2016. október 22., szombat

Hálásan, de szomorúan

Szeretett cicatársunk nyugszik itt, ma a napsütés kicsalt a kert végébe, ahol pár színes levéllel takartam be a földet, ami betakarja. 

Itt már nagyon beteg volt, és sokszor tartózkodott a bokrok alatt.


Gondolom, ekkora bőség próbára teszi a fantáziámat a konyhában.
Hány receptet fogok kipróbálni, míg egy kevés ebből a halomból hiányozni fog?





2016. október 20., csütörtök

Utazás előtt

Ma azzal ébredtem, hogy tudom, mi lesz a dolgom. Még hat nap és indulás, aztán egy egész hónap távollét a megszokott élettől.
Gondoltam e minden eshetőségre? Most fog kiderülni, hogy a szükségleteknek megfelelően készítettem e sok előkészületemet, vagy minden más lesz?
Az út két részben elfogadható és szép is lehet, pihenni Salzburg előtt az Attersee mellett fogunk.
Ferienregion Attersee-Salzkammergut

Ilyen csodálatos időre nem számíthatok, pedig jó lenne!
Másnap vár az út második fele, csaknem 600 km.
A hosszú távollétem összefügg egy csodaszép várossal, ahol 10 évet dolgoztam, onnan mentem 12 éve nyugdíjba.
 Fővárosa a legszebb svájci kantonnak. Svájc legrégebbi városa.
A kilátást a város egyik legszebb negyedében egy hétig élvezhetem, ha minden jól megy.
Chur városának látképe    Képtalálat

Képtalálat

Képtalálat

2016. október 15., szombat

A cselekvés 3 útja Konfuciusz szerint

Szeretnék úgy élni, hogy amit teszek az az egyedüli helyes út legyen.
Ez a kívánság mindenkiben megvan, mert a megbánást, önvádat nehezen  viseljük el.



A legnemesebb, ha utánagondolunk, alaposan megfontoljuk a dolgokat előnyeivel, hátrányaival együtt, aztán amelyik oldal hosszabb, az dönti el, mit teszünk. Fárasztó út, de érdemes követni.

A legkönnyebb az utánzás, talán a legelterjedtebb is. Erre építik a reklámokat, de az élet minden területén felfedezhető, hogy mennyire befolyásolhatók az emberek. Nekem eleve gyanús, hisz minden embernek saját útja van, amit meg kell találnia.

A harmadik út a tapasztalat alapján áll, ez a legkeserűbb, legfájdalmasabb. Mindenki megtapasztalhatja, de akivel ugyanaz oknál fogva többször is megtörténik, az képtelen még így is a tanulásra. Ami elsőre eszembe jut erről az a történelmi tapasztalat, ismert tény, hogy a politikai emlékezet 6 hétig tart, ami a valóságban nulla értékű.


2016. október 12., szerda

Légy hű mindhalálig

Mindenki ismeri ezt a könyvet, ami hozzátartozott fiatalkorunk kedvenc olvasmányaihoz, de én ma újra kérdeztem magamtól, hogy kihez vagy mihez kell hűnek lenni a szerző szerint. 
Úgy válaszoltam, ahogy eddig is: magamhoz.
Emlékeimben arra a tizenéves lányra gondolok, akinek a biológia, az irodalom és a klasszikus zene állt érdeklődése középpontjában. Aztán elmúlt egy egész élet és semmi sem változott, ma ugyanezt mondanám.
Másképp fogalmazva: az élet minden megnyilvánulása és annak tükröződése szavakban és zenében.
Valószínű, hogy sokat tévedtem, de soha nem hagytam abba a tanulást, amit mindig élveztem. Eddig.
Ma a szemorvosnál jártam. Kaptam szemcseppeket, amiből naponta 5x használva elmúlnak a kellemetlen érzések és 4 dobozban pirulákat a makula degeneráció miatt, amitől kissé kiborultam.
Egyenlőre apró kis pontokról van szó a szemfenéken, amitől a látásom még nem romlott, de a remek doktornő a szemfenéken látta ezeket és hogy ne romoljon tovább felírta a kapszulát, amiben omega-3 zsírsav van.
 Tehát minden rendben van, koromat tekintve nagyszerűen vagyok, ha az a csúf érzés nem lenne, hogy legtöbbet csodált testrészem már nem a régi, elmúlt az idő felette és ez egy biológiai törvényszerűség, amivel tisztában voltam eddig is. 
Elméletileg.


2016. október 6., csütörtök

Utak

Ezt a rendkívüli képet nem én fotóztam, hanem pár hónapja az örök hazába költözött barátnőm. Utazott, míg csak tudta a kemoterápia mellett is. Nekem nagyon sokat mond ez a kép.
Talán erről most röviden.
Rögös, nehéz út áll előttünk, az út vége nem látszik, teljes bizonytalanságban tart, de a távolban ragyogó kék égbolt és távoli hegyek ragyogása havas csúcsokkal.
Anita végigjárta az utat, új élettapasztalatnak nevezte a szörnyű diagnózist amitől más összeomlott volna.
Várok a behívóra, még semmit nem tudok, mikor indulhatok, de készen állok és bízok benne,hogy a nehézségek nem lesznek nagyobbak az erőmnél.

2016. október 1., szombat

Október üdvözlése


Gyerekkoromtól szerettem ezt a hónapot, mert azzal az örömmel párosult, hogy születésnapomon mindig a legszebb művészi csokor virágot kaptam keresztanyámtól, benne az ősz minden színével.
Nem éreztem a nyár búcsúzásának fájdalmát, csak az ízletes gyümölcsök finomságát, az enyhe napsütést, sőt az iskolakezdést is.
Pár éve ebből az érzésből egyre kevesebb van bennem. Helyet adott a fájdalmas alaphangú nosztalgiának, az eltávozottakkal való elképzelt beszélgetéseknek, a sosem realizált magány intenzív élményének.
Felfedezni az utolsó titkaimat, őszintén a leegyszerűsített igényeim szerint élni: kívülről szemlélni magamat.
A legközelebb most Bach zenéje áll hozzám, benne van minden, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Ebben a kettős koncertben mindig párbeszédet éreztem, a végső dolgokról, az igazi nagy érzésekről.