2015. március 30., hétfő

Villámlátogatás

Elhatároztam, hogy ebben az évben nem a szokásos két körutazást teszem, egyet tavasszal, egyet ősszel, hanem mindent másképp csinálok. Repülés helyett inkább vonattal megyek és csak rövid időt töltök majd a másik hazában.



Az időjárásról nem vesztek sok szót, a képek is elárulják, hogy nem volt olyan, mint a képeslapokon szokásos.
A vasúti jegy azzal, hogy speciális úticélt választottam (Chur), nagyon olcsó volt. A szállást is privát háznál szerveztem, nem bántam meg.

Ebbe a kis városkába igyekeztem, szívesen fotóztam a rendkívül szépen renovált régi és az új házakat. Pillanatnyilag három nagy építési terület csak egyetlen utcában! 



A katolikus templom és mellette a temető bejárata a település közepén, egy angyal őrzi a nyugalmat a magasban.


Meredek sziklafalak közt vezetnek az utak a hegyi településekhez: Valens és Pfäffers felé, a kettőt szakadék választja el és hamarosan egy csodaszép híd köti össze, a tartóelemeket már szerelik.




A régi városháza, ahol ma a város könyvtára kapott helyet. Az 5000-nél több lakosú  városka ügyeit ilyen kis helyen már nem tudták volna intézni.


Betértem a legelegánsabb kávéházba, de csak a mennyezetet mertem fényképezni, nehogy indiszkrét legyek a halkan beszélgető reggelizők iránt.



Évente megrendezik a RagArtz nevű kiállítást, ami a legkülönfélébb szobrok elhelyezését jelenti a városka egész területén. Némelyik csak meglepő, a másik valóban tetszik, mint nekem ez a kék macska.





Az épülő házak közül ezt figyeltem meg a legjobban, sokat tudok róla és még többet fogok. Nem messze az állomástól készül, év végére fejezik be. Egyenlőre csak ennyit, majd később talán többet. 




2015. március 12., csütörtök

Hangulat csupán

Március elején ízelítőt kaptunk a tavaszi napsütésből, a közeledő munkákról álmodtak már a nehezen ébredők is, akik nem estek neki azonnal  lázas buzgalommal a szerszámos kamrát kiüríteni, ásni, nyesni, permetezni .
Aztán jött az északnyugati szél. Reggelre az ablakon át alig lehetett valamit látni az esőcseppektől a párába borult tájból, a szépen izzó napkeltét eltakarták a vastag felhők . 
Mintha fejbe vágott volna ez a teljesen elvárható változás, türelmetlen, kétségekkel teli kedvetlenséggel tűröm az egészet. Ilyen könnyű préda az ember, hogy a sok megalapozott és jó tervét még a rossz idő is befolyásolhatja? Mint a medve, visszahúzódnék a barlangomba, hogy nagyot aludjak, elfelejtve a süvöltő szeleket kinn, kétségeket benn. 



2015. március 3., kedd

A könyvek könyve

Kis falumban vasárnap megnyílik egy kiállítás, különböző korú, nyelvű Bibliák lesznek láthatók.  Az újsághirdetést olvasva megmozdult bennem valami, el kell vinnem az enyémeket, hisz azzal, hogy a könyvespolcon állnak, nem szolgálnak semmit.
Első hazalátogatásom alkalmával, mikor autóval jöttünk 1990-ben, tettünk egy szép körutazást Magyarországon. Eljutottunk Vizsolyra is, ahol épp bemutatták az első magyar Bibliafordítás gyönyörű fakszimile kiadását. Azonnal tudtam, hogy anélkül nem megyek vissza, lenyűgöző a  története, ahogy a legnagyobb nehézségek, harcok közepette képes volt néhány ember Európában elsők közt a Biblia fordításra áldozni időt, pénzt.




Persze sosem érdekelt volna a dolog, ha a családom története nem írta volna fölül az ötvenes, hatvanas évek iskolai nevelését. Szorgalmasan olvastam naponta az Írást és próbáltam megérteni a tartalmát, nem sejtve, hogy egyszer a gyermeki hit helyére valami létfontosságú mércét fog jelenteni számomra.
Nagyapám, aki lelkész volt és kényszerült kivándorolni, Amerikában dolgozott 76 éves koráig, sok gyöngybetűkkel írt levéllel szerzett örömöt nekem, többek közt hét nyelven írta az I.Korinthus 13. szépséges szeretetről írt fejezetéből az életemet annyira vezérlő sorokat:
 "A szeretet soha el nem fogy".
Ez egyik legszebb születésnapi köszöntőm volt. Később anyámat búcsúztattam ezekkel a szavakkal.
A vasárnapi kiállításra a vizsolyi Biblia mellett lett Nagyapám olasz nyelvű kicsit szétesőben lévő Bibliája a 19.századból, és Chagall csodálatosan illusztrált kötete, de az általam használt német és magyar Biblia is.
Eszembe jutnak a hittan órák, amikor a gyerekek tátott szájjal hallgatták a történeteket, aztán maguk is részesei lettek a hallottaknak, hogy írástekercset készítettek Eszter történetéről. Kemény munka állt mögötte, de meggyőzte még azokat a szülőket is, akik nem tartoztak a hívők csoportjába. Megköszönték a búcsúztatásomon, hogy a gyermekük sokat tanulhatott nálam.