2013. november 28., csütörtök

Rose Ausländer: Heimat III Hilde Domin Herbstaugen

Rose Ausländer: 

Heimat III 

Heimatlosigkeit 
dir fremde Heimat 
bleibe ich treu 

Stimmen 
kommen geschrieben 
umarmen die Erde 
halten den Himmel 
schenken mir 
Frühling und Schnee 

Aus meiner Heimatlosigkeit 
¨komme ich 
mit meinen Worten 
zu dir 
fremder Freund 
streue Glanzlichter 
über das Dunkel 
unsre gemeinsame Heimat 

Haza

 
Hontalanság 
hozzád hű leszek 
idegen hon 

Írott 
hangok jönnek 
ölelik a földet 
tartják az eget 
tavaszt hóval 
ajándékoznak 

Hontalanságomból 
jövök 
szavakkal 
hozzád 
idegen barát 
szórj csillámos fényt 
közös hazánk 
sötétségébe



Nem hittem volna, hogy ezt a fordításomat sok évvel azután, hogy leírtam, újra előveszem és örülök neki, mert aktualitását nemhogy elvesztette volna, hanem még elevenebbé tette az elmúlt idő.


Rose Ausländer: 
Finden

Ich finde
was ich nicht suchte

vereistes Lied

Ich nehme es
in den Mund
hauche es an

Es taut auf
und singt
mich
und
dich

Találni

Találtam
mit nem kerestem
megfagyott dalt
számba vettem
ráleheltem
felolvadt
dalol
rólam
és
rólad
________________
Hilde Domin:
Herbstaugen

Presse dich eng
an den Boden.

Die Erde
riecht noch nach Sommer,
und der Körper
riecht noch nach Liebe.

Aber das Gras
ist schon gelb über dir.
Der Wind ist kalt
und voll Distelsamen.

Und der Traum, der dir nachstellt,
schattenfüssig,
dein Traum
hat Herbstaugen.

Ősz tekintete

Szorítsd magad
a földhöz
Amely még
nyárillatú, mint
szerelemtől
illatos tested

De feletted
elsárgult már a fű.
A  hideg szél
bogáncsmagokat visz.

Árnyéklábú álmod még
utolér, de
szeme
őszből néz rád.
Rose Ausländer:

Heimat III

Heimatlosigkeit
dir fremde Heimat
bleibe ich treu

Stimmen
kommen geschrieben
umarmen die Erde
halten den Himmel
schenken mir
Frühling und Schnee

Aus meiner Heimatlosigkeit
¨komme ich
mit meinen Worten
zu dir
fremder Freund
streue Glanzlichter
über das Dunkel
unsre gemeinsame Heimat


Hontalanság

hozzád idegen hon
hű leszek
Írott
hangok jönnek
ölelik a földet
tartják az eget
tavaszt hóval
ajándékoznak

Hontalanságomból
jövök hozzád
szavakkal
idegen barát
szórj csillámos fényt
közös hazánk
sötétségébe



2013. november 26., kedd

Utibeszámoló (2013 november végén)

Mire gondol az ember, ha a repülőn megcsodálja a behavazott Alpokat? Végtelenül apró minden gond, csak a hála marad a nagy érzésekből, hogy a nagy tél előtt valami gyönyörű nyár és élet volt.

A reménység is, hogy a folytatás az unokákban szép lesz minden félelem ellenére. Hisz mindent megtettem, ami hatalmamban állott, egészségesek, szépek és szeretik az életet, ami eddig is jó volt hozzájuk.


A beállított képeket nem szeretem, sokkal inkább azokat, ahol a figyelem másra irányul, mint itt. 

Feszült figyelem itt is a középső unoka részéről, akiben a fegyelem hozzájárul ahhoz, hogy egyszer a legjobbak közé jusson.

Myriam 9 éves és egyszer tanítani fog, ezt érzem ki abból a türelméből, ahogy engem próbál az anyanyelvére rávezetni.

Úton a Churfirsten alatt a Walensee partján Walenstadt felé, vonatból felvett pillanatkép.

A sargansi állomás reggel, a hazaindulás napján. Közben ködös és nagyon szürke napok voltak, de belső tartalommal gazdagon kitöltve, amit nem lehet fotózni.

