Nem az én érdemem, pedig ugy hangzik, mint egy dicsekedés. Ahhoz képest, hogy ma hetedik napja, hogy nagyot csattant, mikor földet értem, egész jol vagyok, kivéve a kisebb nagyobb fàjdalmakat és kék foltokat. De épp ez az elmult hét hozott annyi eseményt, mint az elötte levök összesen. A legnagyszerübb a tegnapi fürdés volt a Hévizi toban, ennek következményei lesznek, mert nem szeretnék ugy kihagyni egy hetet, hogy ne menjek el oda, ez beépülhet a szokàsok közé.
Közben itt tegnap kicserélték az esölevezetö csatornàkat ujra, nagyszerü làtvàny. Hàtha még a tetö és a festés is elkészül, milyen lesz!
Az esést követöen öcsém is idejött, hogy segitsen, ma ér véget az itt töltött pàr napja beszélgetésekkel. régi fotok nézegetésével és jo ebédekkel, hatalmas, édes görögdinnyével, amit én haza se tudtam volna hozni.
A kert is szépen alakul, ma hàrman dolgoznak azon, hogy az arculat kisimuljon, eltünjenek a buckàk, halmok ujabb részei. Nemsokàra fotogén lesz és akkor megtehetem föcimnek is itt.
Felvettem pihekönnyü ruhàmat, amiben az ujabb kànikulai napot majd ki lehet vészelni és élek a maradékokbol, amik összegyültek a hütöben a vendégség alatt. Làmcsak engem nem az EU tanit a sporolàsra, nekem ez a természetes létmod.
+
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése