2015. február 25., szerda

Falak mindenütt.


Ma a képeim közt keresgélve elnevettem magam, mert minduntalan falak kerültek szemem elé. Ezekből szeretnék egy csokorra valót bemutatni.



Kezdem az újságfalammal, amit évente kétszer raktam ki az út szélén, hogy az iskolások feldobálják a teherautóra a papírgyűjtő napon.


 
A hegyoldalakat támasztó terméskő falak már sokkal erősebbek az ideiglenes újságfalaknál, szépségük még a hasznosságuknál is nagyobb hatást tettek rám.



A szőlőhegyeket ilyen falakkal vették körül a környéken, természetesen nem az ellenséget akarták ezzel távol tartani, hanem a falakon belül egy olyan klímát alakítottak, amitől a szőlő édes , a bor meg kitűnő lett (sok esetben nyertek díjat a Herrschaft-i gazdák)


Ezt a gyönyörű kis faházat Werdenbergben fotóztam az ottani vár alatti kis városkában. Lakott házak, egyik szebb, mint a másik.


Az egyik kis kert lépcsőjén kis pihenőt tartottam, megcsodálni a lila virágokat a vén falakon.





 



Hazatérésem sok pusztítással járt.





 
Több egércsaládnak kellett kivándorolnia a pusztítás miatt, mikor egy helybéli vállalkozó a kerti sufni falait döngette.
A tető felé is szellős kilátás nyílt a szabad ég felé, mikor fejembe vettem, hogy biztonságos kalapot kell a házikóra tenni.


  
 Egy nagyszerű mester készített szép íves bejáratokat és alakított az apró szobákból szép világos szobákat.
 Érdemes volt? Azt hiszem elég meggyőző.



A festésbe én is kicsit beleavatkoztam, csak azért, hogy tudjam milyen kemény munka, becsülni kell!!





Pihenésképp látogatás Gorsiumba a még sokkal régebbi római falakhoz





vagy a még régebbi ókeresztény sírkamrák falai közé Pécsett.





Wangs, sétáljunk





 
A hegy neve Gonzen, arról híres, hogy vasérc lelőhely, az egyetlen az országban. Már csak turistákat vezetnek a vájatokban. A magassága nem imponáló a szomszédai közt törpének számít.



Őszi levelek egy forrásból táplált kútban
Gyönyörű utak mindenütt, és szabad időmben mindig szívesen indultam el, megszabadulva a rám nehezedő gondoktól.

Az Iskola utca, ahol az utolsó évemből néhány hónapot laktam. A gyerekek ott mentek el az ablakom alatt és én fájó szívvel vettem tudomásul, hogy senki sem nélkülözhetetlen.
A falu temploma és  pillantás a havas Pizolra. Ez a hegy 3000 m. magas, télen síelők szállják meg a hegyoldalt.


A falu főutcája, amelyik összeköti a közeli sargansi vasútállomással és az autópályával Wangsot.
Ezt a szobrot a temető mellett állították fel a gyógyfüveket ismerő papnak, aki a nagy influenza járvány idején bizonyította be, hogy micsoda erő van a természetben. Egy utat is kijelöltek a tiszteletére, ahol megismertetik áldásos munkáját , életét és tanítását.
Még egy kép az Iskola utcáról és a közeli lankás hegyoldalról.

Artur király legendája: Mit akar a nő

Egyik legérdekesebb élményem ennek az Artúr legendának a fordítása volt. A napokban ezt a rövidített  változatot kaptam kézhez.


Az ifjú Artúr királyt rajtakapta és elfogta a szomszéd uralkodó, miközben az
annak erdejében vadászott.
A király a helyszínen megölhette volna Artúrt, mivel ilyen büntetés járt
annak, aki vét más tulajdona ellen.
De meghatódott a rokonszenvesnek talált Artúr fiatalságától, és szabadságot
kínált neki, feltéve, hogy 1 éven belül helyesen válaszol egy nehéz
kérdésre.
A kérdés pedig így szólt: Mit akar valójában a nő?
Egy ilyen kérdés a legbölcsebb embert is zavarba hozta volna, az ifjú Artúr
számára pedig megválaszolhatatlannak látszott...
Ennek ellenére még mindig jobb volt, mint akasztófán végezni, így aztán
visszatért országába, és elkezdte kérdezni az embereket:
a hercegnőt, a királynét, a prostituáltakat, a szerzeteseket, a bölcseket és
az udvari bolondot... Vagyis mindenkit, de senki sem tudott meggyőző választ
adni.
Viszont mind azt tanácsolták neki, kérdezze meg a vén boszorkányt, mert csak
õ tudhatja a helyes választ. Az ára magas lesz, mert a vén boszorkányról
köztudott volt a királyságban, hogy borsos árat kér szolgálataiért Eljött a
megbeszélt év utolsó napja, és Artúrnak nem volt más választása, mint
beszélni a varázslónővel. Az megígérte, hogy kielégítő választ ad, de előtte
Artúrnak el kell fogadnia az árat.
A banya feleségül akart menni Gawainhoz, a Kerek Asztal legnemesebb
lovagjához, Artúr legjobb barátjához.
Artúr borzadva nézett a banyára: púpos és rusnya volt, csak egy foga volt,
gusztustalan hangok kíséretében émelyítő szag áradt belőle. Még sohasem
látott ilyen visszataszító teremtést. Megrettent attól, hogy arra kérje
legjobb barátját, vállalja érte ezt a szörnyű terhet. Ám amikor értesült a
javasolt egyezségről, Gawain kijelentette, hogy ez nem túl nagy áldozat
barátja életéért és a Kerek Asztal fennmaradásáért cserébe.

Kihirdették az esküvõt, a boszorkány pedig pokoli bölcsességével így szólt:
a nõ valójában azt akarja, hogy saját életének ura legyen.

Mindenki azonnal tudta, hogy a boszorkány nagy igazságot mondott, és hogy az
ifjú Artúr király megmenekült. Így is történt: a választ meghallva a
szomszéd uralkodó szabadon bocsátotta.
De micsoda esküvõ volt az... az egész udvar ott volt, és senki sem érezte
magát bánatosabbnak, mint a megkönnyebbülés és szorongás között vergõdõ
Artúr.
Gawain udvariasnak, nyájasnak és tisztelettudónak mutatkozott. A boszorkány
pocsékul viselkedett, kézzel evett, közben pedig szörnyû hangokat és
szagokat bocsátott ki magából.
Eljött a nászéjszaka, amikor Gawain a hitvesi ágyban várta, hogy feleségével
egyesüljön. És akkor belépett a szobába a legszebb lány, akit férfi valaha
is álmodott. Gawain elképedve kérdezte, hogy mi történt. A lány azt felelte,
mivel a férfi udvarias volt vele, idejének egyik felében a rettentõ, másik
felében a vonzó külsejével fog mutatkozni. Melyiket szeretné nappal és
melyiket éjszaka?
Micsoda kegyetlen kérdés...! Gawain gyorsan mérlegelni kezdett. Legyen
mellette napközben egy imádni való fiatal nő, akit mutogathat a barátainak,
és ossza meg az ágyát egy undorító banyával? Vagy mutatkozzon nappal a
szipirtyóval és házasélete intim pillanatait töltse egy ifjú szépséggel...?
Ön hogyan döntött volna, mit választott volna?
Gawain válasza alább olvasható, de mielőtt elolvasná, döntsön ön is...



A nemes Gawain azt válaszolta, hogy válasszon a nő maga.

A válasz a hölgy részéről: 

 éjjel-nappal szép lesz, mivel a férfi tiszteletben tartotta és megengedte neki, hogy életének ura legyen.
 Mi ebből a tanulság?


 HOGY NEM SZÁMÍT, CSINOS VAGY CSÚNYA-E A NŐ...


HA NEM ÉLHETI AZ ÉLETÉT AKKOR BOSZORKÁNNYÁ VÁLTOZIK...






2015. február 23., hétfő

Aton-himnusz, 104 zsoltár, Szent Ferenc Naphimnusza





Az Aton-himnusz ókori egyiptomi irodalmi alkotás, melynek szerzője feltehetőleg Echnaton fáraó. A himnusz a napistent, Atont dicsőíti, kinek kultuszát Echnaton megkísérelte kizárólagossá tenni. 




