Közel az év vége

 Az idö az agyunk szüleménye, olvastam valahol, érdemes ezen elgondolkodni.

Làttam egy vicces rajzot, amin egy 2023-as zàrt ajto van, amihez egy csapat emberfigura hosszu bottal közelit, elbujva egy fal mögött. Lehet, hogy ilyen félelem van mindenkiben, aki nagy derrel-durral "ünnepli" a szilvesztert. Ezzel szemben nàlam ilyen nincs, csak nyitott ajtok, amiket nem kell rudakkal ovatosan közeliteni, hanem békésen àt lehet aludni. Kialudtan, fejfàjàs és egyebek nélkül veszem tudomàsul, hogy a naptàr januàrt mutat.

Tehàt a kulcs a kezünkben van, hogy a "rohano idö"-t megszeliditsük. Le kell szokni a szilveszterezésröl! Dràga és öregit!

Békés karàcsonyt!

Mit kivànunk ezen a napon a leggyakrabban? Àldott, békés karàcsonyt! Mig az àldàst kapjuk a Feljebbvalotol, addig a békességnek egyik része, lehetöségként bennünk lakik.  Tehetünk rola, hogy megnyissuk magunkat elötte, a sok nyüzsgés utàn, ami a legtöbb esetben megelözi az ünnepet. Ugy tudom valamikor böjti idöszak volt az àdvent, ami szentestén ért véget az ünnepi vacsoràval. 

Aki egyedül van, annak az ünnep a teljes csend ideje. a hàlaadàsé. Az emlékezés ideje, amikor a csalàd kitöltötte, örömmel gazdagitotta a napot. A hallgatàst fogadott szerzetesek életéhez hasonloan  most ünnepélyes csend a falaim közt. Semmi sem vonhatja el a figyelmet arrol, amiröl az ünnep beszél, a szeretetröl, amit a fényben kaptunk, mely legyözte  a gonoszsàgot. Tudtam e növekedni a szeretetben, nem volt e hiàba az év, amit kaptam ajàndékba?

 

A leghosszabb éjszaka utàn

 

A fotót még Iregen készítettem napnyugtakor, de még sok màs emlék jut eszembe az év leghosszabb éjszakàja kapcsàn.

Azok az órák, amiket karàcsonnyal kapcsolatban tartottam  a rámbízott nebulóknak. Arról beszélgettünk, milyen lehet olyan orszàgban élni, ahol a nap reggel nem kel fel. A félelemről, ami a sötétségben uralkodó gonosz szellemektől tàmadt bennük. Arról, hogyan probàltàk ezeket elűzni. Fénnyel, örökzöld àgakkal a hàzak bejàratàn az életet hirdették, hogy nincs itt hatalma a halàlt hozóknak.

Mekkora öröm volt, mikor 3 nap utàn a nap újra feltàmadt és a fénye mindent bevilágított. 

Nem véletlen az időpont, amikor mi  ünnepelünk, csak a tudatból hiànyzik az eredete és a szimbolumok jelentése.

A fény, a szeretet, az élet ünnepe ez, ha igazàn elcsendesedve tudunk örülni neki. Ha nem a mértéktelen evés, ivàs, pénzköltés és nyugtalansàg napjai jönnek. Ezt kívánom mindenkinek szeretettel!

Talàlkozàsok

Egy nagyobb orosz csoporttal talàlkoztam ma a parkban elöször.  Aztàn két hölgy jött  szembe, akik angolul beszéltek. Mint aki ezt màr nagyon megszokta, közönyösen mentem tovàbb.

Aztàn az ut jobb oldalàn egy mohos, éles arcél szolitott meg halkan: "Földiekkel jàtszo égi tünemény".... és bennem feltàmadt  a  "csalfa, vak remény", hogy milyen jo, hogy öt értem, pedig köböl van.. Gondolom, idelàtogatàsa volt az ok, hogy a gyönyörü parkban rà emlékezve csodàs verssorokkal töltsem a sétàmat. Probàra tettem magam, mennyit tudok idézni a boldogtalantol, kinek csak Lilla hiànyzott az élethez. 
 

Tenyerén hord minket

Volt egy csodàlatos barátnőm, aki élete utolsó idejében a legkegyetlenebb betegség szenvedései közben ezt tudta mondani: Isten a tenyerén hord. 

Alkotó ember volt, csodàlatos csipkéi eljutottak a brüsszeli kiállításra és Amerikàban is ismert volt. A svàjci csipkeverők elnöke volt. Gyerekkoràtol kapcsolatot àpolt Magyarorszàggal, talàn ezért figyelt fel ràm a zeneiskolàban, ahol ö cimbalom tanàrként működött.  Halàla előtti órákban is csak egy gondja volt, hogy kincseit szétossza, majd fàradtan örök àlomra hunyta szemét.

Mikor bajok érnek, rà gondolok, példakép lett. Megtapasztaltam, hogy az angyalok sosincsenek messze, ha kínlódok. A megoldàs eljön, ha bennem minden elcsendesül, összhangba kerül. Amikor màr csak egy van: a hàla érzése, a létemért való köszönet.

Még 3 nap a szàzig

Micsoda örömmel fotóztam az "erőművet" a tetőmön szeptember elején. 

Meleg lesz a hàzban és nem kerül semmibe, úgy éreztem, megéri. Azóta eltelt 97 nap, az àramért az eonnak tovàbbra is fizetem a fogyasztàst, hiàba kaptam meg az engedélyt a napelemek felszereléséhez, a méröoràt kellene csak kicserélni.  

Nem értem a vilàgot, mindenki energia krízisről beszél, aki meg tesz  ellene valamit, azt megszabadítják a pénzétöl, és minden màs marad a régiben. Nem disznek rakattam azokat a szép csillogó tàblàkat a miattuk felújított tetőre, hogy utàna  épp úgy fizessem a szàmlàt és reszkessek a krizistöl.

A fény ünnepe a karàcsony és nem a sötétségé, ami a fejekben uralkodik és a szivekben hasonloképp. 

Vàrva az ünnepre

 

Nem mindenkinek

 Ugy fàj, hogy

mindig elmentem,

mikor szerettem.

De honnan tudnàm

mi a szeretet,

ha soha

el nem megyek?

Ma olvastam

 Először a gyömbérről olvastam a nagy hírt, miért kell minden nap fogyasztani,  ami nem lepett meg, söt, igazolta a reggelimet, amiböl nem hiànyozhat a mézes reszelék belőle, Meglepett az adagolàs, ami 1 gramm, nàlam ez több lehet, akkor megàrt? Migrén ellen és a jo emésztést segitésére ajànlotta a cikk. 

A màsik hir , hogy a tücsök fogyasztàsa megengedett az EU àltal, inkàbb megdöbbentett, bàr màr vàrhattam efélére . A kérdés nem az, hogy most kiterjesszem e a tücsökre is a vegetàriànus étrendemet, hanem az, hogy a husfogyasztok most felcserèlik-e  a kacsacombot a tücsökcombra, hisz az EU megengedte....

Perui papucs története

Réges régen történt, még a múlt szàzad nyolcvanas éveiben, hogy hallottam egy nagyszerű emberről, aki elhagyta a szép Rajna völgyét és elment Peruba.  Segíteni a perui magasföldön élőknek túlélni és ezzel a vàrosokba való költözésüket megelőzni. Ott a nyomornegyedekben  tengődtek volna, míg élnek. Lelkesen tàmogattam abban a vàllalkozàsàban, hogy a perui láma szőrből készült csodàs termékeket, amiket a kereskedelem kihagyàsàval direkt küldtek Európába, minél többen megvegyék. Rendeztem kiállítást és elől jártam a vàsàrlàsban is, ellàtva magam egy életre mindennel, ami hideg időben melegen tud tartani.   Sajnos ez a remek ember repülő baleset àldozata lett, az utódai meg messze nem tudtàk pótolni munkàjàt. 

Ez a papucs nem épp sikkes, ràadàsul màr az utolsó darab is, amit meg tudtam venni. Azért most képet csinàltam, hogy emlékezzek és egyben a làbam melegen tartsam.

