Gyermeki tekintet

Nem szeretek bevàsàrolni, de azért egyszer hetente összeszedem magam és megyek.  Megszépítette  a mai napomat  egy rámcsodálkozó  gyermek szeme. Titok marad, mit làthatott, de jó érzés volt.  Azt olvastam, az idősek làthatatlannà vàlnak ebben a közönyös vilàgban.  Romlatlan, frissen látó szemek kellenek ahhoz, hogy észrevegyenek, ha kimegyek  a házból.  

′′ Nincs többé időm, sem vágyam arra, hogy igazoljam azt, aki vagyok. Már nincs időm a képmutató emberekre. Nincs már időm mindenre, aminek nincs lelke. Nincs több vesztegetni való idő."

Charles Bukowski

A vilàg fehérbe öltözött

A meleg szobából màsképp értékeli az ember  a behavazott tàjat, mint akinek a hóval meg kell küzdenie, hogy előbbre jusson. Vagy akinek nincs meleg ruhàja, cipője.  Ràjuk gondolva vàrom a tavaszt, ami még igen messze van.

Amig nem vàlaszolnak, minden nap emailt kapnak, egyre többet.,

 Valami meleget a làbamra, mert fàzni nem jó. Aztàn jött a csomag, a GLS hozta. Fizettem, aztàn szép óvatosan kinyitottam a dobozt, amiben a birka gyapjúval bélelt cipök  voltak. Ajvé coresz, a jobb làbam olyan furàn kifelé hajlik, nem befelé a bal làb irànyàba.

Ma emailt írtam a bariholmi nevűeknek, ki tudja kapok e vàlaszt.  Ha nem, kénytelen leszek megtanitani a jobb làbam balnak tekinteni és úgy jàrni tanulni, de közben melegben lesz bárány szőrmébe burkoltan.

 

Igazolt hiànyzàs

 Belerázódtam ezekbe a hévizi utakba is, amelyeknek célja az izületek fàjdalomait enyhíteni.   Sokat fejlődött a technika, mióta legutóbb  igénybe vettem, sokat kell tanulnom, mi hol van,  milyen szokàsok uralkodnak az egyes kezelő helyeken. Az első hét 3x3 alkalmazàsa utàn tudom,  hogy meg lehet szervezni  és beiktatni eddigi napi elfoglaltsàgaimba  ezt az újdonságot is.  A  vasàrnap éppen arra is jó, hogy a naptàramba a pontos "menetrend" bekerüljön, mindenhova pontosan érkezzek  és az itthoni tennivalók se maradjanak el. Kaptam figyelmeztetést családtagoktól, hogy a covid miatt bölcs dolog maszkot viselni kinn, főleg, ahol sokan vannak. Sajnos  nem szűnt meg ez a rémség sem.

Karàcsonyig beérnek

 Csodàlatos kis kertem utolsó terméseit mutatom meg ma. Fagyos, ködös idő kinn, de minden paradicsom leszedve, néhàny kis paprikàval együtt, megörvendeztet, ahànyszor csak rànézek.   

Kiegészítés

 Kaptam egy gimis osztálytárstól, miutàn elolvasta a Summa summarum bejegyzésem olyan hozzászólást, hogy kimaradt a "szép éneklés" az összegzésből. Az also kép 1959 ben készült és Zsuzsa mellettem àll a legfelső sorban, ahol a harmadik én, negyediknek ö látható.

Elgondolkozni is fölösleges, mi lett volna belőlem, ha nem éneklek., mert annyira hozzàm tartozó dolog, mint  a kezem, làbam. Talàn ezért nem említettem a blogbejegyzésben sem. 

Most a 8.ik X utàn, màr csak belül énekel bennem valami. Eszembe jutnak a kórus művek, amiket mind kívülről tudtunk. A rend kedvéért tartottuk a kottàt az orrunk elött. Megnyertük a díjakat a versenyeken, a fesztivàlok állandó vendégei voltunk.  Csodàlatos évek voltak.  Mennyivel boldogabbak lennének az emberek, ha énekelnének. De lehet, hogy ez adottsàg, akkor meg azért végtelenül hàlàs vagyok.

2024 november 1. rózsája

Nem véletlen ez, hogy ma nyílt ki ez a rozsa.                              

Nagy szeretettel gondolok mindenkire, aki életemben fontos volt  szàmomra .

Legyen a ràjuk való emlékezés szimbóluma.