2014. december 24., szerda

Karácsony a Balatonnál

Szabadiban a révre várva



A végtelen nyugalom

A felhőkben talán egy angyal közeledik?

Tihany csendes várakozásban

A belső tó melletti gémeskút

Napnyugta előtt a Levendula központ mellett

2014. december 21., vasárnap

Sol invictus

Aranyvasárnap volt ma egy viharos éjjel után. Eszembe jutottak az órák, amikor a nebulóknak a "rauhe Nächte" (=rideg éjszakák) és a karácsony összefüggését meséltem. A leghosszabb éjszakáktól való félelem miatt kellett a gonosz szellemeket megtéveszteni a zöld ágakkal, a gyertyák, mécsesek fényével. A jó hangulathoz pedig hozzá tartoztak azok az ételek és italok, melyeket ma is sok fáradtsággal készítenek a gondos háziasszonyok.
A kereszténység előtti hit a "legyőzhetetlen nap" feltámadásában, a leghosszabb és legsötétebb éjszakák után így él tovább.

Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Nap
A szentély bejáratával szemben volt a kultuszkép, a Mithrász-szobor. Ez az istent lobogó katonaköpenyben és frígiai sapkában ábrázolta, amint egy fehér bika hátán ül, bal kézzel hátrafeszíti a bika fejét, jobbjával pedig belemélyeszti tőrét a bika nyakába. Körülöttük számos mellékalak is található.....
Sajnos a szentélyek használói vallásuk tanításait általában titokban tartották, így ezekre csak következtetni lehet, például a mithraeumokban talált ábrázolások és szövegek alapján – de e következtetések elég bizonytalanok. Annyi kétségtelen, hogy a kultuszképek a Nap éves látszó égi útjával és annak csillagászati „állomásaival” vannak kapcsolatban. A bikaölés feltehetőleg azt jelképezi, hogy a napisten (Mithrasz, vagy ahogy a rómaiak gyakran nevezték, Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Nap) megöli a bikát, a sötétség szimbólumát. Mithrász eközben a kultuszképen nem a bikára tekint, hanem hátrafelé. Ez azért érdekes, mert fehér bikát az égi isteneknek volt szokás áldozni, áldozás közben félretekinteni viszont akkor, ha alvilági isteneknek szól az áldozat. E kettősség jelzi, hogy itt az „ölés” egyúttal „életadás” is. Tudniillik ez a téli napforduló, ezután születik újra a világosság, azaz a Nap égi útján ismét emelkedni kezd. (Mithrász mítoszai, amennyire tudjuk, sokkal sokrétűbbek lehettek, mint azt itt akár csak érzékeltetni lehetne. A részletek értelmezése is meglehetősen bonyolult.

 Az érdeklődő sok adatot találhat erről pl. a következő könyvben: Mithras és misztériumai, szerk. László Levente; Kairosz Kiadó, 2005.)

A napistenek, így Mithrász születését, illetve a sötétség feletti győzelmét híveik természetesen megünnepelték. Az ünnepre a téli napfordulókor került sor. Ezt annyira fontosnak tartották, hogy még évszázadokkal később is megünnepelték – a keresztények is. E nap hajnalán kivonultak a szabadba, várták a napkeltét, és imával, énekkel, esetleg áldozattal ünnepelték a megújult fényt.

2014. december 17., szerda

Gulács és Buzsák Csisztafürdő

Ahányszor a Balaton déli partján Fonyódnál elhagyjuk az autópályát Buzsák felé, azonnal felfedezem a "mi piramisunkat", mindjárt a Badacsony mellett.




Tihanyban a "Levendula központ"-ban láttam a Balaton felvidék fantasztikus múltjáról. Míg a Badacsony méreteiben nagyobb, boráról híresebb, de nekem a Gulács a kedvesebb, vadabb, eredetiségéből nem veszített semmit. A bazaltot is csak óvatosan és keveset hordták el egy helyen. Bár ezt a sebhelyet  be lehetne gyógyítani!
Eszembe jutott egy gyönyörű vers Vas Istvántól, aki a szent tüzet őrző veszta szűzekről említi, hogy csak egy tudta a mai napig fejét megtartani, ezzel számára a hűséget példázza. A vulkán tüzét őrző Gulács is megtartotta a fejét....

Buzsák Csisztafürdője ugyanebből a belső tűzből él, a forró  forrásvíz gyógyít testet, lelket.
Íme a bejárat:



A belső térben télen nyáron lehet fürdeni.
A külső medence tető alatt
A vendéglőből kilátás a hangulatos kis házra, tetőjét minden évben gondosan tisztítják.


2014. december 13., szombat

Séta a decemberi kertben

A márványkövek közt még mindig találtam nyíló virágokat.

 Az egész kertben virágzanak az örök optimisták, akikről példát vehetünk.

 A ribizlibokrok rügyei sokat ígérőek!!!
 Pitypangot is találtam.
Az utolsó rózsák kicsit tépettek, de nyílnak rendületlenül.

A madárkából ennyi maradt, az életét egy kóbor macska vagy egyéb ragadozó éhes gyomrában táplálékként végezte. 

2014. december 4., csütörtök

Vidám piacnap Tamásiban

Hosszú idő után ma kisütött a nap. A cinkék felfedezték a madáretetőt a diófán, boldogan figyeltem röpködésüket, ahogy egymást váltva, sosem tülekedve csipkedték a zsíros magokat.
 Csütörtök, tehát piac Tamásiban. Minden parkolóhely foglalt, de a sártengeren túl, nagy zökkenések után sikerült egy kis fűvel benőtt helyet találni, nekünk épp jó volt. A hatalmas nyüzsgésben a céltudatos keresés mellett az improvizálásnak és spontaneitásnak jó helyet adni, mert ettől igazán csodálatos egy ilyen piaci nap.
A mézes standnál már ismernek. Megint hársmézet veszek, a nagy üvegek rám vártak. A visszatérő vevőnek kijár egy kis üveg ajándékba az ünnepi jókívánságok mellé, nagy zavaromban a kesztyűmet ott hagyom a pulton, de utánam szólnak.....
A párom a szerszámoktól alig tud elszakadni, pedig van épp elég a kamrában. Egy új fejsze nyelével sétálunk tovább, mondom neki, ne lóbáld erősen, mert félelmetesen nézel ki. Aztán átveszem diszkréten.
A ruhahegyek mellett elég közönyösen megyünk el, de velünk jön azért három fekete póló, később egy sapka, ami a kabátomhoz jobban illik.....
A háztartási kiállításból új fakanalak lettek kiválasztva, nem mintha a régiekkel nem lehetne főzni, de ki tudja, hátha ezekkel finomabb lesz és a régi húsklopfolót is ideje már tűzre vetni, mielőtt lerepül a feje valahova.
A sütőtökökből is egy szépet ki kellett választani, hisz nincs annál finomabb leves hetedhét országban, tökmagolajjal és pirított tökmaggal. Most van szezonja, nem lehet megunni.
A gyönyörű körtékből is kiválasztunk néhányat, kárpótlásként az idei terméskiesésért, aminek okait azóta is próbáljuk megérteni.
A piac él és vidám, az emberek kedvesek és jók. A levegőben sült kolbász és töpörtyű illata, színes gyümölcsök, zöldségek takarják a szürke betonon álló asztalok kopárságát.
A hazaúton a táj szépségében gyönyörködök, jobbra a frissen szántott, balra az őszi vetéstől zöld dombok, az úton szinte senki sem jár, csak a lombtalan fák finom árnyékai üzennek, hogy minden rendben van december elején, a Dunántúl közepén.

2014. november 21., péntek

Mi az út?

Mi az út? – kérdezte Csao-csou



-        ---   A mindennapi gondolkodás (1)- válaszolta Nancsüan.