 

Békesség és nyugalom

 

Màr régen nem irtam Dorkàrol,  most ezzel a képpel pótlom, ahol láthatóan jól érzi magàt. Az ö nyugalma meg az enyém is. Szépen alkalmazkodunk egymàshoz.

Testvérkéjét még két mama is örzi és tàplàlja, mert anya és lànya szinte egy idöben hoztak 7 aprosàgot vilàgra fiam nagy boldogsàgàra.

Sajtomunkàs, aki Zürichröl mert irni

 Nem vitatkozok senkivel, akinek meggyözödése, hogy nagyon okos és jobban tud mindent. Hiszen màr vagy husszor volt ott làtogatoban és Zürich mindig szanatorium volt, ahogy azt Thomas Mann leirja a Varàzshegyben. Azért mégsem jo, ha a méreg belémszorul, inkàbb pàr szoban itt leirom.

Elörebocsàjtom, hogy zürichi polgàr vagyok a behàzasodott fajtàbol, de ott is töltöttem az elsö idöket. Ez 68-ban volt, amikor a vàrosokban europaszerte történtek addig szokatlan dolgok, nekem ez zürichi élmény volt az unalmas polgàri nyugalomban. De erröl a cikk iroja mitsem tudhatott, hisz nem élt ott. A zavargàsokrol meg nem olvashatott a Limmat vàrosàban, Pàrizsban nagyszabàsubb volt.

Közhelynek szàmit, hogy a nagy csillogo gazdagsàg mellett mindenütt vannak koldusok, drogosok és eröszakos senkihàzik modor nélkül, sajnàlom, hogy ennél jobb ötlete a hölgynek nem volt, mint ezt elöhozni,  hogy ma màr ez is van.  Megnyugtatnàm, volt ez elöbb is.<

Szegény asszony, akinek nem àlltak meg az autok, de vigasztalàsként irhatom, ez sosem volt màsképp, Persze azért egy ott élö rànéz a rendszàmtàblàra és megkönnyebbül: a nagy északi kanton lakosa volt tolakodo, eröszakos.

Most befejezem és igérem, sosem irok ezutàn sem egyedül igaz, bölcs megfigyelöként se Keszthelyröl, sem a Balatonrol, hisz alig pàr évet töltöttem itt eddig.

HIC RHODUS HIC SALTA

Magyarul: Itt van Rodosz ugorjàl!

Ha ugy érzem, hogy lépnem kell, de fogalmam sincs, mi a következménye, ha megteszem, akkor igazán bàtornak kell lennem, hogy haladjak. 

Ma is igy volt. Megirtam egy levelet, amiben semmi bànto nincs, de öszinte vàlaszt remélek vagy semmilyet.. Ha feltételezem, hogy képtelen erre, akkor szàmithatok sértödésre. A màsik lehetöség az lett volna, hogy ugy teszek, mintha..... de erre semmi kedvem nem volt, betelt a pohàr.

Ebben a sötétszürke idöben föleg nehéz eféle "ugràlàs", Az ember inkàbb marad az eddig megszokottnàl, ami biztonsàgot igér. Sajnos el kellett mégis indulnom, mert elegem lett, lieber ein Ende mit Schrecken, als Schrecken ohne Ende.  mondja egy német közmondàs. 

Remélem nem bànom meg  ezt az 5x2 szàmjegyü napon történt elhatàrozàst. Persze az 5x1 szàmjegyü születési idöpontomat épp ugy nem bànhatom meg, itt vagyok és ilyen vagyok.  

A baj sosem jàr egyedül

 Rég nem tanultam annyit, mint az elmúlt héten. Ehhez szükség volt néhàny elsötétedésre: elsöre a laptopra jött éjszaka. Kedves szomszédasszonyom segített, miután neki sem sikerült a megvilágosítás, a környék összes szakemberét felkeresni, sajnos az okot nem tudták, csak hosszú határidőket, amiket nem tudtam elfogadni. Aztán egy remek tippet kaptam, egy apró, telezsúfolt helységben a fiatalember azonnal rámutatott a laptop gyengéjére a jobb also sarokban fellazult képernyő okozta a bajt, felajànlotta, hogy ott átutalhatóm a szükséges pénzt az internetbankon, míg meg nem érkezik az új képernyő, Mindez péntek délután történt.  Milyen jó, hogy a számítás technikában is vannak olyan emberek, akik segíteni tudnak.  

A laptop utàn a tv jött, ami a sürgés forgàs közben rosszul lett "drótozva", tehàt ott is szünet volt, amit egy kedves ember pillanat alatt észrevett és javitott. 

Harmadszorra a bancomat viccelt meg, mert nem siettem a kàrtyàt kivenni, behúzta azt. Az ilyen kártyák csak 10 napos utazás és válogatás után kerülnek vissza, addig kp felvétel a bankban személyi felmutatása után lehetséges.

Az összegzés mégis pozitív: harmadnapra már be lett szerelve az új képernyő: igen nagy méretben és a kurzorom sem láthatatlan, mint eddig, azt is szépen átalakította a javítás alatt ilyenre. Az íróasztalomon szépen össze rámoltam, örülök a rendnek! A szabadidőmben meg egy hatalmas keresztrejtvény könyvet kezdtem el kitölteni, mert az jót tesz az agyműködésnek.

Egy honap és tiz nap

 A noteszomban még 12 lap és az év befejeződött, ilyenkor sietek egy papír boltba újat venni, ahol az eseményeket újra rögzíteni lehet. Ennek első feltétele, hogy az évfordulókat átírjam az idei kalendáriumból.

 Nem hagyom az elmúlástól megfélemlíteni magam, ezért mindig kitalálok megvalósítandó új célokat. Ami eredményes volt, azt meg folytatom.

November talán a legszomorúbb hónap az évben, de a könnyek tisztítanak és lehetnek egy új kezdet jelei is.

A nyolc magasàgyàs alapja +ma esti foto

Màr csak egy kis fantàzia kell ahhoz, hogy a kertet elképzelhessem. 

A legtökéletesebb formàt a méhek talàltàk fel, nélkülük az emberek éhenhalnànak. Legyen a méhsejt a kert szimboluma, az élet alapja.

 

Balatoni napsütés

Ma ugy éreztem, hiànyzik a Balaton, màr régen nem làttam. Ebben a napfényben a hideg novemberi levegöt is el lehetett felejteni, persze télikabàtban. Kétszer fél oràs ut, a leghatàsosabb lelki felfrissülés.

 

Ugye ez màr egész màs?

 A vàrva vàrt nap eljött: a hàzikom szép fehérben tündököl!

A kertröl majd hétvégén lesz beszàmolo fotokkal, ott most hatalmas munka folyik. Két év alatt minden kivül belül megujult!

Novemberi lepke, fények és kemény munka

A fatörzsön napozott egyet a viharvert kis lepke, kipihenve az élet harcait, szenvedését.

Nekem ez a csodàlatos délutàni sétàt hozta ez a mai nap.

Ezalatt a kertben làthatovà vàltak a diofa gyökerei, ezt apillanatot sikerült fotozni.

A termötalaj kialakitàsa a kövek feltàràsa utàn egy tözeg, marhatràgya, homok hozzàadàsàval és keverésével folytatodott.

A hàz északi oldala a terasszal és a kert jelen àllapota,

A vizvezeték csöveit és az àramszolgàltato vezetékeket is a földbe kellett helyezni.

Az elkövetkezö 3 napban vàrhatoak még szép vàltozàsok, ha az idö ilyen szép marad.

 

Aranyba öltözött màr hàromszàzszor

Csodàlatos, nem csak a szépsége, de kora és gyogyito ereje miatt is. A parkban minden alkalommal hodolatomat fejezem ki, boldog vagyok, hogy itt van. 
 

Jo dolgokhoz idö kell

Kis beszàmolo, nagy remények és türelem között a kert alakulàsàrol. Ma folytatodik a munka 4 elszànt emberrel, akik az àlmokat valora tudjàk vàltani.

Itt a föld összekeverése folyik, hàt nem gyönyörü?

Ahol a dunàntuli középhegység domborodik, ott lakom én.....

 

Szivemhez mindig közel

 

 Bàrhol is vagyok, velem vagytok mind. A teraszon gyujtottam gyertyàt és a fényükben mosolygo arcotokat làttam, ahogy szeretettel néztek ràm. Annyi jot tettetek értem, hàlàsan köszönöm!

A mai naphoz

Csodàlatos ez a felvétel és tökéletesen ezt érzem ma: mindennek ellenére egyetlen szo van csak: HALLELUJA az életnek!

Ki viszi àt a szerelmet

Kép az Androméda galaxisról, ahogy látnád, ha fényesebb lenne.

4-4,5 millió év múlva az Androméda és a Galaxisunk összeolvad (vagy összeütközik, kedvünk szerint), körülbelül ugyanabban az időben a Napunk vörös óriássá változik és elnyeli a Földet.

És mivel a Föld kora körülbelül 4,5 milliárd év, pont létezésének közepén járunk.

  · 

Az eredeti megtekintése

  · 

A fordítás értékelése

Dor

Mindenkinek màst jelent Nagy Làszlo csodàlatos verse. Nekem ez a kép kötödik hozzà. Ha a mi életet ado napunk vörös oriàsként elnyeli bolygonkat és a Galaxisunk összeolvad az Andromedàval, akkor ki viszi àt a szerelmet?  Természetesen ebben benne van a teljes élet szerelme, ahogy Dorka cica dorombolva belesimul a tenyerembe és ahogy Mozart zenéjét hallgatom, ami a menyorszàgba visz. Minden viràg benne van, minden illat, minden bizalom az élet csodàjàba. Ki viszi àt a szerelmet, mert annak létezése nélkül nem lennénk mi sem.

Nem felejtek, hàlaadàs napja jön

 Elkezdtem felirni azoknak a nevét, akikre amig élek hàlàsan gondolok. Legkevesebb 4 orszàgban kéne több, mint 7 temetöbe vinnem 18 embernek viràgot, gyertyàt gyujtva emlékezni ràjuk. Természetesen ez lehetetlen, pedig igy is rengetegen kimaradnànak. A kertben sincs még egy nyugalmas és szép hely, ahol ezt megtehetném, mint annakidején a szomorufüz alatt Iregben. Marad a terasz, ahol az asztalra teszem a diszt, köré a különféle gyertyàkat és a neveket szép betükkel felirva egy egy köre, papirra. Még töröm a fejem rajta. Aztàn elbeszélgetek velük, mintha itt lennének làtogatoban. Megkérdezem tetszik e nekik az otthonom és azt is, mit kéne màsképp tennem, miben kell javulnom. A legfontosabb, hogy megköszönjem azt a tengersok jot, amit adtak nekem.

Be vagy a héttoronyba zàrva

Indultam volna bevàsàrolni, aztàn belàttam, abbol most nem lesz semmi. Majd akkor , ha a fal elkészül és a mester szétbontja a bejàratra épült àllvànyt.  Dorka is csodàlkozva figyeli a vàltozàsokat.

 

Aranylevelü gingko

Minden csodàlatom ezé a különlegesen szép és gyogyito erejü fàé.

 

Beszélnek a fàk, bokrok

 

Aki kér, az kap,

 aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. 

Azt kértem, hogy talàlkozzon a két fiam és ma megtörtént,  az Oscar kàvézoban Zürichben.

Nagyon boldog vagyok!

Kerestem a pénztàrcàmat és mikor màr a legrosszabbra is felkészültem, egy zseblàmpa segitett, hogy megtalàljam, nem kell a kàrtyàkat ujra beszerezni!!!

Mekkora megkönnyebbülés!!!

Az utcàn parkoltam a hàz festése miatt, jött egy auto és lesodorta a tükröt, az ezermester kertészem összerakta kitünöen, az utca összeszaladt, a kàrt okozo visszajött. Kiderült, hogy nem szimplàn becsületes, de RENDÖR! A pàrja pedig autoszerelö. Ràadàsul a kertépités lelkesiti, tehàt tovàbbi kapcsolatok kivànatosak és lehetségesek. Tehàt csak telefonàlni kellett, nem kopogni és nyilt az ajto, minden rendbejött!!!

