2016. június 29., szerda

Gondolatok meggymagozás közben




Igazi meggy évünk van hatalmas terméssel. Tegnap és ma szüret volt az elmaradhatatlan magozással utána. 
Először is ehhez szép időjárás kell, nem túl meleg, enyhe széllel, hogy a kerti asztalnál nekiláthassak egy erre a célra speciális munkaingben. Színe a meggylével hasonló, könnyű, de mindenütt takaró, jól levegőző nagy ruhadarabról  van szó, amit csak ilyenkor szeretek felvenni. Állandó kézöblítésre külön edény megújuló vízzel, külön a magoknak és fazék a kimagozottnak. Egyszóval az előkészületek fontosak, mert anélkül ragadna utána minden.
A szellem ébrentartására nagyszerű a nappaliból kiszűrődő klasszikus zene és egy aktuális téma akár a napi eseményekből, amiről saját véleményt alkotni ilyenkor remek alkalom.
Olvastam ma a Hexit-ről a német internetes sajtón. Merkel Mama a boszorkány szerepében? A kívánságot teljesen megértem, hogy ideje lenne eltűnnie a közéletből, de boszorkánynak azért nem tartom, mert nálam ez kitüntető lenne. Hexe= aki a mezsgyén jár, vagyis ahol más nem, mert a többség az akol melegét szereti és egyedül mászkálni sosem volt ajánlatos, szegény boszikat is érte sok baj, üldözés. Az önálló gondolkozás kevesek luxusa, amiért az árat meg kell fizetni. 
Mire ezt kigondoltam, lassan alkony borult a kertre, a meggy kimagozva, holnapra a cukor alatt levet ereszt.
 Minden jó ha a vége jó.

2016. június 25., szombat

Magamról egy évforduló kapcsán

Ma egy éve operáltak, ami utolsó állomás lehetett volna, de hogy anyám szavaival éljek, a sors könyvében másképp állt a szöveg, vagyis megmaradtam. Egy ilyen évforduló elgondolkoztató, ki vagyok én és miért nem vitt el az ördög már tavaly?
Már kisiskolásként éreztem azt, hogy a szokásostól eltérő, más vagyok, de nem csodálkoztam rajta, hisz minden dédszülőm bölcsőjét idegen országban ringatták Trianon után.. Ízlelgettem a  neveket, tetszett, hogy létemhez ennyi adalék kellett a Kárpátmedencéből, sőt Európából. Majd én békét teremtek köztetek, határoztam el, hallva, hogy egymástól nincsenek túlságosan elragadtatva. Ehhez szabadnak kell lennem, annak is maradnom. De ennek nagy ára van, mégis ezt a luxust megengedtem magamnak panasz nélkül. Pedig fájdalmas úton vezetett, mindig készen a változásra, búcsúzásra, újrakezdésre.
Keményen érzékenynek maradni, ez a legnehezebb, sikerült e?
Ki határozza meg a szigorú fegyelmezettségem és ki a túláradó érzéseket, amikor csak sírni sírni, sírni lenne jó. 
Talán az az egyensúly, amit sikerül néha elérnem gondoskodik rólam, hogy sikeresnek és boldognak érezzem magam ebben a maroknyi létben. Ez pedig nem örökölt adottság, hanem tanultam. 







2016. június 22., szerda

Az első hőségnap után

Hirtelen itt a forró nyár, alig tudom elhinni, hogy egy lenge kis szövet elég a teljes felöltözéshez! 
Visszatérnek az elmúlt kánikulák szokásai is, kora hajnalban minden ablakot kitárni, aztán ahogy a nap kezdi a hőséget ontani, bezárni még az ablak előtti spalettákat is, azután, hogy az árnyékolót leengedtem. Marad a szobában a hűvös levegő az éjszakából.
Kerti munkákat a kora reggelre és napnyugta utánra beosztva, azoknak sem kell abbamaradniuk.
Visszatérnek az emlékek is, mikor 24 évesen Rómában tölthettem egy hónapot és a ferragosto (=augusztus 15. nagy ünnep Toszkánában, de az egész országban ismert szó a legmelegebb nyári napokra ) bekerült a tudatomba, ahogy az olaszok tudtak élni a hőségben . A szieszta bölcsessége is egy életre belém ivódott, nyugdíjasként már meg is engedhetem magamnak.
Munka után az árnyékban pihenni, van ennél szebb?

2016. június 19., vasárnap

Vasárnap reggeli körséta

Virágzik a tök és már látszik az első termés is.

A kukorica is szépen nő, a gyom is, néhol kaporral fűszerezve.

A bokros bab egészséges

a paradicsom első termései 


A kis cseresznyefa először termett sokat, lehet lakmározni, de óvatosság nem árt.

A levendulabokrokat a lepkék nagyon szeretik.

Nagyon szépek a rózsák is

de az első nagy fekete szeder termésnek is nagy várakozással nézek elébe.

A púpos körtefa sem tart szünetet

a finom sárgabarackból idén kevesebb lesz, a beporzás idején hirtelen lehűlt a levegő, de beérjük ennyivel is. Van ahol semmi sem lett.

A komposztoló a legjobb hely ennek a töknek, újra bemutatja, milyen messzire tud futni.


2016. június 15., szerda

Esik az eső

Míg a vízből már mindenkinek elege van másutt, mi nagyon örültünk, mikor a kertre ma kiadós eső hullott.  Végre nem kell locsolni, végre nincs keményre száradt konyhakert.

Az utolsó almák feldolgozása és a nagyon kedvelt kovászos uborka elkészítése pont ilyen időben jó foglalkozás.  Az almaecet sokoldalúan felhasználható, ingyen van szinte! Csak ki kell várni pár hetet és a hulladékból, maradékból itt az eredmény. A kovászolt uborkát ki nem szereti? Már minden nap próbálgatom, hogy elérte e a szükséges "érettséget", lehet e leszűrni és tálalni az étkezésekhez.

