2016. szeptember 27., kedd

Egy hét szeptember végén

Ennél szebb időt nem lehetett volna kérni sem, ha megkérdeztek volna. Reggeli séta ami csak fél óra, de szép utakon vezet, utána teljes lazulás a nemrég újjáépített fürdőben, aminek az árát nem is merem leírni...  

Ez a sebes patak egyenest a Rajnába ömlik. Szép sétányok szegélyezik.

A tó körüli parkot idősek, családok apró gyerekekkel és talán szerelmespárok is szívesen látogatják. Az utat érdekes műalkotások teszik érdekesebbé, minden évben van nyáron szabadban kiállított szoborkiállítás.

Az első pillantás a tóra.

A napon jólesik a sütkérezés szeptember végén.


A legtöbb fa és a környezet élővilágáról olvasható ismertetőt érdemes elolvasni.

A vasútállomás mellett egy régi szálloda impozáns épülete.

A fürdőváros szoborcsoportja a vasútállomás előtt. Mellette asztalkák, székek,hogy lehessen várakozás közben egy jó kávét inni.

A peronról egészen a Churfirsten hegyláncot is lehet látni, ami a Walensee mellett tör égnek.

Ennek az ősrégi Chevrolett-nek még forgalmi engedélye is van!!!

Megérkezett a vonat a fiacskámmal, nagyon szép napot töltöttünk el vasárnap vele. A vonatok másodpercnyi pontossággal közlekednek.

Úton a patak fölött a Medizinische Zentrumba, ahol egy helyen a legmagasabb szinten képesek vizsgálatokra. A muskátlik a hídon fotózásra csábítottak.

Éjszaka a határállomáson, ahol 56-ban a magyarokat fogadták nagy szimpátiával. Ezt köszönték meg a magyarok az 50 éves évfordulón. Az ünnepségen részt vettem, egy volt miniszter megfordította a dolgot és azt mondta: köszönet Magyarország! Engem könnyekig meghatott.

Egy utolsó fotó az éjszakai utazás előtt a peronon.

2016. szeptember 16., péntek

Szatmár Bereg felfedezése

A Tisza partján kora délelőtt.

A csónakos temető, aminek titkát senki sem fejtette meg. Itt áll Kölcsey fehér síremléke (csónak nélkül)

és
A Túristvándi vízimalom, ahol a kerekek egyszer évente forognak még, mennyi történetet mesélnének.



300 éves platán

l
Háromfelé szabdalta a barbár politika ezt az egységes kultúrát a Tisza mentén. "Fatornyos hazám" szépséges táját határok csúfítják, a másik oldal Ukrajna, a megyeszékhely Románia lett.

Zsupfedeles kis ház bújik a nagy bozót mögött.

A mosolygó szentek, hol van még hasonló? 

Végre eljutottam ebbe a gyönyörű kis templomba, ahol a beregi keresztöltéses terítőn ez áll:
Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Hatalmas erdők, szántók, almáskertek ahova a szem ellát.

2016. szeptember 10., szombat

Fél évszázad dobozban



Tegnapelőtt egy szemetes zsákba tettem őket, rátettem a mérlegre, aztán bedobtam az éppen üres szemét gyűjtőbe. Aztán éjjel azon törtem a fejem, hogy mikor is történt pontosan ......, de nem tudtam. Szépen kiszedtem a 2,30 kg-os, de néha lelkileg sokkal súlyosabb múlt bizonyítékait, aztán egy kartondobozkába tettem az utolsó 10 év kivételével, mert nyugdíjasan már csak cserélhető lapokra írom a heti, havi bejegyzéseket. Nem kaptak helyet a kis dobozban, mert már csak a nyugdíjas "semmittevés" tanúi , minden fontoskodás nélkül.
Hogy labilis lennék, stabil elődeimhez képest, akiknek sosem jutott eszükbe ilyesmit kidobni? Vagyis hagyták kidobni a boldog utódokkal. Nagyon jól éreztem magam abban a pillanatban, amikor szabadultnak éreztem magam, csak a kétség ne ért volna utol a hosszú éjszakában. 
Ahogy olvasgattam a jegyzetekben, megtudtam, hogy 40 évesen nagyon boldogtalan voltam, de azt is, hogy életem legszebb barátsága 26 évig tartott, de az a nap is fel lett jegyezve, amikor a legszebb szerelmes levelet kaptam.....