Az én megemlékezésem 56-rol

 Azon a napon az Andràssy uti gimi délutàni tanuloszobàjàn tudtam meg, hogy valami történhetett. A felügyelö tanàr nyugodtan és hatàrozottan  összehivott bennünket arra kérve, hogy a legrövidebb uton siessünk haza. Ilyen még sosem volt. Lassan a csalàd többi tagja is megérkezett. Apàm szigoruan elrendelte a kijàràsi tilalmat. Csak anyuka nem fogadott szot. Hisz tölünk pàr szàz méterre a Fasor végén màr elkezdödött a Sztàlin szobor ledöntése, amit ö làtni akart.  Az nagyon tetszett, amit a falakra irtak, hogy ruszkik haza! De a félelem, hogy ebböl még nagy baj lesz, az bennünk dolgozott, sokkal erösebb volt. A ràdiot  hallgattuk és lassan kifogyott minden ehetö a lakàsban. Az albérlöink mentek beszerzési körutra. Aztàn a dràmai beszéd Nagy Imrétöl és a lànctalpasok bevonulàsa november elején. Mi mehettünk a pincébe, apànk kiegyengette a szenet és ott alhattunk, éppugy, mint a szomszédok, miutàn a falak megremegtek az utcàban a talàlatok miatt. Aztàn dràga apànk vesekövei miatt aggodtunk, sehol egy orvos, kijàràsi tilalomra hivatkozva.  Egyszer probàltam egy pékségböl kenyeret hozni, de fel kellett adnom, ropogtak a géppuskàk és szaladhattam haza kenyér nélkül. Valahogy tuléltünk mindent, iskola ugy januàrban kezdödött, kitört ablakokkal, nem lehetett ott valami meleg. Nem voltunk hösök, csak àldozatok, akik ezt kibirtàk, mondvàn, most màr csak jobb lehet.

Kerti munkàk oktober végén

 

Tulajdonképpen màr erre az idöre a befejezésröl irhattam volna, ha.... de az esövizes csatornàk összekötése és a kert vilàgitàshoz szükséges vezetékek elhelyezése folyik most.  Ha enyhe lesz a tél, akkor folytatodhat majd a magas àgyàsok "berendezésével" és tavasszal megkezdödhet az ültetés, kialakul a gyep körülöttük és a tavacska is ragyogni fog. 

 

Gyémàntdiplomàs gyogypedagogus

Nem tudom napjaim szàmàt, de ez a dàtum közeledik, amit szinte értetlenül felfedeztem ma reggel, ahogy elgondolkoztam azon ki vagyok. Azon is volt min csodàlkoznom, ahogyan ez történt, hisz nem kevesen voltak, akik minden erejükkel azon voltak, hogy belölem tanàr legyen. Nem sikerült nekik megakadàlyozni, sokkal erösebb hatalom àllt mögöttem.

Emlékszem különösen vonzodtam két tantàrgyhoz: a magyar és a biologiàhoz, felvételi ebböl volt a föiskolàn. A harmadik erö a hitem abban, hogy mindannyian Isten teremtményei vagyunk, segiteni kell a gyengébbeknek. 

Elmult temérdek sok év és soha nem kellett megbànnom, vàltoztatnom azon, ami fiatalon is fontos volt, de elmélyültem benne és megerösödtem, ugy vélem, hogy Isten a legaprobb és a leghatalmasabb létezöben is jelen van, minden teremtményében, akàr tudja, akàr nem.

Talàn a krizis meghozza azt a felismerést, mi igazàn fontos életünkre nézve. 

 

Dölni làtszik

 Amig a gyökereibe tud kapaszkodni, addig semmi baj nincs! Ez érvényes rànk emberekre is. Nem elveszett az az ember, az a nép, amelyik tud kapaszkodni a tàplàlékot ado erös eredetébe. 

A piacot kihagyni nem lehet

Kétszer egy héten van itt piacnap, ahova én nem gyakran, de annàl lelkesebben megyek. Aki valamit tudni akar egy orszàgrol, vagy annak csak egy kis részéröl, annak a piaclàtogatàst ajànlom. Ma is sokat tanultam, mi az, ami fontos az embereknek, miért sokkal jobb ott vàsàrolni, mint a lélektelen àruhàzakban. 

