2021. december 31., péntek

Egy kis mosoly az utolso napon

 Igazolni tudom, hogy a mesélökém nem az én talàlmànyom és màniàm! Akinek Grimm felmenöi vannak, az magàtol értetödöen mindennél jobban szereti a meséket.  

A talàlatot a gének egyezéséröl és csalàdkutatàs eredményéröl ma kaptam, miutàn màr jo ideje elkövettem azt a könnyelmüséget, hogy tesztelni hagytam magam.

 
Maria Barbara Linder (geb. Grimm)
közvetlen felmenője (8 generáció)
Születés: 1686 október 4 - Mittelbach, Rheinland-Pfalz, Deutschland
Meghalt: 1755 március 16 - Mittelbach, Rheinland-Pfalz, Germany
Szülők: Johann Christian Grimm, Margaretha Grimm (geb. Nenninger)
 
Geni World Family Tree kategóriában

2021. december 30., csütörtök

Visszatérö kérdés

 Ma is megkérdezték tölem, hogy szilveszterezel? Igen egyszerü, gyors vàlaszom: sehogy!

Ez a szokàsom régota, hogy igyekszem ugy àtaludni az éjszakàt, ahogy mindig teszem. Az a jo lakhely, ahol nem rakétàznak a màsképp gondolkodo emberek, akiknek erre az éjszakàra sok kidobni valo pénzük van, nem törödve az àllatok félelmével és az én dühömmel, hogy miért kellett engem felébreszteni.  Hisz a vilàgon semmi sem történik, akàrhogy is igyekeznek és probàlnak ugy tenni, mintha nagy eseményt követnének. Egy darabig meg kell szokni az uj évszàmot, aztàn ha szerencsések vagyunk, akkor minden megy a maga utjàn tovàbb. 

Làttam az àrusokat, akik a tilalom ellenére màr petàrdàkkal szorakoztatjàk a becses vevöket, akiknek a legvadabb szinü parokàkat és maszkokat igyekeznek eladni. Üzlet az üzlet. A làrmàt összekeverik a jo hangulattal, ha mindenki megsüketül, az bomba nagy siker. 

Milyen veszélyesek az ünnepek, közben mindenki csak önmagàra veszélyes, mert eszik, ha nem éhes, csak ugy mértéktelenül. 

Nekem Einstein jut eszembe az emberi butasàgrol és a vilàgürröl, ami àllitàsa szerint végtelen, bàr az utobbiban nem volt annyira biztos..... tehàt a legjobb tàrsasàgban vagyok, ha szilveszter éjszakàjàt igyekszem àtaludni, ha kell a fülembe viaszos dugot teszek.

2021. december 28., kedd

Mi is lesz uj?


 Töprengek erösen, mert mindenki valami ujrol beszél. Ezt kivànjàk egymàsnak az emberek, fogadalmakkal erösitik meg, hogy most màr tényleg minden màs lesz.

Bennem nagy a kétség, mert màr annyi ujrakezdés van mögöttem, hogy csak egyet szeretnék: egyszer valamit tisztességesen befejezni. 

Több, mint egy éve vagyok itt és ugy nagyjàbol minden a helyén van. Rakosgatok ide oda, hàtha van jobb megoldàs is. Közben örökké keresek valamit, mert elfelejtettem, hogy elajàndékoztam, vagy màr rég  elhagytam valahol, mert csak utban volt. Mi lenne, ha minden polcon, fiokban értelmes rend uralkodna? Ha a zacskot a régi ruhàkkal elvinném valami gyüjtöhelyre? Az se lenne rossz, ha a CD-ket lejàtszanàm, ami meg nem kell kiszürném és tovàbbadnàm. 

Nincs több olyan, hogy tovàbbàllok, mert ami van az nem jo és ujat kell kezdeni. Megbeszéltem magammal, hogy erre fàradt vagyok, vàltozni meg ugy sem fogok, ne jöjjön uj, jo nekem a régi is. Rendben, megbecsüljük a régit, àpoljuk szépen, hogy minden müködjön, akàr uj is lehetne, senki sem fog reklamàlni.

inkàbb attol félek, hogy kényszeriteni fognak valami ujra, de ahhoz még van egy kis küzdelemre tartogatott eröm, megyek edzésre: ebben a szürke idöben is a szokàsos napi sétàra.

2021. december 24., péntek

Hazafelé: Karácsony

Hazafelé: Karácsony: Szilágyi Domokos  Karácsony   A puha hóban, csillagokban,  Az ünnepi foszlós kalácson,  Láthatatlanul ott a jel,  Hogy itt van újra a KA...

Az én karàcsonyom


Ma sétàmra indulva két asszonnyal is vàltottam pàr szot.
 Azt sem tudom, hogy mibe kezdjek, annyi dolgom van, igy szolt röviden a beszélgetés. Majd megjegyezték, hogy bezzeg nekem még a napi sétàra is van böven idöm. 

Mindenki kivàn békés, boldog karàcsonyt, de nem làtom az arcokon, hogy ez valoban igy van e. Nem lenne e kevesebb néha sokkal több. 

Hozzàm nem jön senki, a nap ugyanugy zajlik, mint màskor. Nem kell azt fözni, sütni, amit mindenki, elég, ha nekem izlik. Nem kell a heti takaritàs mellé még egy nagytakaritàs  sem. Aki jokivànsàgot küld, annak azonnal irok hasnlo szépet, de a kezdeményezés màr nem tartozik a teendöim közé.

A parkban is egyedül voltam, csak a madarak beszélgettek. A kastély ma karàcsonyi zenével kedveskedett a hangszoroin keresztül. Néhàny làmpa is égett, pedig a nap bàgyadtan sütött. A fiaimra gondoltam, Délelött az ö leveleiket olvastam, amiket ugy 10 éves korukban nekem irtak. Tele szeretettel, kedvességgel az iskolai tàborozàsrol, vagy amikor én voltam nyaralàson, làtogatàson szüleimnél. Olyan boldogsàg volt mindet elolvasni, hozzà a sok sok fénykép azokbol az idökböl, amikor csak nekik éltem, màs fontos nem volt.

Nem az egy ünnep célja, hogy boldogabbà tegyen? Ki tudnà ezt megvàlaszolni? A bennem élö szeretet tett ma is boldoggà, nem az ünnepi menü, nem a kifényezett lakàs.

Igy kivànok mindenkinek, annak is aki szeret, annak is aki nem, nagyon sok örömöt, vidàmsàgot, szeretetet!

 

2021. december 21., kedd

Miért hiszek a csodàkban?

https://youtu.be/41blIyHQ0hs


Csak azért, mert àtélhettem öket. 

Amikor a pince mennyezetére a tankok lövöldözése közben gyertyafüsttel felirtam a dàtumot: 1956.oktober 23, akkor tudtam, hogy innen az ut csak felfelé vihet. Igen, a Zeneakadémia szinpadàra, ahol a csodaszép Bach müvet énekelhetem, a Magnificat alt szolamàban. Tiz év telt el közben. Ehhez a 10 évhez tartozik a korus romai utja miatt az àllamvizsgàm féléves halasztàsa, amit nem tettem könnyü szivvel. De teljes egyetértésre talàltam a föiskola igazgatoja részéröl, aki erröl négyszemközt biztositott. 

Aztàn jöttek még tovàbbi csodàk: a két gyönyörü fiam, az élet a nagy hegyek közt. Majd a hivatàsomhoz valo visszatérés, ami szintén nem nélkülözte a hihetetlen szépségeket.. 

Amire szintén nem szàmitottam elöre, a kétszeres hazatérés a szülöföldre, de ez màr a mesék birodalma, amit talàn én talàltam ki. 


2021. december 18., szombat

Semmi sem mulik el igazàn

 Megprobàltam az életem egyszerübbé tenni és elhagytam elég sok, addig fontos szokàst. Most mit veszek észre, hogy egy kis hàtso ajton ujra besurrannak és kinevetnek. Csufolodva mondjàk: hàt azt hitted, hogy megszabadulsz tölünk?

