ZSEBNAPTÀR

 Van , aki fölöslegesnek tartja és sosem kezdte el, màsnak meg létszükség.  Magam gimnazista korom óta  veszem meg évröl évre, igaz, a svàjci évek alatt  kalendàriumnak neveztem, pedig sokszor sporoltam és gyatra minöségüt vettem. De irtam bele ,indent, amit fontosnak tartottam.

 A jövő évit is màr kitöltöttem. Flowers 2024 àll a kemény fedőlapon.  Néha utànanézek, ha egy esemény idejére nem emlékszem. Màr többször ki akartam hajitani a 2kg-os túlsúlyt, de aztàn visszakoztam.  Talàn ha nagyobb gondossàggal és becsvàggyal írom öket, ilyesmi eszembe sem jutott volna, de igyekeztem mellékesnek tekinteni, ami mégis szükséges a mindennapokhoz..Próbálom megérteni magam.  Soha semmi sem volt fontosabb, mint a szabadsàgom, ami kényszer volt, azt kikerültem. Igy éreztem magam igaznak, hamisítatlannak. 

Csakazértse

 

Régen nem írtam, sem az eső, sem a gerinctörés nem sugallt lelkesítő gondolatokat. Most ez az ősrégi kép igen.  A Mosoly Albuma a budapesti  fényképészet volt, ahova a szülök elvitték nagyreményű csemetéjüket, hogy mindenkinek megmutathassàk az ott készült fotót.  Mi tetszik nekem ebben most? Hogy semmi mosoly, igen komolyan néz a kis  hölgy a vilàgba. Mint aki tudja mi minden vàr rà. ami nem engedi meg a mosoly könnyelműségét. Mennyi szeretet kellett ahhoz, hogy ez  a kis konok lény képes legyen megtartani a hitet a jóban, szépben és sose adja fel.  Talàn ezért jött ide, hogy elmondja.