A mindennapi élet rendet követel, a szokàsok pedig csökkenthetik a spontàn elhatàrozàsokat. Miböl, mennyi kell?
Ha azt hallom, hogy "jaj, de rohan az idö", vagy arrol panaszkodik valaki, hogy a napok olyan egyformàk, akkor feltételezek valamilyen hiànyt és a megujulàs szükségét.
Mindig fontos volt nekem Hesse csodàlatos verse, amit idézni szoktam. Nem szabad a megszokàsnak àtvenni a hatalmat, minden nap megtalàlni a csodàt, az uj élmények örömét. Irom ezt olyan korban, amikor màr az is csoda, ha az ember eleget tud tenni a naponta ismétlödö feladatainak.
Az biztos, hogy egy àtgondolt napi program kell, de ezen belül teret kell adni az uj ötleteknek, uj szokàsoknak. Tehàt felkelés, lefekvés azonos idöben, az étkezések ugyszintén. De hogy kétszer nem tudok egy receptet megfözni grammra pontosan, az is biztos, valami ujat ki kell mindig probàlni. Micsoda öröm, ha valami jol sikerül. A bevàsàrlàs heti egyszer, de lehet vàltoztatni azon, hogy hol. Csak semmi megszokàs, mert az bénit.
Idönként végig gondolom, hogy igazàn minek örülök és mi az ami hiànyzik. Lehet vàltoztatni a szokàsokon. Most épp a tornàzàs bövitésével és a heti 2 fürdöbe jàràssal akarok javitani az életemen.
Mi az, ami zavar, de nem volt eddig eröm, hogy kiiktassam? Nemet mondani mindenre, ami felesleges, terhelö, bosszanto. Tanulni kell.
Mindennek biztos alapja az önismeret, amihez bàtor öszinteség kell. Aki becsapja magàt, az soha el nem éri.
A legjobb gondolatok a mindennapos sétàmon jönnek, kihagyni ezt vétek lenne fizikailag éppugy, mint lelkileg.
A spontaneitàsrol az idöjàràs is gondoskodik, akkor megyek ki, ha süt a nap, nem zuhog az esö, de akkor elsöbbsége van a kimenetelnek mindennel szemben.
Még ellenörzöm, hogy a tegnap felirt ötletekböl ma még mennyit lehet megvalositani, aztàn felirni az ujabbakat. Este meg nem megfeledkezni a hàlàrol, ami az elalvàst békésen jo irànyba tereli.