A Segítő Beszélgetésről Agnes Beguin így ír:
Figyelj és hallgass meg!
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te tanácsot
adsz, nem teljesítetted a kérésemet,
Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseimet, és
Te elmagyarázod, hogy miért rossz, hogy így érzek,
akkor rám tiportál,
Ha arra kérlek, hogy hallgass meg és Te úgy érzed,
hogy valamit tenned kell, hogy a problémám
megoldódjon, bocsáss meg, de én úgy érzem, hogy
Te süket vagy.
Nem kértem mást – csak hogy figyelj rám és hallgass
meg,
Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél,
Nem kértem mást, csak hogy hallgass meg.
Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.
Amikor teszel valamit helyettem, amit nekem kell
megtennem, csak megerősíted a félelmemet és
gyöngeségemet.
De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek, még
ha ez az érzés érthetetlen is, lehetővé teszed, hogy
megvizsgáljam, és értelmet adjak az érthetetlennek.
Ha ez megtörténik, a válasz világossá válik és
tanácsra nincs szükség.
Talán azért használ sok embernek az imádság, mert
Isten nem ad tanácsot, sem megoldást, csak figyel
és
meghallgat, a többit ránk bízza.
Tehát Te is figyelj rám és hallgass meg. Ha szólni
akarsz, várj egy ideig, és akkor már én is tudok rád
figyelni.