2018. január 31., szerda

A fákat szeretni kell, mint az életet



A kertem fái nem kísérhettek el, de naponta csodálhatom az ittenieket.
A fa a legősibb, az egész világon elterjedt, egyetemes szimbólum.
 A fa az örök fejlődést, a megújulást, a termékenységet szimbolizálja. 
A kiszáradt fa az elmúlás jelképe.


2018. január 26., péntek

Macskaterápia

Sok embernek fáj a háta, főleg, ha szokatlan erőpróbának van kitéve. A majdem két órás séta nem csak lelki felüdülést hozott, de igénybe vette a hátizmokat.
A terápiában kiváló Aristid pontosan tudta, hova kell a meleg, odatelepedett és el sem mozdult.Tudom, így semmilyen kenőcs, gyógyszer nem tud segíteni.
Teljesen magától értetődő, hogy kora reggel hálásan fotóztam társaimat a macskatoronyban (tower of cats, ahogy a költözésnél ráírták :).
A háttérben nem piramis, csak a szomszéd ház teteje látszik-

2018. január 24., szerda

Ki hol érzi magát jól?

 Aristid épp a hatalmas ázsiai rablómadarakat figyeli a tv-ben,
míg Dorka a reggeli tisztálkodást a fürdőszobában a tükrös szekrény tetején végzi.

2018. január 20., szombat

Téli fürdő 1000m fölött




Körülnéztem a fürdő bejárata előtt és körbe ezeket a hegyeket fotózhattam. Az új völgyhídon átkelve kanyargott az út tovább, a gyakorlott buszsofőrökre  bízva a sikeres megérkezést.
Sikeres az idegenforgalom a téli sportokra és meleg fürdőzésre építve. 

2018. január 8., hétfő

Újra itt, séta a folyóparton

Bizony, ez az, ami hiányzott:
 friss, tiszta levegő, sétautak, csend és kevés ember. Még a beszélgetés sem hiányzott, a lélek keresése a  szavak segítségével, kitalálni, mi a lényeg a tények mögött.


2018. január 7., vasárnap

Timing

25 napja érkeztem. Emlékszem jól, ahogy a bejárat melletti karosszékbe estem.
 Reggel 7-kor a kis peugeot volánja mögé ültem miután elhelyeztem  az anyósülésen a két macsekot, kihajtottam a kapun utoljára. Csak a cicák miákoltak keservesen, hátha még tudták volna, hogy még 14 órát tart a bezártság, rázás, idegenség.
Mindennek megvan a maga ideje, ahogy azt  gyönyörűen   megírták a Prédikátor könyvében:

Mindennek megvan a maga órája,
és az ég alatt minden dolog elmúlik a maga idejében. 2Ideje van a születésnek és ideje a halálnak,
ideje az ültetésnek és ideje a kiszakításnak. 3Ideje van az ölésnek és ideje a gyógyításnak,
ideje a lebontásnak, és ideje az építésnek. 4Ideje van a sírásnak, és ideje a nevetésnek,
ideje a gyásznak, és ideje a táncnak. 5Ideje van a kő szétdobálásának, és ideje a kő összeszedésének,
ideje az ölelkezésnek, és ideje az ölelkezéstől való tartózkodásnak. 6Ideje van a keresésnek, és ideje az elveszítésnek,
ideje a megőrzésnek, és ideje az eldobásnak. 7Ideje van az eltépésnek, és ideje az összevarrásnak,
ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak. 8Ideje van a szeretetnek, és ideje a gyűlölködésnek,
ideje a háborúnak, és ideje a békének. 9Mi haszna van az embernek a fáradságából? 10Néztem azt a vesződséget, amelyet Isten az emberek fiainak adott, hogy azzal bajlódjanak. 11Mindent úgy alkotott, hogy helyes legyen a maga idejében. A jövőt is beléjük helyezte. Csakhogy az ember nem tudja kifürkészni Isten művét, amelyet létrehoz kezdettől fogva mindvégig. 12Úgy találtam tehát, hogy nem tehet jobbat az ember, mint hogy örvendezzen és gyönyörködjön, amíg élete tart. 13





Nagyon ide kívánkozna a tőlem sokszor ismételt Hesse költemény, a Fokok. 
Hatalmas élmény az újrakezdés, de minden nap csendben megkérdeztem magam, lesz e erőm kibírni testileg, lelkileg, amit megkövetel tőlem ez az utolsó nagy vállalkozás.

Minden nap listákat írok, aztán boldogan kipipálom, ha elkészültem. Nem mindegy, milyen a sorrend. Mi az, amit előbb el kell végeznem, hogy tovább lépessek. 
Ma a háziorvost is kiválasztottam, de nem betegség miatt. A biztosító olcsóbb, ha nem ugrálok egyik szakorvostól a másikig....
Holnap reggel séta a Rajna parton, szép viszontlátás annyi idő után.
Ha lesz jó fotó, utólag elhozom ide.

2018. január 5., péntek

Kedves látogatóimnak

Akár háttal egyásnak hemperegnek,

 akár összegabalyodva szemben, nagyon megértik egymást  a nagyranőtt testvérek.

Ülőhelyekben nincs hiány és amit nem tudtam továbbadni, velem van. Mi kell az élethez?