2012. június 28., csütörtök

A tető felmászik



A kert végén lassan rend lesz, az utolsó építmény egy fatároló lesz, ahova a tető épp ma kerül fel. Ésszel inkább, mint erővel, hogy a baleseti veszély minimálisra csökkenjen egyetlen 80 éves ember mutatja meg, mit tud. Gondosan kitervelte, elkészítette az alapokat épp úgy, mint a már kész tető (ami azelőtt a vizesblokkot borította) szállítását, majd mostani emelését, amit szájtátva figyelek. Kicsit reszketek is, mert ki tudja tartanak e a kötelek és az anyag mindenütt kibírja e a hatalmas terhelést. De bízok az értelemben és a szellem erejében, hogy minden sikerülni fog.

Rózsa reggel

 
Posted by Picasa

2012. június 26., kedd

Tudod-e........ki, hogyan hal meg?




A tűzoltó elég gyorsan,
Az aratóért jön a kaszás,
A házmester beadja a kulcsot,
A molnárt felőrli az élete,
A takácsnak elszakad élete fonala,
A pék megeszi kenyere javát, 
A kertész a paradicsomba kerül,
A postásnak megnyílik a mennyország kapuja,
Az órásnak üt az utolsó órája,
A kalauz eléri a végállomást,
A prímásnak elszakad a húrja,
A matróz az örök nyugalom tengerére hajózik, 
A pénztáros elszámol az élettel,
A búvár örök álomba merül,
A trombitásból kifogy a szusz,
A koldus jobblétre szenderül,
A díjbirkózót maga alá gyűri a halál,
A bérlő örökös otthonra lel,
A boldogtalan megboldogul, 
A léghajósnak elszáll a lelke,
A vegetáriánus fűbe harap,
A virágárus alulról szagolja az ibolyát,
A lovász elpatkol,
A papnak harangoznak,
A vadásznak lőttek,
A színésznek legördül a függöny,
A muzsikusnak elhúzzák az utolsó nótáját, 
A szabót kinyírják,
A kis embereket elteszik láb alól,
A meteorológusnak  befellegzett.

Milyen változatos is a nyelvünk...


2012. június 25., hétfő

Ma történt egy svájci falucskában

Azon a reggelen is minden a maga rendjén ment, mindenki igyekezett munkába, iskolába, mikor az idős asszony elhatározta, hogy kis bevásárlásra indul a kerékpárjával. Hátul felerősítette a kosarat, belebújt esőkabátjába, hátha újra csepereg majd, zsebébe dugta a pénztárcáját és a mobilját, a cetlit sem felejtette el. aztán elindult. Már megkezdődött a tanítás, az utcán alig volt valaki.  Nem volt messze a község központja, ahol mindent megkaphatott, amire szüksége volt. Hagyott időt mindenre, még egy kávét is ivott, mielőtt beszerzéseivel hazaindult volna. Apró cseppekben elkezdett esni, összébb húzta magán kabátkáját. Át a hídon, majd a kis gyalogúton kerékpározott, amit szép, öreg platánok szegélyeztek, csaknem a házig, ahol lakott. A 11 órás harangszóról eszébe jutott a régmúlt, mikor apró gyerekei hazasiettek az óvodából, ezen elábrándozott. Annak a fiatal asszonynak érezte magát, aki volt nem is olyan régen. Az útra sodródott követ nem is látta, szeme elhomályosodott, az esőcseppeket és könnyeket ki tudná szétválogatni? Már csak annyit érzett, hogy elvesztette a kormányt és keményen nekicsapódott a következő fának, aztán sötét lett a világ körülötte.
A szomszédék fiacskájának ma hamarabb ért véget  a tanítás, mert délutánra sportnapot hirdettek, amire nagy izgalommal készültek, hogy ki lesz a leggyorsabb, legügyesebb az összes közül. Sietett hazafelé a sporttáskáért, nem zavarta az eső sem. Aztán megpillantotta a földön a kedves nénit, aki mindig mosolyogva viszonozta köszöntését. Szanaszét hevert a kosárból kiborult gyümölcs, kenyér, yoghurt, de ő csak a vérző fejet látta a fatörzs mellett, a lehunyt szemeket. Kiáltani sem tudott, sietve odahajolt fölé és tudta, most azonnal segíteni kell. Az asszony kinyitotta szemét és suttogott: fiacskám, vedd ki a mobilomat és hívjad a mentőket! A számot tudta, a tanítónéni jól eszükbe véste, mit kell tenni ilyen esetben. A helyet is kitűnően elmagyarázta, aztán próbálta felemelni a kerékpárt, összeszedni, ami szanaszét hevert. Megtisztogatta az asszony kezét óvatosan, inkább simogatás volt az. Mikor minden rendben lezajlott, őt kellett gondozásba venni, elhagyta ereje és félelmében sírni kezdett.