A szöveg Ay, egy magas rangú tisztségviselő (később fáraó) nem használt sírjának falára vésve maradt fenn Ahet-Aton, az Aton tiszteletére emeltetett új főváros közelében.
A himnusz Echnaton hitének művészi összefoglalása. A hajnalban felkelő napkorong dicséretével kezdődik, és már bevezetésként kijelenti, hogy a Nap a teremtő Isten. Ezután a sötétség, az éjszaka borzalmait részletezi a mű („a földre a halál sötétsége borul”), majd ezzel éles ellentétbe helyezve a következő szakasz ismét a napfelkeltét írja le, és azt, hogy a nap sugaraitól minden életre kel („Ragyogóvá válik a föld, amikor megjelensz a horizonton”). Hosszan részletezi a himnusz, hogy Aton ad életet mindennek a földön, a vízben, az egész természetben, még az ég madarainak is. Az előző szakasz komor mozdulatlanságát mozgalmasság, élet váltja fel.
Az ezt követő szakasz az egész világ teremtőjeként írja le Atont, ami az ókori világban szokatlan univerzális istenképet vetít elénk: Aton nemcsak saját népe, az egyiptomiak teremtője, hanem az egész emberiségé. Az ezutáni két szakasz Aton művének tulajdonítja a Nílus áradását (a reformok előtt erről úgy tartották, Ízisz könnyei okozzák), valamint az évszakok váltakozását.


A következő szakaszban a fókusz távolodni kezd a Földtől („megteremtetted a távoli eget, hogy benne ragyogj, és láss mindent, mit létrehoztál”), és utal a hívek hódolatára („minden szem Téged figyel, a nappali korongot”). A befejező rész ismét összeköti az eget és földet, mégpedig a fáraó személyével, akinek a vallás tanítása szerint az emberiség és Aton közti közvetítő szerep jutott („Senki nincs, ki ismer téged, kivéve fiadat, Noferhepruré-waenrét”). Itt a himnusz főbb témáinak rövid felidézéseként ismét hangsúlyozza Aton teremtő hatalmát és az istennek az élet minden területére kiterjedő jelentőségét, majd Echnaton uralkodói nevével (Noferhepruré-waenré) és címeinek felsorolásával, valamint Nofertiti említésével zárul a mű.

Az Aton-himnusz erős hatással lehetett a Bibliában szereplő 104. zsoltárra,





Végül Szent Ferenc Naphimnusza:




 

Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
    És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy ragyogással ékes:
A te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénénk

és minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút idő, 
kik által élteted minden te alkotásodat.Mindenható, fölséges és jóságos Úr,
Tiéd a dicséret, dicsőség és imádás,
És minden áldás.
Minden egyedül téged illet, Fölség,
    És nem méltó az ember, hogy nevedet kimondja.
Áldott légy, Uram, s minden alkotásod,
Legfőképpen urunk-bátyánk, a Nap,
Aki a nappalt adja
és aki reánk deríti a te világosságod.
És szép ő és sugárzó, nagy raA te képed, Fölséges.
Áldjon, Uram téged Hold nénés minden csillaga az égnek;
Őket az égen alkotta kezed fényesnek, drágaszépnek!
Áldjon, Uram, tégedet Szél öcsénk,
Levegő, felhő, jó és rút  által élteted minden te alkotáso


2015. február 22., vasárnap

Hesse: Lépcsőfokok ("útra, indulásra kész")





(Vonaton írtam,  épp látogatóba mentem nagy fiamhoz.)

"Békés, napsütötte kedd reggel. Olyan, amikor a világ teljesen rendben van.
Nyitott ez a táj, ahol a vonat áthalad, csodálatos a Genfi tó panorámája, nyitott, mint én, ha jól érzem magam. Tudom, hogy minden változóban van és elképzelem a lehetőségeket, amelyek nem rémítenek, hanem valami örömtelit rejtenek, bátorítanak: gyere, ne pazarold az időt, hisz pontosan tudod, hogy mitől lesz szíved könnyű, tágas és eleven! Te magad választhatod ki biztos érzékkel, őszintén az embereket, akikkel ilyen derült együttlétben kitűnően érzed magad. Mi lenne, ha leltárat készítenél?
És ugyanúgy felírnád, hogy milyen tevékenységekre akarod egyre szűkebbé váló idődet felhasználni.
Eddig sem hallgattál olyanokra, akik csapdába ejthettek volna, az első üzeneted kifelé mindig ugyanaz: független vagyok! A szabadság legyen vezérlő csillagod ezután is. "



Így kezdődött a hazatérésem, a fejemben már mintha kész lett volna :), de az út még nagyon hosszú volt.....

Azóta 7 év telt el, nem panaszkodhatok, eseményekben, tapasztalatokban nem volt hiány. De hogyan is írja Hesse a Stufen c. versében?

"Kaum sind wr heimisch einem Lebenskreise
Und traulich eingewohnt, so droht Erschlaffen,
Nur wer bereit zu Aufbruch ist und Reise,
Mag lähmender Gewöhnung sich entraffen."

(Alig gyökereztünk, egy életkörbe, 
s lett meghitt lakásunk, máris ernyedünk; 
kilépni a bénító megszokásból 
az tud csak, ki útra, indulásra kész)


A következő,  utolsó indulás már közel van, a fájdalom szele már megérintett, de tudom, menni kell, míg nem késő. 

2015. február 19., csütörtök

Hévíz. Mikor lesz végre megint nyár?




A termál tavat nem kell bemutatnom, minden alkalommal jobban szeretem és csodálkozok azon, hogy miért mennek annyian máshova nyaralni.

 A tó vizében, az itt hasznos úszókarikán fekve, a fecskék röptében gyönyörködöm, ahogy villámgyorsan, néha még  a fülem mellett is elszáguldva cikáznak a ragyogó víztükör fölött, majd föl a magasba, ahova követem vágyakozva pillantásommal, bár veletek röpülhetnék! 
A szárcsák fel fel bukkannak a vízből, mintha mondanák: kukucs itt vagyok, aztán már el is tűnnek, nem zavartatva magukat a fürdőzőktől.
A vízirózsák is azt sugallják, hogy ez egy egészen más világ itt, körülvéve meseszép fákkal, védelmet ígérve a gyötrelmes gondoktól, minden gonosztól, rossztól.






A mellékelt videó már régóta egyik kedvencem. Hévízen a legnagyobb meglepetésem az volt, hogy egy Pizzeriában (Montanara az étterem neve), olyan olasz ebédet ehettünk, mintha valahol Itáliában egy jó helyen lettünk volna. Házilag készített tészta, előtte kitűnően összeállított saláta..közben a háttérben diszkrét régi olasz slágerek, örökzöld melódiák! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Megkérdeztem, hogy a szakácsnő olasz e. Nem, mindenki honfitárs.

 A dal, amit  feltettem, a Montanara hegymászó kórus előadásában, jól ismert Svájcban, nosztalgiázok kicsit, ha újra hallgatom.

2015. február 18., szerda

Kihívások 1976

Nemrég olvastam, hogy a számítógép ostoba, mert csak válaszolni tud, kérdést feltenni nem. Gondolom az okos görögöknél kezdődött, hogy a legfontosabb jól kérdezni, így juthatunk csak dűlőre. A legjobb példa erre az 1976-os kis naptáram. (minden évről van egy , esetleg kettő. A legrégebbi 1961-ből:)))
Akkor már 8 éve éltem Svájcban, fiaim 6 és 7 évesek voltak. A csillagszemű kis medvémmel a bajok akkor kezdődtek. Tudtam, hogy nagy döntések előtt állok. Munkahely kellett ahhoz, hogy a privát iskolát fizetni tudjuk, ami méreg drága volt. Megpróbáltam tanult szakmámba jutni, ami nem sikerült. Nekik a magyar diploma nem ért semmit. Akkor egy éjjelt végig bőgtem, majd reggel elmentem a legközelebbi üzembe jelentkezni, ahol épp hallókészülékek forrasztására kerestek munkaerőket. Az autóvezetés kudarca is gyötört, Zürichben is idegen voltam, a vizsgáztatók sokféle dialektusban adott parancsait is túl későn fogtam fel: megbuktam. Megfogadtam, soha többet nem kísérlek autós babérokat szerezni.
Féltem, egyedül voltam, dönteni kellett.
Nem csoda, ha csupán pár szó jelezte a naptárban az eseményeket: 9-11 225 fizetve, vagy augusztusban szüleim érkezése: Mama, papa 9 h, vagy az: Tanten bei uns,és a házassági évforduló nagy betűkkel: 9. Jahre.
Szép csendben forrt bennem az elhatározás, hogy nem hagyom magam, harcolni fogok.
Így tekintve fontos év volt, bármennyire is üres az a naptár. A kérdéseket feltettem. A rákövetkező évek válaszoltak rá.

2015. február 15., vasárnap

Emlékezés (egy barátság összes levelei) + szüleimről, lázadásokról

.Keressük magunkat és sosem találjuk meg igazán. Reménykedünk, hogy feljegyzett szavakban találjuk meg énünk morzsáit. Könyvekben, ahol  megragadott egy gondolat, egy helyszín, egy érzés, mert úgy éreztük, belőlünk is jöhetett volna. Talán ezért jöttem úgy haza idegenből,  hogy egy "fölösleges" ládában költöztek velem  az odafirkantott cetlik, röpke feljegyzések. Nem tudtam sosem  vonatra ülni anélkül, hogy ne lett volna papír és írószerszám nálam. Rengeteg levelet írtam meg útközben.
 Egyetlen barátnőm van (talán csak nem tudok másról), aki megőrizte gondosan megírt beszámolóimat. Mikor a telefonálás kezdte helyettesíteni kapcsolatunkban az írást, mert ő elfáradt ahogy a korral ereje fogyott, akkor egy  látogatásom alkalmával megkért, hogy segítsek kivenni pár köteg levelet a szekrényből, ami az előszobájában állt. Az én leveleim voltak, 35 év búja baja, örömei, gondolatai. Az elmúlt időt megfogtuk, vagy csak az illúziót? Tegnap  kezdtem visszafelé olvasni, de abbahagytam az ötödiknél, mert olyan hebehurgyának éreztem magam, mint aki a sorrendet nem képes betartani. Talán előbb megszámolnád, korholtam magam, a megőrzött előjegyzéses naptárokkal   összevetve (ezekből  is  45 év gyűjtött anyaga  terhel egy másik ládát) sokkal világosabb lenne minden.

Biztos igazuk van azoknak, akik igyekeznek megszabadulni a régi terhektől, a múlt emlékeitől,   átfogalmazzák mai tudásuk és érzéseik szerint az elmúlt időket, de én ehhez nem értek. Könnyebb lenne talán. Ha már így összegyűlt itt ez a sok régi papír, legalább olvassam el egyszer újra, talán akad gyöngyszem köztük, amiről sosem vettem észre, hogy az.


Megmérhető e az út, amit megtettünk?
Emlékszem a kamaszkori lázadásomra, amikor úgy éreztem, csak úgy nem akarok élni, ahogy azt szüleimtől láttam. Tudtam, én is hibákat fogok elkövetni, de valami mást, nem ugyanazt. Egy régi kis feljegyzés árulkodott ettől a 12 éves lánytól, aki voltam, mint mottó a bekezdésnél: "azért írom, hogy ha majd felnőtt leszek és gazdag, soha ne felejtsem el azt, milyen volt".

 Nekem a gazdagság fogalma akkor az volt, ha nem kell naponta mindenben hiányt szenvedni, véletlenül sem pompára, luxusra vágyódtam, csak normális életre.

Tegnap egy olyan feljegyzés került a kezembe, amit egy Budapestre látogatásom alkalmával írtam szüleimről. Akkor ők annyi idősek voltak, mint most én. Elképzeltem, ha az én felnőtt fiaim így írnának rólam és beleborzongtam.
Íme az írásom:


"Egy egész oldal a szüleimnek, arról, hogy egyre szótlanabbak. Nincs már mit mondaniuk. Bezárva önön fájdalmukba, keserűségükbe csak azt teszik, amit megszoktak: sütés, főzés, kötelességteljesítés, amit a sors kiosztott rájuk. Anyuka néha emlékeiről beszél, de csak azt, amit már annyiszor elmondott. Apuka a házkörüli dolgait sorolja, bizonyítva, hogy rá szükség van. De belül tele panasszal mindketten. A testi bajok egyiknél, a lelkiek a másiknál dominálnak. Mindegy, hogy beletörődés, vagy okok keresése, őket mindig, mindenki csak becsapta, kihasználta. Új témák, ismeretlen dolgok nem érdeklik őket, talán néha udvariasan végighallgatják, hogy utána azonnal valami másról kezdjenek el beszélni. Hogyan közelítsem meg őket én, aki pillanatok alatt kapcsolatot tudok teremteni még idegenekkel is? Most teljesen béna vagyok. Ha az életemről mesélek, az szép és jó, hogy legalább nekem szerencsém volt, hogy azt tehetem, ami tetszik, amit szeretek és amit tanultam. Az ideálokra úgy tekintenek, mint felsőbb fényűzésre, talán irigylik, talán csodálják, de válasz nélkül hagyják. A sok élelmiszernek, amivel megleptem őket, annak örülnek, mint akik egy újabb éhínségtől félnek. Ragaszkodnak a múlthoz, mint apám a kis hajtincshez, ami a feje közepén még díszeleg, le nem vágná, hagyja lengetni a széllel, mint egy kopott zászlót.
Ami egyedül biztos, amit soha nem hagynak ki, az az esti TV program."

2015. február 12., csütörtök

Csak vendégségbe jöttek




Szomszédunk nem javította kerítését talán soha, így számtalan helyen nyílik alkalom arra, hogy baromfiudvarának igényesebb egyedei maguk válasszák ki, hol szeretnék eltölteni  napjukat. Két szép kakas és négy tyúkocska nap mint nap nálunk keresgélnek élelmet, közben vidáman kukorékol hol egyik, hol másik, ez senkit sem zavar. A cinkék etetője alatt mindig találnak magokat, de mindenütt felfedezték a télben is szép kertet. 

2015. február 11., szerda

Pilinszky verse + Weöres+ Drewermann

Pilinszky János:
Halak a hálóban
Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz űrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk.
Vergődésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.
Bűnhődünk, de bűnhődésünk
mégse büntetés, 
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.


Weöres Sándor  gondolatai:

Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket. Bármily ártalmas, beteg, rosszindulatú hajlamra bukkansz: ne feledd, hogy akárminek csak az állapota lehet rossz, de nem az alaptermészete.

A külvilágból se utasíts el semmit; ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez annak a jele, hogy nem ismered eléggé. Mind az, ami a világban szenny, csak hozzád való vonatkozásban szenny és nem önmagában; húzódj ki belőle és már nem szenny többé, hanem semleges jelenség.
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb mint tisztát ettél. A trágya a szoba közepén mocsok, a gabonaföldön éltető-erő. Így van mindennel, ami tisztának, vagy mocskosnak tűnik; semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.
Ami hozzád-vonatkozásában tiszta: fogadd magadhoz; ami hozzád-vonatkozásában szennyes: ne érintsd; de a rád-tartozót és érinthetetlent egyformán szeresd. Ne gyűlölj, ne irtózz, ne undorodj. Ha valami iránt ellenszenvet érzel, ez egyrészt megértőképességed csonkaságának jele, másrészt annak, hogy ellenszenved tárgya valamilyen formában benned is jelen van. Gyűlölöd a gazdagokat? tisztítsd ki gazdagság iránti vágyadat s majd nem gyűlölködsz. Utálod a nőhódítókat? tisztítsd ki érzéki vágyadat s majd nem utálkozol. Ilyenkor nem az ellenszenv tárgyát kell megbélyegezned, vagy javítani próbálnod, hanem önmagadban megkeresned annak megfelelőjét s azt finomítanod, míg az ellenszenv el nem oszlik benned.
Mások hibáján csak akkor próbálj javítani, ha e hibát jól látod, anélkül, hogy számodra visszataszító volna; s ha biztosan tudod, hogy beavatkozásod nem tolakodás és nem reménytelen kísérlet.

Drewermann 
hazánkban nem ismert teológus, pszichológus és nekem költői szépségű nyelvezete miatt a legjelentősebb mai német író. Az egyház ugyan kivetette soraiból eretnek gondolatai miatt, de ezzel csak növelte népszerűségét. Könyveitől nem válnék meg semmi áron, sugárzik belőlük az az életet jelentő erő, amibe jó megkapaszkodni. Alább egy kis ízelítő, egy kérdés, amit felteszek magamnak mindig újra és újra. 


"Megválaszolni a kérdést a szeretetről nem lehet, de egész életünkben csak ez vezet. Visszatér évről évre, fokról fokra életünk állomásainak megfelelően, kételkedőn, nyugtalanítóan, behatóan, alkalmanként gúzsba kötve. Érettebbé csakis általa lehetünk. Életünk igazi mértékét jelenti, így ha tíz tizenöt év múlva valaki megkérdezné ki vagy, mit csináltál az elmúlt időben, a válasz egyedül ezen a kérdésen múlik: képes voltál e a szeretetben növekedni?"

"Legyen az jámbor, erkölcsös, tiszta és szent, illedelmes és jól nevelt, de elfojtja a szerelmet, az mindig egy formája a Istentagadásnak és rágalmazásnak."

Öregedés, hosszú élet

 Mindenki hosszú életű akar lenni, de senki sem akar megöregedni. Szükségünk lenne olyan elképzelésekre, amelyek azzal a tisztelettel és intelligenciával közelítik meg  az élet utolsó fázisának értelmét, ahogy az megérdemli.
A hosszú élet nem a gének, az életet meghosszabbító orvosi technika vagy társadalmi tényezők kényszere, hanem az emberi karakter megerősödését szolgáló idő, amire szükségünk van.
Az élet közepén ér el sokakat a krízis (midlife crisis néven ismert), melynek kérdése:
előbbre jutok e abban a folyamatban, hogy azzá váljak, aki vagyok?
Tehát az illúziók elvesztése okozza a fő problémát.
Ez a félelem késztet (többek között)  kozmetikai operációkra. Félmillióan hagyták csak 1996-ban arcukat operáltatni az USA-ban. Az operációk eredménye?
"Arcom, amit a tükörben látok, azt tükrözi, amit látni akarok, így mindent elfogadtam, ami vele jár".
Mintha az arc kicserélhető lenne egy új, javított gyártmányra, ami nem csupán fiatalságot, hanem a normának jobban megfelelő elképzelést is megvalósít.
A depressziók az operációk után világossá teszik, hogy a  lélek a változást, az individualitás elvesztését gyászolja. Egy arc az valami befejezetlen, alakuló mű, aminek semmi köze más arcokhoz, egy egyedülálló alkotás.
Az öregkort nem elég a biológia felől megközelíteni, hanem a lélek felől megérteni és felfedezni.

Létezésünk nem csupán a testnek van alárendelve, hanem karakterünknek is, amely meghatározza, alakot ad nevünknek, történetünket viseli, azt az egyedet, aki  "én" vagyok.
A pszichoanalízis alkalmazása  óta beszélünk stagnáló és korlátolt karakterfejlődésről, vannak gyermekkori karakter zavarok. Mivel a teljes kifejlődés csak későbbi időben történik, hogy  lehessünk , akik vagyunk, sokáig kell élnünk.
Öregedés, egy alapvető félelme lett egy egész generációnak. Hatalmas összegeket adnak ki az öregedés okainak felkutatására, megakadályozni közeledését, mint valami betegségét. Mégis, az elkövetkező évek témája a fejlett országokban a lakosság elöregedése.
Ha a karakter nem csupán a személyes tulajdonságok, mint szokások, erények, gyengeségek gyűjteménye, hanem aktív erő, akkor az öregedés mögött a bölcsesség  nyilvánvalóvá válik.
A működésképtelenség mögött talán az van, hogy nem találunk működési teret az öregeknek?
De van élet a produktivitás , pénzkereső foglalkozáson túl is.

2015. február 9., hétfő

Ablakok Kert Vizisikló

Miért pont itt?
Sosem tudtam erre meggyőző választ adni, csak vicceset. Megnyugtató, hogy a döntések székhelye nem az agyban van:))) Egy icipicit előbb a zsigerekben. Aztán jön az okos fejünk és szépen elmagyarázza, hogy miért és mi történt és mindenki csodálkozik: jaj, de logikus.
Az ember él egy házban, alakítja a saját kényszerei szerint, és vagy jól érzi magát, vagy nem. Meséhez hasonlóan, most a négy égtáj felé néző házat embernek képzelem. Boglyas hajjal ziláltan, omladozó makeup-al, emésztési és keringési rendellenességekkel, vakon, koszosan lett az enyém, mielőtt az enyészet térdre kényszerítette volna. Ép értelemmel ezért pénzt adni lehetetlen. De a zsigeri döntések törvénye szerint megadtam az árát, sőt...mikor látták, hogy a szerelemtől mindent rózsaszínnek látok, akkor ráhúztak még egy milliót az amúgy sem szerény összegre... Telt múlt az idő, a ház pedig egyre fiatalosabb lett. Sok kínos operációval megszabadult a csúfságaitól, minden értelmet és rendet kapott, közben sok  érdeme is kiderült, ami előbb fel sem tűnt, pedig igazolni látszanak a zsigeri döntés helyességét.
Koránkelő vagyok, fontosak az első benyomások ébredés után: kíváncsian fordulok az ablakhoz, látom e a kelő napot, felhők takarják e az eget és milyenek, ki indul munkába, illatos e már a reggeli kávé....A napot jól kezdeni a megszokott ünnepélyes rítusokkal nekem fontos volt mindig, most is az. A keletre, egyben utcára néző ablak a konyhában mindezt lehetővé teszi. Beletartozik a keleti ablak keretébe az öreg diófa, amelyik uralja az egész előkertet. Sok a száraz ág rajta, aggódva várom sikerül e még erőre kapnia. Átellenben egy fiatal család költözött be új házukba, csaknem egyidejűleg velem. A férfi nagyon öntudatosan kérdezte: ezért a pénzért miért nem épített újat? Azóta 2év telt el, az aprócska gyerekek apja elhagyta a házat, a ház még mindig nincs kész, de már sok minden tönkrement, egy plasztikfólás kupac 2 éve csúfítja a bejáratot, elszomorító látvány.
A falu két 
templomtornyát a konyha ablakból épp úgy lehet látni, mint Bartók képeslapján, aki itt rengeteg népdalt gyűjtött. A Bolyongás
bús dallama jut eszembe:

