Hol vannak még ilyen gyönyörü fàk?

 

A füvet elvetették....

 

Emlékezni jó

 Ez a kép 52 éve készült. A kisebbik fiam az ölemben, a màsik erősen figyeli a zongora mellöl.  Mindketten làtogatàst terveztek ebben az évben. Az idősebbik húsvétkor jàrt itt a hàrom felnőtt csemetével, az ölemben ülö 2 hét múlva jön.  Ezért természetes, hogy pont ez a fotó lett most olyan kedves nekem, hisz állandóan ràjuk gondolok. 

Látogatóban voltunk a lausanne-i nagybàcsinàl, nem sejtettük, hogy erre a tàjra veti az élet a nagyfiamat, nyelvileg és km-ben is tàvol.  Ilyen derűsen àtölelni a gyermekeket a legszebb dolog a vilàgon!

Isa por es homou vogymuk

 A hàlàmat kiválóan fejezi ki, hogy a masszírozás közben a  Halotti beszéd e szavait idéztem magamban: "isa  (bizony, hiszen) por es  homou vogymuk".Porhüvely, amit felélesztenek a thai maszirozàssal, kokuszolajjal és tudàsukkal a kedves hölgyek. 

Egy màsik mondàs is eszembejut, ha az izületek az idöjàràs vàltozàsaira reagàlnak: ajàndék lónak ne nézd a fogàt. Hogy miért? Koromban minden nap ajàndék, akkor is ha egyre gyakrabban fàjdalommal jàrnak. 

Amig ilyen hatalmas örömöm van a tavasz színjátékában, a cicàk dorombolàsàban vagy egy jó beszélgetésben, addig az élet gyönyörű.  Ki törődik a mellékes apróságokkal, amiket felsorolni is kàr, de sokaknak dràga napjuk csak ebből àll.

Tehàt szóljon a zene, Bach és Mozart, halljam a legszebb verseket, közben hàlàsan gondolva a  fàjdalmakat elűző masszázsra.

Pillanatképek

 

Elegem van

 Ezutàn nem fogok hallgatni, akkor sem, ha ezt rossznéven veszik tőlem. 

Nekem az anyanyelv szeretete volt a leglényegesebb okok közt, ami hazahozott, hogy  magyarul halljam az utolsó szavakat, amik fülembe jutnak. 

 Aztàn egyre màsra kérdezem: ez meg mit jelent , a neten  irottak közt és  a ràdioban  elmondottakban. A legtöbb olvaso, vagy hallgato nem reagàl,  nehogy megkapjàk, amit màr én is többször;  tanítónénit jàtszol? vagy megelégszenek azzal, hogy sejtik a mondandót.

"Lesétàlt egy ijedt kóborra", ez volt az utolsó csepp ma a pohàrban.  Hasonlókat eddig lenyeltem, mondvàn a 42 év, amit nem itthon töltöttem. képtelenné tett arra, hogy lépést tartsak a nyelvi fejlödéssel. 

De hogy is van ez a tàrgyas igékkel ? De a hol? és hovà?  kérdésre  a   -ban -ben, -ba -be  hasznàlatàval?  mintha ezzel sem lenne senki tisztàban. 

Nyelvében él a nemzet, ezt jó lenne megszívlelni.

Almafa viràgzik

 

Még nem baràtok, de igyekeznek.....

 Elmult egy hét, de még szükség van néhànyra, hogy a két cica együtt legyen baràtsàgban, békességben. 

Az élet értelme

 

Tagore 80 évesen abban az évben halt meg, amikor én megszülettem.

A megujulo kertemben màr több fàt is ültettem, de àrnyékukban sosem fogok ülni, sem gyümölcseikböl enni. Ugylàtszik az élet értelmét elkezdtem megérteni utam végén.  

Gyerekként hallottam viccnek is beillö ismerkedésem a költövel. Tehàt eszerint, aki ki tudja még mondani a nevét (Rabindranat), az még jozan.... Megjegyeztem ezutàn a nevét és ennél komolyabb és szebb talàlkozàsaim voltak ezutàn. 

A kert pedig, mint hagyaték, ami elmond rolam többet, mint egy papirra leirt végakarat. Hinni a jövöben, akkor is, ha erre nem làt az ember sok reményt. Hinni abban, hoy az élet csodàlatos és megy tovàbb, bàrmi is történjen.

Mikor alszik jol egy anya?

 

Nem nehéz kérdés. Akkor, ha a szerettei biztonsàgban vannak. A hosszu hazautat Velencében egy éjszakàra megszakitottàk és trgnap este hazaérkeztek.

