Jól őriz a két minitigris

 Nem az én ötletem volt, de ha màr elkészült frissiben meg is mutatom, mert a cicàim nagyon szépek.

Kapuzàràs és a jó szomszédság

 Megnyugtató érzés, hogy mielőtt az ember àlomra csukja szemét  előbb a kaput zàrja be. Tegnap hiàba próbálkoztam nem sikerült.  Szerencsére vannak szomszédok, akik odafigyelnek. Màr észrevették, hogy nyitva van a kapu és szóltak is. Hívtam volna szerelőt, de vasàrnap lévén ez reménytelen vàllalkozàs lett volna.  Majdnem a beletörődés hatàràn voltam, mikor  az egyik szomszéd a hívásomra azonnal jött és tisztàban volt vele mi a baj, be is zàrta a kaput.   

Legyen àldott az emlékük

 

Ez a pesti hàz, ahol felnőttem és éltem, mig férjhez nem mentrem. Apàm itt élt több. mint 80 évet, kamaszkprtol 96 éves koràig.  Csak az, aki àtélte tudja,  mekkora volt a szegénység a  háború utàni időkben, màr nem sokan vannak.  A felejtés ellen írok. Azokra a dràga emberekre emlékezve, akiknek szíve nem köböl volt. Akik enni adtak abból a kevésből, ami nekik volt. Akiknek nevére ma is szeretettel emlékezek.  Akik a betérő koldusoknak ledobàltàk az újságpapírba tekert filléreket, amiket mind megköszönt a szegény koldus.  Anyànk szégyellte, ha làtta, hogy majszolunk valamit, tiltotta is, hogy valamit elfogadjunk, de mi örömmel megtettük és  jól esett.

Màr fölösleges lenne Pestre utazni, a hàzak zàrva vannak és a régiek meghaltak mind. De legyen àldott az emlékük Gaby néninek, Nusi néninek, Grossman néninek, Bànyai néninek, Mici néninek, Sipos néninek,  Földes néninek. Ez utóbbi unokàja Matyi, röviddel azutàn làtogatott M.o.ra mikor én màr menyasszony voltam, igy aztàn Nusi néni fogadta: "elkéstél Matyikàm" jelentéssel.

Levelet kaptam

 A padon, ahova kicsit leültem vàrt ràm a levél.  Kedves, bölcs üzenettel. Azt olvashattam, hogy pont akkor engedte el az àgat, mikor a parkba értem, hogy elmondhassa nekem, milyen szép volt repülni. elengedni az öreg fàt. Màr nem tàplàlta, ettől a fiatal zöld sàpadt sàrga lett, de igy is gyönyörű, selymes felső és erektől baràzdàlt also oldalàval.   Megsimogattam, nem is egyszer, A hatalmas fa  göcsörtös törzsét öleléssel köszöntem meg, értettem az üzenetet.  

Nem mondhatom el senkinek......

 De magamban sem tarthatom,  mert megmérgezné a napom. Arról az  igazságról van szó, hogy  nem az eszköz, ami hibáztatható a bajokban, hanem annak hasznàlata. Tehàt ne a kést szidjuk, hanem ha azt, aki azzal màsokban kàrt tesz. Ami felbosszantott, hogy arról olvastam (a neten!), hogy az az okos, aki könyvet olvas és nem az internetet hasznàlja.  Min rossz könyvek és jó web oldalak nem is léteznének. Megint ez a hihetetlenül ostoba általánosítás. Valaki azzal akart nekem imponàlni, hogy napi 200 oldalt olvas. Azt, hogy mit, nem mondja, de gyanítom, hogy semmi értékeset.  Nekem néha elég egy szép vers, aminek sorait ismételgetem magamban és màr csodàs a napom.   A fb.-ot lehet és kell is szidni, de nem szabad elfelejteni, hogy milyen csodàs talàlkozàsokra is lehetöséget ad. Pl. gimnàziumi, föiskolai tàrsakkal, akiket különben azt sem tudnàm élnek e még.  A tàvolban élő fiaimmal is összeköt, az egyedüllét kiváló ellenszere lehet és jó beszélgetésekkel gazdagítja napjaimat.

Most befejezésül Edit Piaf dalàt kéne elénekelnem, Nem, semmit sem bàntam meg (màr ami a neten való jelenlétemet illeti.)

https://youtu.be/Gsz7IuZ3paM

Edith Piaf - Non, Je ne regrette rien

A Parkban jàrt az ősz

 

Ady Pàrizsban talàlkozott az ősszel, nekem elég volt  elmenni a Parkba és a hatalmas fa tetejére nézni, ahol az ősz tépte a száradó leveleket. Erős  szél fujt, de a napsütés sem maradt el a versenyben.  A költő elégikus gondolatai jutottak eszembe, tudva, hogy hazatérve első dolgom lesz elolvasni, vagy meghallgatni az egészet.