Nàlam a kivàlto ok az volt, hogy kifogytam a diobol. Van a kis üzletekben mogyoro, mandula, napraforgomag, de dio sehol. Tehàt indulàs. Màr a hàz elött talàlkoztam egy kedves szomszédasszonnyal, aki szintén oda igyekezett.  

Nem messze a piac, ahol elsöre az én "kofaasszonyom"-hoz mentem, akinek 3 àrban volt dioja. Közben meglàttam az illatos fekete szöllöt, amiben az oktober ize benne van. Sütötök nélkül sem lehet hazamenni, és a csodàs paradicsomok nélkül sem. Màr mehetnék is haza, de akkor egy kedves ismerös integet, oda kell mennem. Elkisérem a tojàsra vàrakozok felé, majd meglàtom a friss kenyeret, ami szintén hatalmas siker, magam sem tudok ellenàllni. Megfelezünk egyet és ha màr ott vagyok, a tojàsbol is veszek, mert az mindig kell otthon. A szatyrom màr teli, de még eszembejut, hogy a lenmag kifogyoban, tehàt a gyogynövényboltba is bemegyek. Van mit cipelni az emelkedön, lassabbra veszem a tempot, a régota nyugdijas hova siessen?  Jol kezdödött a nap, kedves, mosolygos emberek, illatos àru, teljes boldogsàg.

Méhpempö és manukaméz Hesse versét olvasva

 Uj életszakasz, uj szavak, uj szükségletek. Semmi sem tart örökké. Kész e a sziv a bucsuzàsra és ujrakezdésre? Bàtran, siràmok nélkül. Az ujrakezdés csodàjàval, csodàlkozàsàval.

A méheket alig ismertem, de a mézet mindig szerettem. Most felfedezem, hogy milyen fantasztikus teremtmények, làthatovà a makrofotozàs tette öket is, ahogy beszélgetnek, tàncolnak, ahogy fàradhatatlanul végzik munkàjukat. Minden nap örülök nekik és ma a futàr elhozta nekem a két csodaszert, ami megov a betegségektöl, nyavalyàktol.

Igy nem nehéz elhagyni az eddig ismertet és àtlépni a következö fokra. Nincs unalmas megszokàs, minden napi egyformasàg, ami az életet leröviditi, terhessé teszi.

Az élet hivàsa tart, amig itt vagyunk, hogy derüsen, csodaként élhessük meg napjainkat.

Öcsém àrnyéka és a Balaton

Ma délutàni séta a parkban

 

Esti együttlét Dorkàval.

Visszatérés a hétköznapokba

 Nem tudom, hogy van ezzel màs, de vendéglàtàs utàn idöre van szükségem, mire feldolgozom a "süritett" napok eseményeit, szavait, majd ujra azokkal foglalatoskodni, amik a mindennapi életemben létfontossàguak, de hàttérbe szorulnak, ha igyekszem a vendég igényeit, kivànsàgait szem elött tartani. 

Most egy ilyen "közbülsö" fàzisban vagyok, màr nézegetem a jövö heti programokat, szàmbaveszem a hütöben talàlhato nyersanyagokat az ebéd készitéshez és kimosom az összegyült szennyest.

Igyekszem egy mérleget késziteni, minden joért hàlàsan, de a negativumokbol tanulva elgondolkozni, mi lesz tovàbb. 

Néhàny képet màr most jo lenne itt mellékelni, de még nem jutottam hozzà. A legfontosabbak az elözö beiràsban szerepelnek.

A kertben oktober màsodik fele jelentös elörehaladàst igér. A csatornàzàs befejezése és egy villanyhàlozat kiépitése még hàtra van. A magasàgyàsokbol a fele a helyére fog kerülni, eltünnek a nagy hegyek. A tavacska is ki lesz bélelve és megfelelö kövel kirakva, beültetve, remélem semmi külsö akadàly, mint idöjàràs és egészségi àllapot vàltozàsa nem akadàlyozza majd a fenn felsoroltakat.

Balatonfelvidék csodàs tàjain

 A dörgicsei templomrom és környéke