A zürichi pályaudvar Swarowsky kristályaival díszített fenyőfája...

Az egyik bódé a rengetegből, zürichi adventi vásár gazdag kínálattal

Zürich Oberland hóban. esti napsütésben.

A Bodeni tó és a svájci partrész könnyű felhőkben. A nagy felhőtakaró Salzburg után kezdődött és tartott végig.

2013. november 10., vasárnap

Hilde Domin: Létezel, Kérelem

József Attila:
"Hiába fürösztöd önmagadban,
Csak másban moshatod meg arcodat."

Es gibt dich                                                    Létezel

Dein Ort ist                                              Ott a helyed
wo Augen dich ansehen                          ahol látnak téged
Wo sich die Augen treffen                       Tekintetek találkozásában
entstehst du                                            alakulsz

Von einem Ruf gehalten                         Egy hívás tart téged
immer die gleiche Stimme                       mindig ugyanaz a hang
es scheint nur eine zu geben                Úgy tűnik csak egy van
mit der alle rufen                                     megszólításodban


Du fielest,                                               Elesnél
aber du fällst nicht                                 de nem , tartanak
Augen fangen dich auf                         a szemek felfognak

Es gibt dich                                            Létezel
weil Augen dich wollen,                          mert szemek akarnak,
dich ansehn und sagen                         látni és mondani
das es dich gibt                                     te tényleg vagy

Hilde Domin 


"Hilde Domin a magàny és közöny ellen írta verseit. Az élethez, az emberek felé fordulva lehet többet làtni és felismerni magunkból és a valósàgból, ez a líra és  Hilde Domin verseinek szolgàlata." Ulla Hahn (rövidítve)


Hilde Domin

Bitte


Wir werden eingetaucht
und mit dem Wasser der Sintflut gewaschen,
wir werden durchnässt
bis auf die Herzhaut.
Der Wunsch nach der Landschaft
diesseits der Tränengrenze
taugt nicht,
der Wunsch, den Blütenfrühling zu halten, der Wunsch, verschont zu bleiben,
taugt nicht.
Es taugt die Bitte, dass bei Sonnenaufgang die Taube
den Zweig vom Ölbaum bringe.
Dass die Frucht so bunt wie die Blüte sei,
dass noch die Blätter der Rose am Boden
eine leuchtende Krone bilden.
Und dass wir aus der Flut,
dass wir aus der Löwengrube und dem feurigen Ofen
immer versehrter und immer heiler
stets von neuem
zu uns selbst
entlassen werden.

Kérelem

Belemerittettünk,
özönvizben mosdunk,
szivünk burkàig
àtnedvesedve.
Vajon mit ér
a könnytelen tàj
utàni vàgy,
az örök tavaszban hinni
mit ér,
kiméletre ne szàmits,
hasztalan.
Kérni kell,
hogy napkeltére
a galamb olajàgat hozzon.
A gyümölcs oly csodàs legyen,
mint viràga,
és a rózsaszirmok
sugaras koronaként
érjenek földre.
Aztán az àrból,
oroszlànveremből
tüzes kemencéből
rengeteg sebbel ,egyre gyógyultabban
újra és újra
magunkra talàljunk.



2013. november 7., csütörtök

Khalil Gibran és az unokáim képe

Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek.
Ők az Élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai.
Általatok érkeznek, de nem belőletek.
És bár véletek vannak, nem birtokaitok.
Adhattok nekik szeretetet,… de gondolataitokat nem adhatjátok.
Mert nekik saját gondolataik vannak.
Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem.
Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem.
Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok.
Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem a tegnapban meg nem reked.
Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.


Tavasszal láttam őket utoljára, ezt a képet a menyem nyaralásuk idején  valahol Franciaországban vette fel nagy örömömre. Azóta minden nap látom, mert a hűtőre mágnesgombokkal rögzítettem. 


 Egy hét és indulok az őszi körutamra, előbb délnyugatra hozzájuk, aztán keletre, ahol a legtovább éltem, ahol a baráti körömtől pontosan 5 éve búcsút vettem, hogy hazatérjek. Még ma is szeretettel várnak vissza és milyen öröm együtt beszélgetni a kis és nagy dolgokról, múltról, jelenről, kicsit óvatosabban a jövőről is.