2012. június 21., csütörtök

Önmagadtól nem menekülhetsz

Petar Vukov
Virtuális utazások
1.
Az utazás belső változás iránti vágyat fejez ki, az új tapasztalatok szükségletét, éspedig jóval inkább, mint a helyváltozás igényét. Jelképrendszere az igazság, a béke, a halhatatlanság, a lélek-központ, az őshaza keresését jelenti... Keresni az Ígéret Földjét, az Eldorádót - ez az elérhetetlen célközpont utáni kutakodás, míg Aeneis, Odüsszeia és az Isteni színjáték a megismerhető keresését jelenti. Ezek az utazások az emberen belül történnek. Az az utazás, amely menekülés önmagunktól, sohasem vezethet célhoz.
2.
Elutazni valahová, messzire, bejárni az egész világot, mindezt csak azért, hogy aztán hazatérjünk. Arra gondolni, hogy elérkeztél a világ végére, valójában pedig a küszöbön állsz. "Az ember nem tesz semmi egyebet, csak egész életében hazatér." (Novalis)
Erről szól a haszid mese is a krakkói Izsák rabbiról, Jékel fiáról, aki álmában parancsot kapott, hogy keresse meg a kincset Prágában a Károly-híd alatt. Odaérkezvén, a gyanakvó őrnek el kellett mesélnie álmát. Ha hinnék az álmokban - mondta neki az őr -, el kellene mennem Krakkóba, mert azt álmodtam, hogy ott van elásva a kincs, egy zsidó, Jékel fia Izsák kályhája alatt. A rabbi erre meghajolt, hazautazott és megtalálta a kincset.
A hazatérés másfajta változatát találjuk Singer történetében a chelmi Schlemihlről, aki Varsóba indult. Útközben elszunnyadt, és amikor felébredt, az ellenkező irányban folytatta útját, mert valami csirkefogó megfordította az útjelző táblát. Így megérkezett Chelmbe, arra gondolván, hogy egy másik Chelmbe vitte útja, amelyik pont ugyanolyan, mint az első; s végezetül, több félreértést, ami ebből a meggyőződéséből eredt, oly módon oldott meg, hogy megértette, "az egész világ egy nagy Chelm".
Ennek a motívumnak egy másik változata az otthontól való eltávozás és egy másik világ fellelésének létezhetetlensége, amit Kavafisz fejt ki Város c. versében:
Új földeket majdan nem találsz, nem lelsz más tengerekre.
Mindig ebbe a városba érkezel.
Más szóval: önmagadtól, saját életedtől nem lehet megszökni. El kell fogadni, hogy az élet, amely számunkra a Földre való születéssel adott, magában véve is - bármilyen rajtunk kívüli cél nélkül is - érték, amint azt úgyszintén Kavafisz Ithaka c. versének sorai sugallják:
Gyönyörű utazást nyújtott Ithaka.
Ha nincs, nem is kelsz útra.
Ám nincs is más, amit neked adna.

2012. június 8., péntek

Hilde Domin:Kérelem



Hilde Domin

Bitte


Wir werden eingetaucht
und mit dem Wasser der Sintflut gewaschen,
wir werden durchnässt
bis auf die Herzhaut.
Der Wunsch nach der Landschaft
diesseits der Tränengrenze
taugt nicht,
der Wunsch, den Blütenfrühling zu halten, der Wunsch, verschont zu bleiben,
taugt nicht.
Es taugt die Bitte, dass bei Sonnenaufgang die Taube
den Zweig vom Ölbaum bringe.
Dass die Frucht so bunt wie die Blüte sei,
dass noch die Blätter der Rose am Boden
eine leuchtende Krone bilden.
Und dass wir aus der Flut,
dass wir aus der Löwengrube und dem feurigen Ofen
immer versehrter und immer heiler
stets von neuem
zu uns selbst
entlassen werden.