-         -- Hogyan térhetünk (2)?

-        -- Ha tudatosan (3) akarsz rátérni, máris tévúton jársz.

-        --  De akkor hogy tudhatok róla?

-       --   Az út -nak (4) nincs köze se tudáshoz, se nemtudáshoz- mondotta Nan-csüan.

- A tudás káprázat, a nemtudás zűrzavar. Ha valóban tudatosság nélkül éred el az Utat, mintha mérhetetlen (5) ürességbe jutnál, nem lesz előtted sem akadály, se határ.

 Hogy lehetne akkor állítani vagy tagadni (6) ?



 Az eredeti szöveg vagy kínai, vagy még valószínűbb: kínaiból fordított nyelven jelent meg. Néha az eredeti értelmét sosem, máskor eltorzítva olvashatjuk nyelvünkön, ezért elgondolkoztam, mire cserélném fel az 1-6 számokkal jelölt szavakat.

1.Gondokodás helyett ha az elmélyülés, meditáció, befelé fordulást, vagy a vallás szavaiból az áhitat, ima szót helyettesítjük a szövegbe, akkor máris közelebb kerültünk a régi kínai bölcs válaszához.

2. A "térhetünk rá" helyébe a gyakorolhatjuk szót helyezném.

3.A "tudatosan"  szó  az akarattal, hatalommal szavakkal helyettesíthető.

4. Az "út" az Újtestamentumban :"Én vagyok az út, az igazság és az élet" szavakkal vethető össze, tehát isteni hasonlat

5.Mérhetetlen, a végtelenség fogalma, ami elképzelhetetlen, vagyis Isten a fogalom, amit ha leírhatnánk, meghatározhatnánk, az biztos hamis lenne...


6.Állítani vagy tagadni azt amiről fogalmunk sincs: lehetetlen.

Ennyit erről a nagyszerű szövegről, amit gyakran kell újraolvasni.
A japánok teaceremóniáin a legszebbnek tartom, hogy egyetlen szöveget felakasztanak a falra, vagy oszlopra és órákig beszélgetnek róla, kinek mi jut eszébe.
Valahogy így mondtam el, nekem mi jutott eszembe. A szimbólumok világa rejti számomra a bölcsességet, amit a legnagyobb kincsnek érzek. 

2014. november 16., vasárnap

Segítő beszélgetés

A Segítő Beszélgetésről Agnes Beguin így ír:


Figyelj és hallgass meg!
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te tanácsot 
adsz, nem teljesítetted a kérésemet,

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet, és
 Te elmagyarázod, hogy miért rossz, hogy így érzek, 
akkor rám tiportál,

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te úgy érzed, 
hogy valamit tenned kell, hogy a problémám 
megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
 Te süket vagy.
Nem kértem mást – csak hogy figyelj rám és hallgass
 meg,

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,

Nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem, amit nekem kell
 megtennem, csak megerősíted a félelmemet és 
gyöngeségemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek, még 
ha ez az érzés érthetetlen is, lehetővé teszed, hogy 
megvizsgáljam, és értelmet adjak az érthetetlennek.

Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik és 
tanácsra nincs szükség.

Talán azért használ sok embernek az imádság, mert 
Isten nem ad tanácsot, sem megoldást, csak figyel 
és 
meghallgat, a többit ránk bízza.

Tehát Te is figyelj rám és hallgass meg. Ha szólni
 akarsz, várj egy ideig, és akkor már én is tudok rád
 figyelni.

2014. november 15., szombat

A Nagyberek közepén

Érdemes felfedező útra indulni, mert fiatalon tart. Egyrészt megtisztít előítéletektől, amit "mindenki" tud, de sosem járt utána, másrészt ha gyógyvízről van szó, akkor segít mozgékonyságunkat megőrizni.