2016. szeptember 7., szerda

A biztos háttér




Minden változik, sokszor erőm felett. 
Aztán jön egy kis értelmetlen refrén: dondondon diridiri dondondondondon és felderül még az ég is felettem.
Orlando di Lasso, köszönöm, hogy a régmúltból ideszóltál, visszatérni egy biztos pontra, ami édes kedvesen ismétlődik, vigasztal, mint anya a gyermekét.

Aztán még egy csodaszép mondat ami A Silesiustól származik a Kerubin vándorok gondolataiból, ami ha hallom az ateisták és istenhívők ostoba vitáit, mindig eszembe  jut:
"Megállj! Hová rohansz?
Tebenned van a menny, 
másutt meg nem leled az Istent sohasem".


2016. szeptember 3., szombat

Nyári délután szeptember elején



 A kert a körtefa alól, fűnyírás közben, árnyékban.

Pár lépéssel odébb a fiatal almafa mellett a beérő sütőtökre kell vigyázni, a gyomok legnagyobb örömére.

 Októberre érik be igazán ez a fínom, gyönyörű alma de a férgesét már hullatja, van miből kompótot főzni.



A szomorúfűz alól mindig szeretek fotózni, keresem azt a képet, amelyik az otthonosságot ebben a kertben a legjobban kifejezi.

Lezárt és mégis áttetsző, talán ez a két szó, amit szeretek és keresek.

Megérett, de nem itt az igazi hazája, mert savanyú képet vágtam, mikor a számba vettem.

Szegény paradicsom! Hozott szép termést, édeset, nagyon jót, aztán elszáradt, itt az idő, hogy megköszönve gyümölcseit, elköszönjek tőle.

2016. szeptember 1., csütörtök

Célkeresés

Ma kaptam egy évfolyamtársamtól e-mailt, arról írt, hogy mélyponton van és nemes célt keres, ami új tartalmat adna életének. 
Az idei találkozóra egyikünk sem megy el, ami a jövő héten lesz.
Annak ellenére, hogy egyetértőn emlékezünk a főiskolai botrányokra, töprengésemben, hogy mi a fontos különbség, arra jöttem rá, hogy én nem keresek semmiféle célt, hisz kiegyensúlyozott és boldog vagyok, ha minden nap elvégzem a magamra szabott munkát és élvezem a gyümölcseit. A teljesség a pillanatokban van és ha nincs hiány, akkor minek célokat kitűzni?
Nehéz ezt olyan embereknek elmondani, akik elégedetlenek és mindig okot is találnak rá, hogy sajnálják és sajnáltassák magukat.
Persze ismerem én is a mélypontokat, de akkor gyűjtöm épp azt az erőt, amivel képes vagyok utána a gödörből kimászni.
Idejében megtanultam, hogy minden rosszban van valami jó, mégpedig az, hogy új fordulat következzen be. Ismeretlen út, de végtelen sok lehetőséggel, ki nem próbált tapasztalatokkal.
Legjobb barátnőm, akit ebben az évben vesztettem el, mikor megtudta a szörnyű diagnózist, azt írta, hogy új élettapasztalat jön. Csodálatos erővel nézett szembe a halállal és előtte a sok operációval, szenvedéssel. 
Nemes célok helyett tenni kell a dolgomat, közben örülni a fecskéknek, ők a dróton ülve vidáman beszélték meg a szép napsütésben, hogy elég erőt éreznek a nagy utazáshoz. Közben szépen vágtam a kerítés melletti bozontot, nagyon elégedetten megállapítva, hogy remek munkát végeztem a héten.