- --- A mindennapi gondolkodás (1)- válaszolta Nancsüan.
- -- Hogyan térhetünk rá (2)?
- -- Ha tudatosan (3) akarsz rátérni, máris tévúton jársz.
- -- De akkor hogy tudhatok róla?
- -- Az út -nak (4) nincs köze se tudáshoz, se nemtudáshoz- mondotta Nan-csüan.
- A tudás káprázat, a nemtudás zűrzavar. Ha valóban tudatosság nélkül éred el az Utat, mintha mérhetetlen (5) ürességbe jutnál, nem lesz előtted sem akadály, se határ.
Hogy lehetne akkor állítani vagy tagadni (6) ?
Az eredeti szöveg vagy kínai, vagy még valószínűbb: kínaiból fordított nyelven jelent meg. Néha az eredeti értelmét sosem, máskor eltorzítva olvashatjuk nyelvünkön, ezért elgondolkoztam, mire cserélném fel az 1-6 számokkal jelölt szavakat.
1.Gondokodás helyett ha az elmélyülés, meditáció, befelé fordulást, vagy a vallás szavaiból az áhitat, ima szót helyettesítjük a szövegbe, akkor máris közelebb kerültünk a régi kínai bölcs válaszához.
2. A "térhetünk rá" helyébe a gyakorolhatjuk szót helyezném.
3.A "tudatosan" szó az akarattal, hatalommal szavakkal helyettesíthető.
4. Az "út" az Újtestamentumban :"Én vagyok az út, az igazság és az élet" szavakkal vethető össze, tehát isteni hasonlat
5.Mérhetetlen, a végtelenség fogalma, ami elképzelhetetlen, vagyis Isten a fogalom, amit ha leírhatnánk, meghatározhatnánk, az biztos hamis lenne...
6.Állítani vagy tagadni azt amiről fogalmunk sincs: lehetetlen.
Ennyit erről a nagyszerű szövegről, amit gyakran kell újraolvasni.
A japánok teaceremóniáin a legszebbnek tartom, hogy egyetlen szöveget felakasztanak a falra, vagy oszlopra és órákig beszélgetnek róla, kinek mi jut eszébe.
Valahogy így mondtam el, nekem mi jutott eszembe. A szimbólumok világa rejti számomra a bölcsességet, amit a legnagyobb kincsnek érzek.