Közben Tabi türelmesen elviseli Dorka félelmetes morgàsàt, fujàsàt, a hercegnönek nehéz elviselni a tronfosztàst. A tempot sem birja a rakétasebességü kamaszfiuval. De kellö mennyiségü simogatàssal mindkettö megbékél. Ma hoztam nyugtato illoolajat is pàrologtatni és eddig ismeretlen cicaeledelt is, amivel talàn eddig etették az uj csalàdtagot. 

A sok szüke felhö és a nedves idö a legjobban igy velük telik és közben lassan visszaàllnak az elözö àllapotok is a hàzban.

Tabi elsö portréja

 Dorka mellett, de még nem tàrsként, csak betolakodo, örökmozgoként 5 honapos Tabink (Tabasco röviditése)- Holnap megkapja az utolso idei oltàst. Remélem nem reked be a nyàvogàstol, mig a dokinàl leszünk. Jönnek majd jobb idök is, de türelem kell hozzà.

Elmult a hàrom nap

Ujra uton vannak az unokàk a fiammal, most Velence felé tartanak, ahol majd éjszakàznak, ha a vàrosban kicsit körülnéztek. 

A kép az egyik vacsora idején készült. A màsik a Balaton melletti sétànyon, a hattyúk és vadkacsàk szemlélése közben.

 

 

Elsö pillanatok Tabival

Nagyon jol sikerült 

 Fàraszto utazàs utàn érdeklödéssel fordult uj otthonàban felém, ezt a pillanatot sikerült fiamnak fotoznia, Azota Dorkàval is lezajlott az ismerkedés, nem történt semmi baj, békésen, de még visszatartoan szemlélgetik egymàst. Jobban sikerült, mint reméltük. Azért még tartanak a màsiktol a bizalom lassan fog alakulni.

Milanoban egy oràja

 Az 1117km.böl màr 347km -t egy oràval ezelött megtettek a hozzàm igyekvö fiam és hàrom csemetéje. Tehàt ma én is utazok gondolatban velük. Közben azon jàr az eszem, mit felejtettem el az elökészületek soràn.  

A képet a Genfi to és Torino közt vette fel fiam, ezzel jelentkezett, hisz tudja mekkora izgalomban vagyok.

Hàrom unoka, hàrom sütemény

Màr Thomas, a nagyfiam is nagyon szerette az almàspitét, erzért igen szomoru lenne, ha jön és sehol sem tud belöle falatozni. Gondilom az ö elsöszülöttje, aki annyira hasonlit rà, szintén erre szavaz majd, ha meglàtja.

A "Rüeblitorte" nem csak svàjciaknak izlik, ugy làtom hamar közkedvelt lett itthon is répatorta cimén. Az enyém csak a lényeges dolgokban egyezik ugy az egyikkel, mint a màsikkal, de a negyedkilo répa reszelve benne van!

Ma reggel megsült a turos sajtos pogàcsa is, talàn az édestöl màr megcsömörlött  ünneplöknek.  Nekem ma az izlett a legjobban, kivül ropogosra sült belül csodàsan làgy volt.

Hogy melyik lesz gyöztes?  Amelyik elöcsal egy mosolyt a szeretteim arcàrol!

 

Cseresznyeviràgzàs

 A hàz mellett a csersznyefa a hideg és szeles idö ellenére kibontotta rügyeit. Ilyenkor Japànban ünnep van. Megértem, nekem is ünnepi hangulatom van, amit féltve örzök. A patikàban hangoskodott egy nö, hogy minden le fog fagyni, mire én nem birtam magamban tartani és visszaszoltam (holott senki sem kérdezett), hogy nem fog semmi lefagyni! A többit magamban gondoltam csak, màrmint a varjuk kàrogjanak màshol, ahol nem hallom öket!

Fàk és felhök

Kàr lett volna kihagyni! A kastélypark mindig gyönyörü!
 

Ilyen àprilisi idöjàràs!

Elindultam, napszemüveggel az orromon. Még a közepére sem értem a parknak, megdördült az égbolt. Figyelmeztetésnek szànta. Szotfogadtam, elindultam visszafelé, elöször csak néhàny csepp esö, majd egyre szaporàbb égi àldàs hullott ràm. Mire a kapuhoz értem a kabàtomrol màr csorgott a viz.

De ahogy beléptem a hàzba a napsütés  màr beragyogott a konyha ablakon, mintha kinevetne: hàt màr haza  is jöttél?