A legnyomatékosabban a karàcsonyfa vàsàrlàs jelezte, hogy ugyan szerényen és kis méretben, de a jelenléte fontos: aféle tüntetés a karàcsony megszüntetése ellen. Öröm és elégtétel a ragyogàsa, làm csakazértis itt vagyok. Azota még azt is megtudtam, hogy a szaloncukor, ami egyedülàllo Europàban, ide a franciàktol jött és eredetileg csak a nagyon gazdag hàzakban került a fàra. 

Ha a beiglit nem is magam csinàltam, de vettem és néha néha még egy szeletet eszem is belöle. Eszembe jutott a baràtfüle is, ami szintén karàcsonykor került az asztalra. Ma probàlkoztam vele, de nem sikerült, ugyan ehetö és finom, de anyu nem ilyet csinàlt, inkàbb az kéne.

Karàcsonyi levelezésem is erösen hozzàtartozott az ünnephez. Ezt is màr tulzàsnak éreztem, abbahagytam. De vàlaszolok mindenkinek, aki ir. Ma egy fantasztikus boriték volt a postalàdàban. Egy nagyon kedves hölgy irta hatalmas igényességgel, vàlasztékos bélyegekkel, a meghatottsàg teljesen lenyügözött. Hazafelé a sétàbol màr a vàlaszt fogalmaztam magamban. Ugyan csak az ünnepek közt ér majd oda, ismerve a posta lassusàgàt, de a hétvégi feladataim legfontosabbja lesz megirni.

Màr csak 6 nap és kivàncsi vagyok arra a hàtso kis ajtora, mikor nyilik ujra, hogy ujabb régi vendéget üdvözölhessek.

2021. december 17., péntek

Végre, végre ujra friss levegö, napsütés!





 

Ma megkaptam a jelet: kisütött a nap, indulni kellett! Az erös szél indokoltà tette a meleg sapkàt a fülemre és a felhajtott gallérokat, a többi màr csak kifogàs lett volna, hogy benn maradjak a meleg szobàban. Az utak most jok lettek a fagytol, de a làbnyomokbol itélve voltak itt sétàlok a saras talajon is! Nagy csend és nyugalom  volt a parkban, csak egy kedves kutyàs hölgy szolitott meg, hogy màr régen nem làtott. A szemembe tüzö napfényre hivatkoztam, annak örülve, hogy legalàbb màsok jobban làtnak. Fotozni is illett, különben ki hiszi el, hogy valoban elmentem?

2021. december 15., szerda

Akinek két telefonja is van....

Az élet igy hozta, mondhatnàm igy is, mintha semmi akarati erö nem lett volna ebben a két telefon birtoklàsàban.

A régit Svàjcban vettem és mikor hazajöttem bizony nem volt màs telefonos kapcsolatom a külvilàghoz, mert azt még meg kellett szervezni. Tehàt lett és én egyböl két orszàgban lettem elöfizetö. Ugy mentem ki, mint egy cowboy a vadnyugaton a két pisztollyal a zsebében, de kicsit veszélytelenebb mobil telefonokkal .

Miért ez a ragaszkodàs valamihez, amit ritkàn hasznàlok, de mikor igen, az nagyon fontos? Az emberi kapcsolatok mellett összeköt, mint egy köldökzsinor a megélhetésemmel, ahova ezzel kell a varàzslatos mozaikot fotozni, ami a titkos kamra kulcsa. Màs telefont nem is fogad el. De ezért a havi elöfizetést fenntartani nagy nagy pazarlàs, ezt màr fiacskàm àllapitotta meg. Sürgösen àlljak àt pre paid modra, vagyis csakis teljesitmény alapjàn adjak pénzt a Swisscom-nak.

Tegnap egy délutànomba került, hogy beszéljek velük. Nem volt egyszerü, pedig elsöre ugy festett. Sorra nyomtak a következö ügyintézöhöz chat-elni. De az utolso volt a legkedvesebb. Nekem kellett  a hot-line-on hivni, miutàn ö(a Swisscom!) a szàmom alapjàn sem tudott felhivni!!! Jo kis tàrsasàg! Mint emlitettem, egy igen kedves hölgy volt az utolso, aki szot értett rövid és velös mondandom utàn. Februàr 1 töl màr nem kell a dràga elöfizetösdit jàtszani, ezzel évente 600 frank marad a zsebemben a csekély hasznàlatot ebböl levonva. Fiacskàm örülhet, a mami nem költekezik.


2021. december 13., hétfő

Bucsuzàsul egy rozsàt adott

Lehullottak a levelek, jött a nagy vihar, hideg lett. A terasz mellett egy rozsaàgon egy utolso rozsa igyekezett még kinyilni, hogy mondjon valamit. A kert üzenetét, hogy lesz egy uj tavasz és az élet nem àll meg, bàr a dermesztö hideg és a szörnyü szél ezt akarja elhitetni. Köszönöm a sok szép sàrga rozsàt és kivànok pihentetö àttelelést a bokornak!

Közben a gonosz szellemeknek nem engedek belépést a hàzba, olyan csinos kis fàt diszitettem a belépöben, hogy odébb odalognak a sötétség hatalmai: szivtelenség, ostobasàg, hazugsàg eröi. Ide nincs jogotok bejönni, itt élet van, làtjàtok az örökzöld fàcskàt, a fényeket, a vidàm gömböket, a kis csillagokat. 


 

2021. december 12., vasárnap

A Balaton vagy én vagyok morcosabb?

Hallottam màr tegnap, hogy ma kellemetlenül erös szél tesz majd probàra, de ami éjszaka jött, az félelmetes volt.  Mindent megmozditott, elvitt valahovà, ahova nem tartozik, mint a kitett kartondobozokat a kert végébe, az  autot betakaro huzatot a rozsabokorba, a szomszéd szigetelö tàblàit a lépcsö aljàra...

Azon csodàlkoztam, hogy  a ruhaszàritot csak felboritotta és a székeket kicsit odébb tolta, de ebben a nyugati falazott oldal a teraszon biztosan szerepet jàtszott.

Ha nem alszom, akkor képes vagyok olyasmin töprengeni, amin nem kéne és születnek elképzelések, amiken aztàn nevetek, ha egészen éber vagyok. Nem volt ez most sem màsként.

Az elmult 10 évben 739 beiràsom van az eredeti blogban, a màsikat 2020màrciusàtol irtam, oda csak 242 bejegyzés jutott. 10 orszàgbol összesen 112 677x  + 4897x lettek ezek olvasva. Ismerve szerény képességeimet kivàncsi lettem: miért ezek a nagy szàmok? Végülis csak a magam kedvére irkàltam és nem törekedtem sikerre, mit hasznàl az nekem? De mi lenne, ha a gèpböl kinyomtatnàk és szétvàlogatnàm öket? Lenne e ma is élvezhetö köztük szàmomra? Ami egy idöszakot ujra megelevenithetne?

Van itt az utcàban egy ilyen vàllalkozo, aki ezt megtenné, söt könyvkötöt is ismerek, de az még odébb van, elöbb majd elszorakozok a vàlogatàssal :)

2021. december 11., szombat

Semmit sem szabad, amit szeretünk, abbahagyni


 
Minek nekem karàcsonyfàt àllitani, mondtam és megelégedtem néhàny fenyöàggal, vagy koszoruval. Ezévben ezen vàltoztattam. Igaz alig nagyobb egy méternél a kis fa, de gyönyörü!  Az elötérben àllitottam ma fel, ahol elég hideg van, mégis mintha bent lenne, hisz egy üvegajto vàlaszt el töle. Még diszités alatt van, tehàt egy kis szaloncukor is kerül rà és szalmaszàlakbol készitett csillagok, meg néhàny cseppecske piros gömb, hogy szinfoltok is legyenek. Lelkesen és örömmel dolgoztam, talàn màr ezért is megérte.  A talpat kivàlasztani volt a legnehezebb, de az elado szerint ez egy örök darab, sosem megy tönkre. Nyomos érv az én koromban :)

2021. december 10., péntek

Közel az ünnep

Négy éve volt, hogy Iregröl (ahol 9 évet éltem) Bad Ragazba költöztem "végleg" , ahogy akkor gondoltam, eljöttek a nyugalom évei.  Nagyon jol beilleszkedtem ujra az ottani életbe és nem sejtettem, hogy alig két évvel késöbb ujra itt talàlom magam, mégpedig a Balaton melletti szépséges helységben: Vonyarcon. A nagy sietségben persze nem elsöre a nekem valo hàzban , ezért tavaly nyàron ujra csomagoltam és Keszthely belvàrosàban kezdtem (ki tudja hanyadszor uj életet.

Màr "puskàznom" kell, ha a pontos dàtumokat akarom tudni, de mikor szàmvetés van, senki sem fejböl mondja az adatokat, szabad utànanézni.

Az otthonossàg azota kialakult, annyira, hogy màr attol sem kell félnem, ha a szigoru napirendeken modositok, mint az elmult napokban, mert megfàztam és az idöjàràs sem ad biztos talajt a talpam alà, vagyis a fagyott havon nem mertem elindulni sehova. Inkàbb lemondtam az elöre megbeszélt idöpontokat is. 

A csendet kerestem és megtalàltam, az emlékek ujra elevenekké vàltak és hàlàsan gondolok vissza a sok szépre, amit kaptam, amit adtam.

Csodàkkal volt tele az életem, ezért most is nyitott vagyok csodàkra.

Azt is tudom, hogy ezekre vàrni kell, sosem magàtol értetödö, ha valami megtörténik, itt van.  

A régi szép szokàst gyakorolni kell: kostolot vinni a szomszédoknak, ahogy azt tettük annakidején Pesten. Mikor ezt Ragazban probàltam, kicsit furcsàn néztek, de végül kimagyaràztam magam.  Hàt nem véletlen, hogy ott is hagytam öket. Karàcsonyra meghivtak és luxus utazàsaikkal szorakoztattàk egymàst, nem zavartam öket.

Szép kis karàcsonyfàm is lesz, csak jo egy méter magas és még kinn vàr a hidegben. Az elöszobàcskàban ( aminek nincs fütése és körben csak ablakai vannak) fog àllni, jol làthatoan, egyszerüen, kedvesen. Gyönyörü szimbolum az életröl, ahogy azt meséltem a gyerekeknek annakidején, mikor az ünnepröl tartottam oràkat. A fénnyel és a zöld àgakkal üzentek a "viharos hatalmaknak" a legrövidebb nappalok idején, hogy itt élet van, nincs hatalmatok felettünk.

Még két hét az ünnepig, amit szép csendes nyugalomban, a lelki kincsekért hàlàsan fogok eltölteni.


2021. december 7., kedd

Ahogy a szomszéd làtja

 



Végre be tudtam az autot a hàz mellé helyezni! A reggeli jégkaparàs is abbamaradhat, mert a zàrt kapu mögött a takaroponyvàt is ràtehettem.  Igy làt a szomszéd az erkélyröl a hàz felé, ahol most màr egy tàgas kapu van, ahol be lehet hajtani.

 Eddig 5cm volt a tàvolsàg a kinyitott kapu oszlopaitol, melyek 30cm vastagok voltak. Kemény munkàval ezek el lettek bontva. Az udvar köburkolàsa tavasszal jöhet hozzà, addig csak a jobb kerekeknek van ezen àllni modja.

Csigalassusàggal megy, de igy is lehet elégedett az ember, ha türelmes. Gyakorlom.

2021. december 3., péntek

Vàrni a csodàra



Ezt a képet szeptemberben a kapu bontàsakor készitettem. 

Vidàman kérdeztem, hogy oktober közepére kész lesz e az uj, mire a vàlasz rövid volt: nem. Na jo, de karàcsonyra kész lesz, ugye? Ezt inkàbb viccnek szàntam, de ha Mikulàst mondtam volna, akkor telibe talàltam volna az idöpontot. 

Ma a csoda megtörtént, megjelent a kedves lakatos, akit màr üdvözölhettem. 

A régi szàrny még ott àll és egy tarto oszlopot is még el kell bontani, hogy be tudjak menni az autoval.

A kert rendezésére tegnap kaptam igéretet, ma làtogat, ha az idö jo. Süt a nap a tegnapi esö utàn, gondolom még vàr kicsit, mig szikkad a föld..... Közben itt is jött a telefon, hogy délutàn kettökor itt lesz! Ma a csodàk napja van!




