Ha a tulélést tanitani lehetne, akkor azt töle kéne, Sanyi cicàtol, akit Sàndorként emlitettem tiszteletem jeléül.
Megtartva szabadsàgàt teljes ellàtàsban részesül, és àltalànos szeretetben. Ami engem illet, kezdettöl beszélgetek vele,igy közöltem, nekem van egy dràga cicàm, tölem ne szàmitson se ételt, se simogatàst. Nem ohajtok féltékennyé tenni egy otthonomat ékesitö cicàt, aki eleinte hatalmas dühvel ment a làbtörlön pihenö Sanyinak, aki ezt igen flegmatikusan, rezzenéstelenül türte. Nézte, mit erölködik ez a kis szerencsétlen. Azota Dorka màr megtanulta, hogy a dühe semmire se jo, csak figyeli belülröl a kinnti macskàt, aki mielött mi idejöttünk volna, màr itt volt. Az ö területére hatoltunk be, viselkedjünk tisztelettel. Ezt részemröl mindig megkapta. Mindig köszönök neki, megkérdezem, hogy szolgàl a kedves egészsége.
Ma reggel is igy volt. Szokàsàtol eltéröen közeledett és megszagolta a làbamat. Ezt én a szeretet jelének vettem.
Azt hiszem, sokat lehet töle tanulni, ezért neveztem bölcsnek. Aki igy tulél közlekedést, sok emberi ostobasàgot, idöjàràsvàltozàst sok sok éven àt, attol elleshetünk valamit, amit valahol elvesztettünk.
