2012. december 29., szombat

Mielött az év végetér


b]Petar Vukov
Virtuális utazások

1.

Az utazás belső változás iránti vágyat fejez ki, az új tapasztalatok szükségletét, éspedig jóval inkább, mint a helyváltozás igényét. Jelképrendszere az igazság, a béke, a halhatatlanság, a lélek-központ, az őshaza keresését jelenti... Keresni az Ígéret Földjét, az Eldorádót - ez az elérhetetlen célközpont utáni kutakodás, míg Aeneis, Odüsszeia és az Isteni színjáték a megismerhető keresését jelenti. Ezek az utazások az emberen belül történnek. Az az utazás, amely menekülés önmagunktól, sohasem vezethet célhoz.

2.

Elutazni valahová, messzire, bejárni az egész világot, mindezt csak azért, hogy aztán hazatérjünk. Arra gondolni, hogy elérkeztél a világ végére, valójában pedig a küszöbön állsz. "Az ember nem tesz semmi egyebet, csak egész életében hazatér." (Novalis)

Erről szól a haszid mese is a krakkói Izsák rabbiról, Jékel fiáról, aki álmában parancsot kapott, hogy keresse meg a kincset Prágában a Károly-híd alatt. Odaérkezvén, a gyanakvó őrnek el kellett mesélnie álmát. Ha hinnék az álmokban - mondta neki az őr -, el kellene mennem Krakkóba, mert azt álmodtam, hogy ott van elásva a kincs, egy zsidó, Jékel fia Izsák kályhája alatt. A rabbi erre meghajolt, hazautazott és megtalálta a kincset.

A hazatérés másfajta változatát találjuk Singer történetében a chelmi Schlemihlről, aki Varsóba indult. Útközben elszunnyadt, és amikor felébredt, az ellenkező irányban folytatta útját, mert valami csirkefogó megfordította az útjelző táblát. Így megérkezett Chelmbe, arra gondolván, hogy egy másik Chelmbe vitte útja, amelyik pont ugyanolyan, mint az első; s végezetül, több félreértést, ami ebből a meggyőződéséből eredt, oly módon oldott meg, hogy megértette, "az egész világ egy nagy Chelm".

Ennek a motívumnak egy másik változata az otthontól való eltávozás és egy másik világ fellelésének létezhetetlensége, amit Kavafisz fejt ki Város c. versében:

    Új földeket majdan nem találsz, nem lelsz más tengerekre.
    Mindig ebbe a városba érkezel.

Más szóval: önmagadtól, saját életedtől nem lehet megszökni. El kell fogadni, hogy az élet, amely számunkra a Földre való születéssel adott, magában véve is - bármilyen rajtunk kívüli cél nélkül is - érték, amint azt úgyszintén Kavafisz Ithaka c. versének sorai sugallják:

    Gyönyörű utazást nyújtott Ithaka.
    Ha nincs, nem is kelsz útra.
    Ám nincs is más, amit neked adna.[/b]

2012. december 24., hétfő

Karácsony története

Időszámításunk kezdetén a római birodalomban, mikor a kereszténység kezdett elterjedni, a korai egyházatyák a születésnapi ünnepségekben pogány ostobaságot láttak. Az ő véleményük szerint Jézus kereszthalála sokkal fontosabb esemény volt, hisz az tette a megváltást lehetővé. Így Nagypéntek és Húsvét voltak a legfontosabb keresztény ünnepek.
Sol Invictus

I. Gyula  pápa a negyedik század közepén Jézus Krisztus születését december 25-re tette. Hogy miért éppen erre a napra? Ezt megelőzően abból indultak ki, hogy a Messiás tavasszal született, hisz Lukács evangéliumában a pásztorok az éjszakát szabad ég alatt töltötték, ami az esős téli időszakban nem lett volna lehetséges.
274-ben a római császár a "Legyőzhetetlen Napisten"  (Sol Invictus) templomát avatta, ahol ezután szorgalmasan imádták őt. Ennek az istennek december 25-én ünnepelték a születésnapját, ami a téli napfordulóval, a nap és természet újjászületésével következik be . Ezt az ünnepet vették át a pogányoktól, hogy könnyebben vegyék rá őket áttérni a keresztény hitre. A gondolati összeolvadás lehetőségét az Isten fia és a Napisten közt megkönnyítették ezzel.
A  középkorban  karácsony vallásos hátterét elfelejtették, ami december 24-től január 6-ig (Háromkirályok napja) tartott, és világi eseményként kezelték, mikor vidáman ünnepelhettek és a gondokat felejtették. Ez a pogány érzékiség  szálka volt az angol puritánok szemében. Mivel a bibliában Krisztus születése napjáról nincs említés, elhanyagolhatónak tekintették különben is. 1644-ben még egy tilalom is született Észak Amerikában, így Jehova tanúi a mai napig sem ünnepelnek karácsonyt.


2012. december 3., hétfő

Az első hóesés









Éjszaka havazott, a reggeli napsütés meg a hópelyheket gyémántokká varázsolta. Nem lehetett mást tenni, csak csodálni és fotózni, hátha megmarad belőle valami. 
Svájcban ilyenkor advent előtt a gyerekek adventi kalendárium képeit nyitogatják. Minden nap egyet, esetleg egy kis csokival a édesítve a napot, ami ilyenkor kiesik. Nekem az unokák édesítették meg a napomat. Karácsonyt várva minden nap küldenek nekem egy fényképet! Minden okom megvan arra, hogy teljesen boldog nagyi legyek!



2012. november 28., szerda

Mielőtt a hó leesik

Ma délután már csak a hóesés előtti barna színárnyalatok uralkodtak a tavacska körül. Ez is gyönyörű, de halkabb, visszahúzódóbb, mint a nemrég lángoló színű csoda, mikor a fák még egy hatalmas kiáltással az élet végtelen szeretetét elmondták bátorításul. 

A fények megtörnek a kis hullámokon, a levelek elmerültek a vízben, megtört háttal gyászol a nád, mielőtt ő is közéjük hajlik megadással.

2012. október 31., szerda

Október utolsó napján


Nem szeretem a november búbánatát. Ilyenkor a rózsákkal dacolok. Virágzanak, újabb bimbókat nyitnak, mintha nem is fagyott volna.Mesélnek az elmúlt forró nyárról és a következő évről, mikor újra minden virágukat ujjongva szemlélhetem.






A reggeli fényben az árnyékok keményen harcolnak a hatalomért, de ettől csak vonzóbbá teszik ellenlábasukat, a melegítő sugarakat.


Még minden zöld keretekben van, de a pára lágyan jelzi, nem tart sokáig az ősz, a tél az ajtó előtt toporog, hogy mindent átfessen a saját színeire.