2016. június 13., hétfő

Az első szüret

Ezeket a hatalmas, telt fürtöket hatalmas örömmel emeltem fel a magasba, csodálattal és hálával. A termő ágakat levágtam, így helyet kapnak a fiatal ágak, melyekből majd jövőre lesz termés, ezek egyszerre nőnek a gyümölcsökkel, ha van elég tápanyag és sok víz, mert azt nagyon szeretik. 

Az ágakról leszedtem a gyümölcsöt, most jön a mosás, majd a szárakról leszedem a gyümölcsöt. Kis híján 6 kg lett az idei termés. 

A befőzés két részben történt, betöltés után először fejre kell állítani az üvegeket, és kihűlve megmosni, majd mehetnek a pincébe.

2016. június 11., szombat

Történelem családtörténetünkben

Maria Theresia 1740-től lett k.u.k.uralkodó, született 16 gyermeke, de gondoskodott egész birodalmában arról, hogy a törökök 150 éves uralma alatt kifosztott, legyilkolt, elhurcolt lakosság helyére szép ígéretekkel német betelepülők kerüljenek. 
Nem emberbaráti gesztus volt ez, hisz szorgalmas adófizetőkre szüksége volt és a lerombolt falvak, városoktól nem számíthatott semmire. Másrészt nagyon tudatosan megtiltotta a magyar lehetséges betelepülőknek, hogy ezekre a területekre kerüljenek.

Így jutott dédapám dédapja, aki 1740-ben született, Rheinland Pfalzból a Bácskába, ahol a természettől vissza kellett a földet hódítani kemény munkával. 
Azóta 7 generáció váltotta egymást apai elődeimnél, de már a negyediknél a 19. századból magyar dédanyát kaptam, akinek családjában a Kossuth név is megtalálható, tehát nagyapám magyarrá válása magától értetődő volt, de nem túl népszerű a rokonok körében. 
Azóta Svájc minden generációban kapott egy asszonyt magyar földről, elsőként Irene néni a múlt század elején, nagyapa nővére, aztán bátyja leánya Marika néni a második világháború után, majd én magam, újabb jó húsz éve elteltével..Húgom lánya újabb asszony ebben a sorban, de ő Németországba ment férjhez, ez már szinte félelmetes...

2016. június 7., kedd

Visszaszámlálás 1.

Még 43 nap és indulás! A lelki felkészülődés elkezdődött, a tárgyi követi. Mit kell okvetlenül elvinni, milyen program lehetséges abban a rövid 6 napban, amit 2x2 utazási nap egészít ki, ez foglalkoztat az elkövetkező hetekben.



Várnak a könyveim, de jó lesz leemelni a kedves régi ismerősöket és kiegészíteni a polcot a még elcsomagoltakkal a pincében.

Kinyílik az ajtó és csupasz lábbal végigmegyek a régről ismert szőnyegen

aztán a hálóban üdvözlöm a vitorláshajók képét, amit most a többiekkel együtt a falra kell varázsolni, remélhetőleg sikeresen.

A tó látogatása kötelező, de elképzelhető egy kirándulás is a magasba, ami csakis ilyen napsütésben igazán élvezetes.

Felirat hozzáadása

2016. június 5., vasárnap

Ablakaim


Az átalakításoknak és felújításoknak köszönhetően olyan ház alakult ki egy kaotikus, elhanyagolt nagyon szomorú épületből, ami a természetemmel, lelkemmel összhangban van. Mit jelent ez?
Eltűntek a fölösleges falak, kitisztultak a színek, áttekinthetővé vált a ház a szó szoros értelmében. 
A ház közepében a kályha áll, mint a szív az emberi testben. 
Az ablakok a négy égtáj felé tekintenek. A középpontból minden irányban lehet érzékelni a házat körülvevő kertet, látható, hallható, ami ott történik, soha függönyt nem tettem fel, nem tudnék elszakadni a környező fáktól, a fénytől. Sajnos 3 ablakon moszkitóháló van, de ezzel ki kellett békülni.


Az előszoba ablakából a selyemakác finom leveleit, virágait láthatjuk. Délelőtt nagy melegben kellemes árnyékot vet. Mellette egy őszibarackfa áll.

Kilátás az előszoba ablakon át mindkét irányban


A konyhába lépve az ablakon át az utca felé látunk, a vén diófára, ahol mindig nagy élet folyik. Odúiban nevelik fiókáikat a legkülönfélébb madarak. Az utcán nincs nagy forgalom, csak az itt lakók jönnek, mennek

A nappali szobából a bejárat előtti fedett rész tartógerendáit, a fügefát, előtte az unokák rózsabokraival látjuk.


A nappali mellett az iroda, onnan a moszkitóhálón keresztül az utat a vendégházba, a hatalmas fűzfát és ezüstfenyőt a fedett autóparkolót a kettő közt tarthatjuk szemmel.

Két szobaablakot nem tettem ide sem a két mellékhelység apró ablakait, a nagyoknál a háló miatt, a másik kettő észak felé a szellőzést szolgálja csupán.


2016. június 3., péntek

Pihenés Csisztafürdőn (Buzsák mellett)

A fürdő melletti campingben főleg német vendégek, akik tudják, hova érdemes menni.

Frissen vágott fű illatát a képhez hozzá kell gondolni. A sövényen túl végtelen nagy természet, amíg a szem ellát, időnként odatévednek őzek, szarvasok is.

A képet csak úgy nyugágyban fekve, minden gondos figyelem nélkül követtem el....Belső medence, ahova a friss forrásvíz forrón ömlik az odaállók nyakába.