Volt egy nagybàcsim, akinek az én "nagyszàjusàgom" nagyon nem tetszett. Szigoruan rendre is utasitott: "gyereknek hallgass a neve". Persze nem lett a kedvenc rokonom, mert azt tartottam, nevelje otthon a sajàt gyerekeit, itt az apàm a fönök, aki hagyott beszélni, ha màr egyszer megtanultam.
A régi nevelési modszerek eltüntek, ma nem csak beszél az ifjabb generàcio, de amit tesz azt hangerövel teszi, hogy csak egyet is emlitsek.
A nagyszàjusàgombol sem sok maradt. Szeretem a jo beszélgetéseket. Ha egy szinvonalon és azonos vilàgkép talajàn folyik a gondolatcsere. Tegnap is egy oràn àt telefonàltam egy évfolyamtàrsammal, akivel a föiskolàn nem sok szot vàltottam. Meghagytam a "menö csajoknak" a francia filmsztàr kinézetü sràccal a csevegést. Most meg milyen jol elbeszélgettünk. Fogalmam sincs, ma hogy néz ki, hisz az a jo 50 év rajta is munkàlkodhatott...
De van egy téma, amit manapsàg, bàrki is legyen a beszélgetö partner, csak akkor szabad velem elkezdeni, ha hozzàjàrulok. Az egészségem érdekében. Ez pedig a politika. Itt a divide et impera alapjàn folyik a fake news gyàrtàs, a félremagyaràzàs. Nem vàllalom a gyogypedagogiai oktatàst olyanoknàl, akik erre nem jöttek rà, hogy csak eszközök egy hatalmi csoport kezében, melynek célja, hogy összevesszünk, mert igy legyözhet könnyü szerrel.
Tehàt: vigyàzat! A nagyszàju kisgyerekböl egy egészségéért aggodo koros személy lett, aki ugyanazt mondja, mint a nemszeretem nagybàcsi: akkor beszélj (bizonyos témàban), ha kérdeztelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése