Más szemszögből

Eddig sosem fotóztam a látványt, amit  ébredésem után elsőnek pillanthatok meg. A nyírfa mögött a szántóföld terül el, a sövény mögötti utat a népszáj lopóútnak mondja, mert ott settenkednek a fizetés nélkül tele zsákkal távozók, akiknek ha köszön az ember, reszketnek a felismeréstől. Milyen jó, hogy senkit sem ismerek.....

A jobb oldali szomszéd kaotikus telkéből  a kerítés melletti bokrokat lehet csak gyanítani ezen a képen, ennyi elég is. Az elsőnek virágzó barackfa máris tavaszi hangulatot ad, a többi szépen követi majd.

A bejárattól balra a hatalmas levendulabokroknak már most örülök, de a fiatal cseresznyefa termését is várom.

Sikerült szaporítani a levendulákat, most a halványabb nárciszok virítanak a közelükben, sajnos a tulipánhagymákat az egerek megették.....

Íme a kapu nyitva, tessék beljebb fáradni. A szép széles úton akár egy nagy autó is be tud hajtani. Sáros cipő nélkül így tudunk a házba jutni, de ez csak meglehetős anyagi befektetéssel sikerült.

Anyámra emlékezve

Minden tárgyat kézbe venni, elgondolkozni eredetén, milyen gyakran használtam, milyen érzés köt hozzá, van e még jelentősége, vagy idővel teljesen közömbössé vált? Ez egy nagyon megterhelő, de kikerülhetetlen testi, lelki munka. 

Látom Anyámat, ahogy pamutmaradékokból négyzetes darabokat köt, aztán összeállítja egy melegítő ruhadarabbá, körbehorgolja az egészet, hogy szép legyen. Közben rám gondolt a messzire ment lányára. Sosem hordtam, ha ránéztem rossz lelkiismereten kívül nem sokat éreztem. Ez most fáj. Egy pamutszálat a macska kihúzott belőle, lelóg a földre, hív, hogy javítsam meg, mert olyan jó ha a fotel lábtartóján hideg lábamat melegíti anyai szeretettel.

Anyám a lakásajtó előtt apámra néz fel

A kioldódott fonal

Barackfa virágzás húsvétra

Nincs semmi, ami felvehetné a versenyt a kertben rejlő erővel, ahogy feloldja a feszültségeket, békét teremt bennem.
Sajnálom azokat, akiknek a feltámadás és az élet csodája, látva ezt a szépséget, nem nyilvánvaló, sosem fogok vitába szállni velük. 
Akinek van szeme a látásra, az látja, a többi vakon ordítozik, hogy mi a tisztelt véleménye, de ez semmit nem változtat a csodán, amit ajándékba kaptunk.

Szavak helyett

Müller Péter

"Minden elválás és búcsú: kis halál. És minden találkozás: 

újjászületés."

Sem születni, sem meghalni nem szeretünk. Mindkettő 

nagyon nehéz. Az egyik azért, mert nem tudjuk, hová 

kerülünk és mi lesz velünk - minden új és ismeretlen még.

 A másik pedig, mert nem tudjuk elengedni a régit. 

Ragaszkodunk mindenhez, még akkor is, ha rossz, mert nem 

tudjuk, lesz-e másik. Még mindig jobb a megunt keserves 

régi, mint a semmi.

Világhírű zenebohócunk híres mondása: "Van másik!"

Láttad őt? Gonosz bohócok elvették tőle és összetörték a

 hangszerét. Ott maradt szegény kifosztva, szomorúan, zen

e nélkül, de a kabátja alól mindig előkapott egy új hangszert: 

kis fuvolát, kis trombitát, kis harmonikát, kis hegedűt, és 

játszott tovább. Csodálatosan! A zenét nem tudták megölni.

Azt kiáltotta, boldogan és büszkén: "Van máááásik!" Mindig 

van másik.

https://youtu.be/ZlrWrWtthbc

Tél után tavasz, éjszaka után reggel, betegség után 

gyógyulás, és halál után új élet jön.

Húsvét van!

Nézd meg a fehér és rózsaszín virágos fákat, a rügyeket, a 

sárga aranyesőt. Színes lett a világ és illatos. Érzed? Ez 

nem csupán virágillat, hanem az újjászületés mámora. Az egész

 természet azt kiáltja: VAN MÁÁÁÁSIK!

Friss! Új! Reménykedő! Élettel teli! Csukott arcodat fordítsd 

az égre: újra meleg a nap, és langyos az eső. Érzed? Minden 

újjászületik. Te is - csak vedd észre, kérlek! Hogy nemcsak

 halál van, hanem születés is.

A feltámadás nemcsak a hívők ünnepe, hanem minden 

emberé. A tiéd is. Rádöbbenhetsz, hogy erősebb vagy, mint 

a halál, és arra is, amit az eredeti görög szó, az anástasis 

jelent: "újra lábra állni". Benned van az erő, az Élet ereje,

 hogy újra lábra állj. Élő lélek van benned, nem lehet téged 

legyőzni.

Játszd tovább a zenédet! Szépen, vidáman.

(Müller Péter)

Hazaszeretet és önmagunk szeretete

"A haza nekem sosem volt politikai fogalom, csak tisztán emberi.
Ahol gyerekek voltunk, ahol a világról, az életről az első képek bennünk megszülettek, ott van a hazánk és az enyém mindig hálásan szerettem."
Hermann Hesse

Önmagunk szeretete nélkül nem tudunk mást szeretni . Az öngyűlölet ugyanolyan szörnyű magányt és kétségbeesést okoz, mint a legnagyobb egoizmus.

 Hermann Hesse

A fenti Hesse idézetek után, melyeket tavaly nyáron fordítottam a kórházban, most ugyanattól a szerzőtől az életemet meghatározó versből egy kis részlet:

Nur wer bereit zu Aufbruch ist und Reise,
Mag lähmender Gewöhnung sich entraffen.

Es wird vielleicht auch noch die Todesstunde

Uns neuen Räumen jung entgegen senden,

Des Lebens Ruf an uns wird niemals enden,

Wohlan denn Herz, nimm Abschied und gesunde!

Keresztury Dezső fordításában:

Alig miénk az otthon biztonsága
egy életkörben, már a petyhüdés jön:
csak ki mindig kész útra, indulásra,
szabadulhat a bénító közönytől.

És úgy lehet, hogy a halál órája

is új terek felé küld megifjulva.

Hív bennünket a lét szava mindig újra...

Fel hát szívem: búcsúzz új gyógyulásra!

Mindig új felfedezések

Milyen érzés volt az apró kis halaknak táplálékként szolgálni? 

Nem kevesebb, mint hálás öröm afölött, hogy ugyanannak a természetnek része vagyok, mint ők. Kedvesen, nagy gondossággal eszegették a rajtam fölöslegessé vált hámréteget, hogy részükké legyen, a lábam bőre energiává vált nekik, megtöltötte a hasukat, közben én ettől megszabadulva finomabb, ápoltabb lettem.

Nem így van ez mindennel, ami fölöslegessé válik életünkben, mert már nem él, csak rajtunk van, hogy valami hasznos módon megszabaduljunk tőlük?

Az élet győzelme

A kevesebb néha több

Szinte véletlen volt, hogy erre a gyönyörű darabra rátaláltam. Egy esős napon Veszprémben történt, vagy 8 éve, ahova egy elintézetlen ügy után betértünk melegedni. Mikor másodszor elmentem mellette, szöget ütött a fejembe, hogy ezt meg kéne venni. Úgy is lett, csodálatos látvány egy szép nagy szobában, ahol kitölti a sarkot és azt szinte légies könnyedséggel.

De az idő múlik és gondolkodni kellett azon, hogy miként kell berendezni azt az aprócska lakást, ahol majd az "igazi" idős kort szeretném eltölteni. A teljes nagyság elfoglalná a fél szobát, tehát ketté kellett bontani.

Egy ügyes kárpitos az egyik párna anyagával megoldotta a problémát és a sötétebb folt eltűnt.

Most már csak el kell dönteni, melyiket vigyem oda és melyik marad itt? Tavaszig van rá időm.

Tavaszvárás

Minden égtáj felé nyílnak ablakok a házban és így köröskörül tisztában vagyunk a helyzettel, látjuk ki érkezik, ki megy el előttünk az utcán, meg azt is, ha a szomszéd lyukas kerítésén át egy hívatlan vendég jutott a kertbe. Sötét felhők északon: a fővárosban valószínűleg esik az eső, nyugatról erős szél: itt a frontátvonulás. Nem kell kimenni ahhoz, hogy mindig tudjuk mi történik körülöttünk.
Szegény vendégcicánk nem tudja, ő soha nem mehet ki, a szépségének a rabja, mint annyi ember a földön. Pedig mekkora ügyességgel tudna fára mászni, egy egeret elkapni, mindent felfedezni, ami az élethez tartozik!