Fejleszti a humorérzékünket is. Például remekül szórakoztunk, mikor megláttuk ezt a csodásan megszerkesztett feliratot: Frizeur.
Német vendégeknek az első három betű, aztán megtorpanás, hisz magyarok vagyunk és egy s-nek akkor semmi értelme. Aztán nekilendül franciásan és  -eur jön, hisz mi műveltek vagyunk, vagy mi a szösz. Kacagással  kezdeni mindenképpen egészséges! 
ű


Egyszerű és világos minden, mint a napsütés a tájon, nincs tömeg, nincs fontoskodás, irányítgatás, lámpaláz.

Íme a pénztár kis házikója, nyitva tartás tábla, seprű és szemétgyűjtő a lényeges és a barátságos pénztárosnő.

f
A bejárattól balra kis vendéglő, ahol a nyári szezonban ebédelni is lehet.

A fedett fürdő medencéje, szemben az öltözők ajtói és a zuhanyozó.

Nyugágyak a hatalmas ablakok előtt. A természetvédelmi területnek köszönhetően a kerítésen túl lehet őzeket is látni.

Megpróbáltam egy videót idehozni, de fogalmam sincs, miért ismétli a képsort..
Ezen a képen a "geizír" jól látható, időnként a föld morog, majd egyre erősebb sugárban buzog a csőben a víz és lehet élvezni a 42 fokos kénes gyógyvizet "direktbe" .

A fürdés után a bejáratnál egy buzsáki népművész munkáit csodálhattuk meg.
Azóta is minden héten ellátogatunk Csisztafürdőbe, nyitva van télen is, remélem nem fogják ezt a kevés látogató miatt megszüntetni. A belépő csak 1500 forint.

2014. november 12., szerda

Aranyszínű üzenetek

Az őszibarackfa már leterítette aranylevelű szőnyegét, de még mindig ragyogott megmaradt lombja a lemenő nap fényében.
Szépséges, ahogy a téli alvásra készülsz kedves fácska, talán mondani akarsz valamit?
Csak nem akartál örömöt szerezni nekem?
Ha igen, akkor, remekül sikerült.
Várom az ébredésed, az újrakezdést, az élet csodáját veled együtt.


2014. november 10., hétfő

November fényei

A nap gyermekei vagyunk, ezért nincs hónap, amit kevésbé szeretnék, mint a november. Naponta vesz el az éltető napfényből, ködbe borítja a tájat, kényszerít arra, hogy magunkba forduljunk, számadást készítsünk.
A szépen kivilágított szobák, az otthon melege, ami most éltet, ahova jó bemenni és álmodni új tavaszról, életről.

Befelé fordulva, a gyertyák fényében a fűzfa alatt megtalálom azokat, akiket szerettem, de már elmentek. Nagyon sokan vannak, ezért az egyik márványdarabkán az áll: akik kimaradtak. Jó velük beszélgetni, békességet találni a novemberi nagy csendben.

2014. november 7., péntek

Aranydiploma

50 és még több éve diplomáztak az összegyűlt ünneplők .
Nem voltam biztos, hogy elmegyek, de mint mindig, a kíváncsiságom nagyobb volt, mint a szorongás az ismeretlentől. Gyönyörű teremben, névvel jelölt szép karosszékek vártak ránk.
Ismerősöket felfedezni mindig izgalmas dolog, ha nem is egyszerű annyi év után egy arc mosolyában megismerni valakit.
Sajnos nem tudott mindenki eljönni, sok üres szék jelezte, hogy csak szerettek volna köztünk lenni, de nem ment.
Megkezdődtek a beszédek, miután elhangzott a Himnusz és újra helyet foglalhattunk.
Előbb a jogászok kapták meg díszes diplomájukat.
 Aki egyedül nem tudott a pódiumra menni, annak segítőkész fiatalok segítettek.
A nagy pillanat az aranydiploma átadásakor.

Kolléganőimmel együtt az ünnepség után.


Kicsit ügyeskedtem a fotókkal, hogy legyen pár portré is rólam, hisz az utóbbi időben nem nagyon kerültem jó fényképész közelébe.....