Gondolatok egy kórustalálkozó után

Nagyon nehéz, és most csak magamnak próbálom szavakba foglalni a tegnapi találkozót, amire csak azért  voltam 6 órát úton, hogy 4 órát együtt töltessek a régi kórustársakkal. Tegnap 60 évvel az alapítás után, és 55 évvel az én felvételem után, összejöttük, akik megmaradtunk, hogy ünnepeljük az eltünt ifjúságot, amire emlékezni nagyon szép, de egyben fájdalmas is.
Kevesen, meghatottan még énekeltünk is.  Hangképzéssel kezdtük, mint annakidején a próbát,  aztán elénekeltük az Esti dalt a jogutód kórus karvezetőjével.

Itt abbahagytam, mert nem erről akartam írni. 
Akkor miről?
Nekem az a hat év sokkal több volt a heti próbáknál, a koncertekre való felkészülésnél, az életem akkor került a neki szánt vágányra. Ha ma visszatekintek, akkor minden jó eredetét ott látom: a zenében élés csodás világát.
Megtanultam azt az akaratot elérni, ami az emberi ideálok, az érzések legnemesebb kifejezéséhez vezet, az énekléshez. Tettük ezt együtt, jó hallással, odafigyelve az összhangra, a karnagy minden rezdülését érzékelve, teljesen feloldódva, boldogan. 

Hálás vagyok, de megértem azok könnyeit, akik az elmúlt ifjúságot siratták ezen a találkozón.

Eladtam a gitáromat

Tudom, hogy ennek így kellett történie és mégis.....

Minden egyes tárgy, amitől megválunk, tanuja életünk egy egy részének, ezer kép és érzés köt hozzá. A tudat eldönti, hogy ami fölöslegessé válik, azt oda kell adni olyannak, aki használni tudja.
A valós tér amiben mozgunk a korral beszűkül, már nem tudjuk kitölteni, elevenné tenni. Ez egy általános szabály.

A gitárral életem nagyszerű időszaka kezdődött el, mikor egy két év után a magyar diploma mellé egy svájcit is kaptam, aféle továbbképzésnek is nevezhetném. Mivel az éneklés nélküli iskolai órát el sem tudom képzelni, ahhoz bátorító kíséretként a gitár jutott eszembe. Elkezdtem órákra járni és hamarosan már tudtam a szükséges akkordokat, nagyobb becsvágy nem is élt bennem, hisz közel 50 évesen kezdődött a kaland.
Egyik látogatásomon vettem egy spanyol gitárt Magyarországon.
A képen láthatót, amit nagyon megszerettem.
Eszembe jut a vizsga órám és a későbbi sok vidám éneklés a tanítványokkal, de a kedvenc darab is, ami szintén ehhez a hangszerhez kapcsolódik, Rodrigo komponálta. íme egy részlet:

https://www.youtube.com/watch?v=X9DOtuPLqNI&index=1&list=RDX9DOtuPLqNI

A zene megmarad, az emlékek is, csak a tárgyak hagynak el szép sorjában.

Macskaszállítás repülővel

Tulajdonképpen csak novemberben akartam az év utolsó svájci látogatását megtervezni, de egy hónappal előbbre kellett hoznom, mert nem egyedül repülök, hanem a térdemen egy apró kis cicával.

Igyekeztem minden információt beszerezni és a meglévő jegyem időpontját is idejében megváltoztatni. 
Zürich repülőterén vár majd fiam, hogy átvegye a kis szomáli kislányt, aki remélem nem fogja a nyávogásával megőrjíteni a többi utast. 

Talán sikerül a rákövetkező 3 napban mindent elintézni, ami az utazásaim célja és az én két otthon hagyott szépségem kibírja a nélkülem zajló életet. 
Íme a legfrissebb képeikből: