Sajnos minden belàtàsom ellenére rossz érzésekkel türöm a föszezon hömpölygö turista tömegeit. Ellepnek mindent sàskamodra, tele szeméttel minden hely, ahol megfordulnak, nevetséges, ahogy vigyorogva szelfiznek és alapvetö ismereteik sincsenek a helyröl, ahol épp jàrnak. De, hozzàk a pénzt, amiböl élnek itt sokan és ez a döntö ész érv, amiért ki kell öket birni. Folyik a tàrsalgàs sokféle nyelven és màr probàlom a kinézetük alapjàn kitalàlni, honnan jöttek. A szokàsaikat is megismertem màr, utàlnak reggel felkelni, tehàt akkor kell kimenni az itt lakoknak a dolgaikat intézni. Szeretnek inni és éjjel orditozni, ezért ajànlott az utcai szobàkban nem aludni, ha erre van lehetöség. Türelem, a legnagyobb höség is elmulik egyszer, a turistàk is hazamennek, lesz itt ujra csend és nyugalom. De most gyorsan indulok a parkba sétàlni, amikor még véletlenül sincs ott senki és a madarak csevegését élvezhetem, kitisztitjàk a legszomorubb gondolatokat is a fejemböl.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése