kérdést: kinek használ ez a borzalom?
A bizalmam a médiában a nulla alá fogyott, miután felismertem, hogy ugyanazt az eseményt mind a saját irányvonalához hűen, vagyis fizető gazdája érdekeinek megfelelően irányítja.
Elolvasom több nyelven, amihez hozzájutok, hozzáteszem a saját gondolataimat, tapasztalataimat és reménykedek abban, hogy a kevésbé rossz érvényesül.
Minden általánosítás, ferdítés fájdalmat okoz, mert látom, hogyan igyekeznek a tragédiákat a politikai irányok a saját hasznukra fordítani őrületesen manipulálva a tudatlan tömegeket.
Egészséges lélekkel megmaradni, talpon állni idős korom ellenére 
az egyetlen, amire vágyom, igyekszem megszűrni azt, ami szemem elé kerül, talán sikerül. 
Ha nem, akkor egy leszek a "mellékes veszteség"-ből, ugye ismert ez a kifejezés, nem én találtam ki.