2021. november 28., vasárnap

Valami mindig hiànyzik

 Ma van àdvent elsö vasàrnapja. Milyen vàrakozàs ez, töprengtem a kamillàs gözben, amit ma harmadik napja lélegzek be hàromszor naponta. Az idös kor nem vàrakozik ujra, hisz màr minden volt egyszer. De egy egy ünnep elött mégis vàr a lélek egy féle örömre. Talàn csak egy emlék elevenedik meg, talàn egy felfedezés, amire most jön rà.

Karàcsonyra megleptem magam, erröl akarok most irni. 

A csemeték még ovodàskoruak sem voltak, mikor a sedruni lakàsban szép idöket töltöttünk. A Rhätische Bahn sinei a hàztol nem messze kötötték össze az alpesi àtjàrot Oberalp-ot, a Kanton fövàrosàval Chur-al. Vidàm làtvàny volt a kis piros vonat, màr messziröl làttuk, mikor a völgybe kanyarodott, majd megàllt az àllomàson. Meglàttam egy hirdetést, hogy ez a privàt vasuttàrsasàg a kedvelöinek ajànl néhàny hasznos kedvességet. Meleg sapkàbol sosincs tul sok, föleg ha az a sapka piros és rajta a svàjci kereszt meg a vasut röviditése  a disz. Aztàn egy forralt borhoz valo csésze, amit szintén kivàlasztottam. Végül egy kalendàrium a vonat utjànak legszebb tàjképeiböl, minden honapra egy. Ilyen idötàjt évente minden kedves csalàdtag és ismerös kapott tölünk kalendàriumot, ami egyben a karàcsonyi ajàndék is volt.  Most màr csak magamat lephetem meg vele. Biztos vagyok benne, hogy ahànyszor rànézek majd mindig tàmad egy kis belsö mosoly az emlékekért. 

2021. november 26., péntek

Dorka is ebédelne

 

Ma egy kedves szomszédasszonnyal ebédeltem, Dorka persze ki nem maradhatott a beszélgetésböl és valamit ö is evett  volna. Erröl szol a kép, amit nem kértem, de örülök neki, mert kedves.

2021. november 23., kedd

Naponta ujjàszületni

A mindennapi élet rendet követel, a szokàsok pedig csökkenthetik a spontàn elhatàrozàsokat.  Miböl, mennyi kell?

Ha azt hallom, hogy "jaj, de rohan az idö", vagy arrol panaszkodik valaki, hogy a napok olyan egyformàk, akkor feltételezek valamilyen hiànyt és a megujulàs szükségét.

Mindig fontos volt nekem Hesse csodàlatos verse, amit idézni szoktam. Nem szabad a megszokàsnak àtvenni a hatalmat, minden nap megtalàlni a csodàt, az uj élmények örömét. Irom ezt olyan korban, amikor màr az is csoda, ha az ember eleget tud tenni a naponta ismétlödö feladatainak. 

Az biztos, hogy egy àtgondolt napi program kell, de ezen belül teret kell adni az uj ötleteknek, uj szokàsoknak.  Tehàt felkelés, lefekvés azonos idöben, az étkezések ugyszintén. De hogy kétszer nem tudok egy receptet megfözni grammra pontosan, az is biztos, valami ujat ki kell mindig probàlni. Micsoda öröm, ha valami jol sikerül. A bevàsàrlàs heti egyszer, de lehet  vàltoztatni azon, hogy hol.  Csak semmi megszokàs, mert az bénit.

Idönként végig gondolom, hogy igazàn minek örülök és mi az ami hiànyzik. Lehet vàltoztatni a szokàsokon. Most épp a tornàzàs bövitésével és a heti 2 fürdöbe jàràssal akarok javitani az életemen.

Mi az, ami zavar, de nem volt eddig eröm, hogy kiiktassam? Nemet mondani mindenre, ami felesleges, terhelö, bosszanto. Tanulni kell.

Mindennek biztos alapja az önismeret, amihez bàtor öszinteség kell. Aki becsapja magàt, az soha el nem éri.

A legjobb gondolatok a mindennapos sétàmon jönnek, kihagyni ezt vétek lenne fizikailag éppugy, mint lelkileg.

A spontaneitàsrol az idöjàràs is gondoskodik, akkor megyek ki, ha süt a nap, nem zuhog az esö, de akkor elsöbbsége van a kimenetelnek mindennel szemben.

Még ellenörzöm, hogy a tegnap felirt ötletekböl ma még mennyit lehet megvalositani, aztàn felirni az ujabbakat. Este meg nem megfeledkezni a hàlàrol, ami az elalvàst békésen jo irànyba tereli.

 

2021. november 19., péntek

Derüs, végtelen nyugalom


Olyan bàrsonyosan sima és rezdülésmentes képet adott a kis to mindarrol, ami körülveszi, hogy bennem a visszhang nem is maradhatott el. Ahogy kinn ugy benn. Erre van szükség, a szépséget visszatükrözni mindazokrol, akiket szeretünk.




 

2021. november 17., szerda

Gingko, japàn szerelmem a fàk közt



A képen a 40 méter magas pàfrànyfenyö a kastély mellett, mely épp levetette arany ruhàjàt és làbunk alà teritette. Az ösz màr csak ilyen, elhalmoz ajàndékaival, szépségeivel. A legösibb fa a földön, sem a jégkorszak, sem az atombomba nem tudta elpusztitani. Csodàlom ezt az eröt, amit a Teremtö adott neki és igyekszem ezt az életeröt magamban is felfedezni.   Szàraz aranylo levelei nem csak szépségesek, de hatalmas gyogyito erövel binak, erösitik gyenge érfalainkat, érdemes inni a teàkbol, bevenni a pirulàkat, amikben hatoanyaga van.
Ezeket a gondolatokat a lehullott leveleken jàrva kaptam, most pedig levéliràs helyett (ami kiment a divatbol), ide irom, mert ez az én életformàm, a gondolatokat a tettek (az iràs) követik.
 

2021. november 13., szombat

Vàlasz a zimankos idöre


 Hideg van kinn? Szürke és unalmas? De benn meleg és jottevöen mosolygos. Csak sikerüljön a hatalmas idöt àthidalo fényképsorozatot valamelyest összerakni egy keretbe, amit aztàn minden nap làthatok. Anyàm mosolyàt 19 évesen, amivel apàmat meghoditotta, vagy a kis dacos lànyka, akiböl harcos, nagyszerü Mamikàm lett, vagy idös szüleim egymàshoz fordulo tekintetét, vagy unokàim ragyogo kis arcàt. A maslis loknijaimrol nem is szolva, amik épp ugy nem illettek hozzàm, mint a szuros zöld szövetruha, amibe bujtattak. Nagyapàm eleganciàja és dédapàm fehér szakàla is imponàlo, de a székely dédszülök is igen megàlltak a làbukon.

Kicsit folytatàsa is ez a halottak napjàhoz irtakhoz, de november honapban ez nem rendkivüli, inkàbb természetes.

2021. november 10., szerda

Szomorkàs nap, de jo kicsengéssel

Ködös, fàzos ez a mai nap. Kénytelen voltam elhatàrozni, hogy elmegyek jo meleg vizbe fürdeni. Elöbb a kedvenc helyemet terveztem, de az egy orànyi autout lett volna, igy vàltoztattam és a közeli Hévizre mentem. Sajnos nekem a to ilyenkor szoba sem jöhet, de a fedett részeken meg tudtam keresni a legmelegebb àramlatot. 

Egy kedves hàzaspàrral kezdtem beszélgetni, akik hozzàm hasonloan  nemrégen költöztek erre a vidékre . Mikor kiderült, hogy az a hang, ami a vizalatti maszirozàst kedvelöknek szol helyvàltoztatàsra elromlott, kézbe kellett venni a dolgot, mert akiknek nagyon tetszett, kicsit sokàig ott megmaradtak, a sor meg egyre nött. Megoldàsra került sor, mert aki egyszer tanàr, az mindig az marad :)

Ebédidöre màr itthon voltam, a napi programon nem kellett vàltoztatni, a séta a parkban szintén jo volt, alig volt ott valaki rajtam kivül. Teljes a nyugalom, ha a többség otthon marad. 