Kérelem

Belemerittettünk,
özönvizben mosdunk,
szivünk burkàig
àtnedvesedve.
Vajon mit ér
a könnytelen tàj
utàni vàgy,
az örök tavaszban hinni
mit ér,
kiméletre ne szàmits,
hasztalan.
Kérni kell,
hogy napkeltére
a galamb olajàgat hozzon.
A gyümölcs oly csodàs legyen,
mint viràga,
és a rózsaszirmok
sugaras koronaként
érjenek földre.
Aztán az àrból,
oroszlànveremből
tüzes kemencéből
rengeteg sebbel ,egyre gyógyultabban
újra és újra
magunkra talàljunk.

2012. június 6., szerda

Csend


Ma egész nap vitában vagyok egy ismert személyiség bölcs mondatával, miszerint: zaj sokféle van, de csend csak egy.
Gyűjtöm a szinonímákat a csendre, mert állítom, hogy a csend sokkal több, mint a zajok hiánya. Az egészség is több, mint a betegség hiánya.  A szeretet is több a gyűlölet hiányánál.
A csendet emberi mértékkel tudom csak elképzelni, amihez érzékeny fülek tartoznak. Olvastam, hogy akiket elzártak minden hangforrástól egy idő után nem bírták elviselni az abszolút csendet.
Hova akarok ezekkel a gondolatokkal eljutni?
Zajos világban élünk. A városokban még a madaraknak is hangosabban kell kommunikálni, ha egymást meg akarják érteni.  A vitákban, ha az érvek kifogynak, akkor jön a hangerő. Az amerikai iskolákban mikrofon kell a tanárnak, ha a zajban meg akarja értetni magát.
Szeretném a környezetem finom hangjait felvenni és kérdezni: ugye hallod a falevelek susogását, a madarak halk füttyszavát, a tücsök ciripelést.
Sokféle a lárma, a zaj, de az embermértékű csend is sokféle.
  Emlékszem a feleltetés előtti nyomott csendre, ahogy a tanár lapoz a naplóban, vagy a csendre, ha a telefon nem szólal meg a várva várt hírrel.
A vihar előtti csend, a koncert előtti csend, a hosszú pillantás csendje mind bennünk élnek szépséges vagy félelmetes változatokként egy témára.

2012. június 2., szombat

Hilde Domin, Rose Ausländer verseiből

Rose Ausländer:
Finden

Ich finde
was ich nicht suchte

vereistes Lied

Ich nehme es
in den Mund
hauche es an

Es taut auf
und singt
mich
und
dich

Találni

Találtam
mit nem kerestem
megfagyott dalt
számba vettem
ráleheltem
felolvadt
dalol
rólam
és
rólad
________________
Hilde Domin:
Herbstaugen

Presse dich eng
an den Boden.

Die Erde
riecht noch nach Sommer,
und der Körper
riecht noch nach Liebe.

Aber das Gras
ist schon gelb über dir.
Der Wind ist kalt
und voll Distelsamen.

Und der Traum, der dir nachstellt,
schattenfüssig,
dein Traum
hat Herbstaugen.

Ősz tekintete

Szorítsd magad
a földhöz
Amely még
nyárillatú, mint
szerelemtől
illatos tested

De feletted
elsárgult már a fű.
A  hideg szél
bogáncsmagokat visz.

Árnyéklábú álmod még
utolér, de
szeme
őszből néz rád.


Rose Ausländer:

Heimat III

Heimatlosigkeit
dir fremde Heimat
bleibe ich treu

Stimmen
kommen geschrieben
umarmen die Erde
halten den Himmel
schenken mir
Frühling und Schnee

Aus meiner Heimatlosigkeit
¨komme ich
mit meinen Worten
zu dir
fremder Freund
streue Glanzlichter
über das Dunkel
unsre gemeinsame Heimat


Hontalanság

hozzád idegen hon
hű leszek
Írott
hangok jönnek
ölelik a földet
tartják az eget
tavaszt hóval
ajándékoznak

Hontalanságomból
jövök hozzád
szavakkal
idegen barát
szórj csillámos fényt
közös hazánk
sötétségébe