 "Vad erdőben járok éjszaka, ide kerget engem szívem fájdalma",
 talán abban a döntésben Bartók is benne volt?




Az első ablakból a selyemakác és szilvafa, hátul a veteményes..
Ha a fény mindent elönt, nincs helye titkoknak, álmoknak. A józanság három ablaka a kert felé naponta figyelmeztet, ha ezt elfelejteném.

A bejárat melletti ablakot  három fa tölti ki: a selyemakác, a szilva és az őszibarack.

Mögöttük a rétből kivágva 12x8 m-es konyhakert, sok örömteli fáradozásra emlékeztet, hátfájásokkal együtt.

A második ablak a nappaliban a rózsák, levendulák, liliomok és fügefa déli szépségeit, illatát és aromáját hozzák be. A fényözönt  árnyékolni kell, akkor kellemes ott ebédelni is.  A kapuhoz vezet egy új betonút, az autókkal ide érkezünk, vendégeink úgyszintén. Fölötte húznak el délről cseresznye éréskor, megszámlálhatatlan rajokban alacsonyan száguldó seregélyek, csak a kapu előtt emelkednek kicsit magasabbra, hogy a fejüket be ne verjék.
A rózsabokrok, a füge (még aludni látszik) és a liliomok sora (második ablak)

Tehát ez az út vezet a külső világhoz, de itt szerelték fel a T-COM tányérját is, amivel ugyan rengeteg adás, de kevés említésre méltó érkezik a készülékbe.
  A parkoló és a vendégház, köztük a szomorúfűz és a kicsit görbe ezüstfenyővel egészíti ki a képet. Míg valóságos erdő vette őket körül elsatnyultak, meghajlottak, de most meghálálják a külön figyelmet, törődést és sokat gyönyörködök bennük. A  fenyő fényretörése és a fűz légies szomorúsága életem két fontos szimbóluma lett .
A görbe ezüstfenyő és a szomorúfűz...(harmadik ablak)

A két hatalmas diófa a szántók felé a határokat jelzi, erős és hatalmas fák, erejük teljében. A szomszéd tyúkjai szívesen kapargálnának alatta, de a kakas kukorékolása figyelmezteti őket, hogy tudják, hol az ő hazájuk.




Nem tudok szabadulni ennek a két fácskának a varázsától, de nem is akarok:)))

Nevét sem tudom, meglepetés volt:)



A kiirtott bokor egy évvel később...:)
Meggyfa,  vén cseresznyefa és fiatal meggyfa fehér ruhában
(sajnos az előbb nem volt helyes a megjelölés)

A som virágzás után is csodaszép!

Marika csodaszép tulipánjai ma kezdtek virítani.
Az öreg fa, amit úgy szeret, úgyszintén ma virágözönnel köszöntött.
A fiatal cseresznyefa nem akart elmaradni mögötte.
A nárciszok még tegnapi képek, de most pont beillettek a sorba.



A vadász elhagyja barlangját, összpontosít és...
hamarosan fog egy hatalmas pikkelyes nagy szemű szörnyeteget



Védett állat, de a macska büdös lett tőle, mert ezzel védekezik, hogy olyan váladéka van, ami taszító.
Natrix natrix. Ez a megjelölése hivatalosan.




Ps. A déli, nyugati és északi ablakokról is talán írok, ki tudja? Az "okos" szürke állomány ugyan nem helyesli, de a döntések....
http://www.youtube.com/watch?v=5IyDR_QqY78&feature=player_detailpage