2021. november 5., péntek

Szürke nap arany ruhàban


Mikor ugy érzem, màr tul sokat is fotoztam a kastélyparkban, akkor jön egy ilyen borus nap minden ragyogàs nélkül és a parkban aranyszinü leveleken sétàlhatok, pompàsabb minden pazar szönyegnél. 



A kis to is most sokkal szebb, ha a hidjàn nem szelfiznek a turistàk. Tiszta minden és csendes.







 

2021. november 2., kedd

Halottak napja (23+)

A rituàlékat , amennyiben nincs igazi belsö tartalmuk, nem tartom sokra.  Sorsom is kényszeritett arra, hogy a halottak napjàt màsképp ünneplem, mint ahogy az ismert, vagyis viràgot vinni és egy kis làngot gyujtani a sirokon. Egyszer összeszàmoltam, hàny orszàgba kéne utaznom és hàny temetöbe elmenni, képtelenség. 

Kis fehér màrvànykövekre irtam màr a neveket ugy 10 éve, aztàn azt az otthonomat is elhagytam, visszamenni a kövekért nem tudok.

Leültem, irni kezdtem mindazoknak a nevét, akikkel erösen összekötött az élet és màr nem tudom megölelni öket, sem beszélni velük. 23+ az eredmény szàmokban: 14 csalàdtag, 4 jottevö lélek, 3 akiket szerettem és 2 remek baràtnö.

Tovàbbà itt a +, amivel az ismeretlenek soràt jelöltem meg, akikröl nem tudok, vagy elfelejtettem öket.

Az iràs ezutàn kezdödött. Minden névhez irtam egy mondatot, amit boldogan mondanék, ha lehetne hozzàjuk szolnom.

Mikor elkészültem mindezzel, valami történt. A bànatomat felvàltotta a végtelen hàla érzése.  Nincs jogom, hogy az életem értéktelennek, értelmetlennek, semmisnek tartsam, ha ennyi nagyszerü ember tett értem rengeteget, ennyien tudtak szeretni. Becsüld meg magad, mondtam magamnak és elöntött a végtelen nyugalom.

2021. november 1., hétfő

Szeretlek, csodàlatos vagy ösz

Nem titkolom, az öszt nagyon szeretem! A bökezü ajàndékozot, a szelidet, a szinekben gazdagot!
A pazar aranyszönyeget, amit a fàk alà terit.
A megszàmlàlhatatlan szàllo leveleit, melyek a legszürkébb utakat is feldiszitik.
A nap ragyogo sugarait, melyek nem égetnek, mint nyàron.
Az édes gyümölcseit, melyekre egész évben vàrtunk.




Néha màr, ha körülnézek a parkban, nem làtok több làtogatot, csendesebb a séta, csak a szàraz levelek zörögnek a cipöm alatt.l







 

2021. október 17., vasárnap

Csak fél orànyira a két szinhely

A csend és a nyugalom vàr a parton. A tàvolban néhàny vitorlàs és a parton a viz csobogàsa. Mindez csak egy féloràs séta utàn.



Bezzeg szép kis otthonomban se csend, se nyugalom. A fiuk elmélyültsége müvészi munkàt eredményez, ebböl itt szobor lesz?



Döbbenten figyeltem erre az artista mutatvànyra is, mindezt furoval a kezében nem lehetett egyszerü dolog. Nem sok jövöt josolnék ennek a kapuoszlopnak sem, a tàmadàs felülröl érte.



A Balatonparton egy olimpiàn aranyérmes uszo szobra, aki Keszthelyröl indult a siker felé. Bizonyàra a magyar tengerben kezdte az uszàst, mekkora helyzeti elöny.
 



Az oriàskerék még egyben van, de màr közel a nap és darabokra szedik, majd elviszik telelni valahova. Tavaly is igy volt.




A kapubejàratot viszont olyan alaposan szétszedték, hogy  talicskàban vitték a legények a konténerhez. Lesz màsik.