2011. február 28., hétfő

Menetrend szerint érkezett

Február végén a som már alig bír magával, a rügyek minden pillanatban kinyílhatnak, az sem baj nekik, ha még fagyos napok következnek, virít a sárga kis virág a hó alatt is tovább. Gyümölcsét utolsóként szedem le és az íze az semmi máshoz nem hasonlítható. Szeretem nagyon, mert türelmes, kitartó és különös.
Az elültetett kis virághagymák üdvözlik a reggeli napsugarakat. Micsoda virágzás lesz itt márciusban!!!

2011. február 15., kedd

Myriam szemei

Talán egy hete ez a lányka a képernyővédőm. Ő a legkisebb unkám, akinek a szeme sem áll jól. Ezeket a szemeket látom meg, ha bekapcsolom a gépet, nincs menekvés, beszélnek hozzám folyvást. Ez a fotó az ő akaratából született azon a szombat délutánon, amikor két bátyuskája focimeccsen igyekezett babérokat szerezni. Semmi sem hiányzott a "nagyok" furcsa szertartásaiból: fejek összedugása, a tenyerek csapkodása a két csapat között, az edző erőteljes buzdítása, a rokonok drukkolása. Ennyi színház megtette hatását Myriamra, valamit a dicsőségből ő is nagyon megkívánt futkosás, ütések, lihegés nélkül, de abból a méltóságból, ami egy harcosnak kijár. Többször odajött hozzám a kívánsággal, hogy a "féltérdes focis" fotót róla készítsem már el. Ellenálltam, mert ugyebár egy nagyinak is vannak elvei, mit kell és lehet fotózni, csak semmi beállított butaság.... Myriam nem tágított, míg meg nem untam és gyorsan lencsevégre kaptam. Csak most fedeztem fel, hogy ez a lány pontosan a szemembe néz, ahogyan csak ő tud. Olyan ismerős a tekintete, mintha már láttam volna, örökké ismertem volna. Ezek a mandulavágású barna szemek akkora erőt és vidámságot sugároznak, hogy ha nézem, jókedvű leszek magam is.

2011. február 13., vasárnap

Régi noteszben lapozva

Nemrég olvastam, hogy a számítógép ostoba, mert csak válaszolni tud, kérdést feltenni nem. Gondolom az okos görögöknél kezdődött, hogy a legfontosabb jól kérdezni, így juthatunk csak dűlőre. A legjobb példa erre az 1976-os kis naptáram. (minden évről van egy , esetleg kettő. A legrégebbi 1961-ből:)))
Akkor már 8 éve éltem Svájcban, fiaim 6 és 7 évesek voltak. A csillagszemű kis medvémmel a bajok akkor kezdődtek. Tudtam, hogy nagy döntések elött állok. Munkahely kellett ahhoz, hogy a privát iskolát fizetni tudjuk, ami méreg drága volt. Megpróbáltam tanult szakmámba jutni, ami nem sikerült. Nekik a magyar diploma nem ért semmit. Akkor egy éjjelt végig bőgtem, majd reggel elmentem a legközelebbi üzembe jelentkezni, ahol épp hallókészülékek forrasztására kerestek munkaerőket. Az autóvezetés kudarca is gyötört, Zürichben is idegen voltam, a vizsgáztatók sokféle dialektusban adott parancsait is túl későn fogtam fel: megbuktam. Megfogadtam, soha többet nem kísérlek autós babérokat szerezni.
Féltem, egyedül voltam, dönteni kellett.
Nem csoda, ha csupán pár szó jelezte a naptárban az eseményeket: 9-11 225 fizetve, vagy augusztusban szüleim érkezése: Mama, papa 9 h, vagy az: Tanten bei uns,és a házassági évforduló nagy betűkkel: 9. Jahre.
Szép csendben forrt bennem az elhatározás, hogy nem hagyom magam, harcolni fogok.
Így tekintve fontos év volt, bármennyire is üres az a naptár. A kérdéseket feltettem. A rákövetkező évek válaszoltak rá.

2011. február 8., kedd

A felújítás megtörtént

Posted by Picasa
Nyugdíjas nyugtalanság:
hótiszta falak, kilátás a fénylő kertre, biztonság bezárás nélkül, harmónia megalkuvás nélkül.

2011. február 6., vasárnap

Posted by Picasa

Szúrágta lelkek

Posted by Picasa
Még eltüzelni sem érdemes,
ami egyszer erős volt 
és kiválasztott arra,
hogy a padlót rászegeljék
és a terheket hordja 
egy fél évszázad idejére.
Finom porrá esik szét,
mintha már mindegy lenne neki
Hány szú rágta éjjel nappal.
Tűrte megadással,
hisz mit is tehetett volna.
Hol vannak kínzóid,
merre távoztak,
mikor idejük letelt
és több lyukat már nem rághattak beléd?
Titokban romlottál meg,
mindent takart a máz,
amit rád kentek
a felületes csiszolás felett.
De meghallottam sírásodat.
Mikor éjjel jajgattál
a macska finom tappancsai alatt,
szólítottál: gyere.
Megszámolhatnám sebeidet?
Aligha.
Mint csillagok az égen,
számtalanok.
Mindig emlékezni fogok rátok
öreg szúrágta lelkek.