Minden 7 évben megújulunk, mert egyetlen sejtünk sem ugyanaz, mint 7 évvel előbb volt. Erre kell gondolnom, mikor a levegőben érzem, hogy változás lesz hamarosan.
Még soha ilyen szépnek nem láttam barátaimat, a fákat, bokrokat a kertben, erről szóltak a beírásaim, fotóim. Persze soha nem tudom a valóságot úgy megközelíteni, ahogy a pillanat varázsa rám hat és alakít. Nem bántam meg semmit, akkor sem, ha sok kemény leckét kiosztott a magyar élet sajátos stílusa, sok elvárásom bizonyult hamisnak.
Svájcban a kiszámíthatóság szinte már fárasztó volt, annyira megmozdíthatatlannak hitt törvények uralkodtak. Itthon megtanultam, hogy semmi, de semmi nem biztos, a jó szerencse és a hangulat dönt el mindent a szent bürokrácián kívül.
Ide hívott 40 éven át megőrzött, imádott anyanyelvem, aztán mit találtam? Megcsúfolt, mindenéből kiforgatott szavakat, hanyagul alkotott mondatokat, szegényes, alpári kifejezéseket, amik ha nem tetszenek, akkor intoleráns, tegnapról itt maradt idióta vagyok, idegen a javából.
Idehívott a falu, ahol Bartók legtöbb népdalát gyűjtötte. A falu főutcája ugyan róla van elnevezve és egy csöpp fejszobrocska szerényen a kultúrház mellett elhelyezve beszél régebbi időkről, de megemlékezés, kóruséneklés az iskolákban és hasonlók nincsenek.
A Kaposvári Egyetem Kutatóintézete is itt van, de nincs falugazda, aki tanácsával segítene a kertek megművelésében, tehát ha jön a pusztulás, akkor oda a sok munka, termés nincs. A földekre 60 év alattiak nem akaródznak kimenni dolgozni, kár lenne a műkörmökért, a következő sorozatfilmért, a szolárium barnasága meg sokkal menőbb, mint a természetes úton nyert szín. Főzni otthon fárasztó, jó a közkonyha is.....de nem sorolom tovább, mert minek.
Remek orvos jött 2 évvel azután, hogy csak helyettesítések voltak, de mivel komolyan veszi a munkáját, nem szeretik. Megszokták ugyanazt a gyógyszert, írja fel és kész.
Már tavaly töprengtem azon, hogy körülnézek az ingatlanpiacon az elhagyott másik hazámban, aztán találtam egy építkezési tervet, ami nagyon megtetszett. Év végére kész lesz, jövő héten megyek kiválasztani a belsőépítészethez a konyha és fürdőszoba nekem tetsző darabjait, gépeit.
Ki tudja, hogy lesz, de rajtam ne múljon, hogy boldogulok e az életemmel, ha erőm elfogy és nincs harci kedvem, optimizmusom, harmóniám a mindennapokban. Nem születtem sopánkodásra, beletörődésre, tétlen kétségbeesésre, kiszolgáltatottságra.
Talán lesz kedvem majd arról is írni, talán nem, de az utamról képeket biztosan készítek, hogy legyen min elgondolkoznom.