Húsvétra emlékszem

A nyuszit átadták a legények, ahogy azt illik.

Dédipapa boldog

Itt már a büszke papa gyerekeivel és nagyapjával együtt ragyog a képbe, hogy a mami fotója  sikerüljön...

Húsvéti köszöntés

Ma délután a húsvéti tojásokat hagymahéjak és néhány régi harisnya és réti levelek segítségével főztem és festettem, végül szalonnával fényesítettem. Íme az eredmény.

A hátsó kert képeiből

A kis almafa kibontotta virágait

A púpos öreg fa idén is meglep a legfinomabb körtékkel:)

A méhekből egy szorgalmas épp itt

A csavart fűz játszik, egyenes vonalat nem növeszt

A nyírfa világító törzse

A kilátás a másvilágba, a végtelenbe

A telet és fázást elfelejtjük:)

A dél ablakaihoz...

Az első ablakból a selyemakác és szilvafa, hátul a veteményes..

A rózsabokrok, a füge (még aludni látszik) és a liliomok sora (második ablak)

A görbe ezüstfenyő és a szomorúfűz...(harmadik ablak)

A déli ablakokon át

Ha a fény mindent elönt, nincs helye titkoknak, álmoknak. A józanság három ablaka a kert felé naponta figyelmeztet, ha ezt elfelejteném.

A bejárat mellett az elsőt három fa tölti ki: a selyemakác, a szilva és az őszibarack.

Mögöttük a füvesből kivágva 12x8 m.-es konyhakert, sok örömteli fáradozásra emlékeztet, hátfájásokkal együtt.

A második ablak a nappaliban a rózsák, levendulák, liliomok és fügefa déli szépségeit, illatát és aromáját hozza be. A fényözönt a teraszon árnyékolni kell, akkor kellemes ott ebédelni is. Előtte a kapuhoz vezető betonút, az autókkal ide érkezünk, vendégeink úgyszintén.Fölötte húztak el délről  megszámlálhatatlan rajokban alacsonyan száguldó seregélyek, csak a kapu elött emelkedtek kicsit magasabbra, hogy a fejüket be ne verjék.

Tehát ez az út vezet a külső világhoz, de itt szerelték fel a T-COM tányérját, amivel ugyan rengeteg adás, de kevés említésre méltó érkezik a készülékbe. A legdélibb látvány a parkoló és a vendégház, köztük a szomorúfűz és a kicsit görbe ezüstfenyővel. Míg valóságos erdő vette őket körül elsatnyultak, meghajlottak, de most meghálálják a külön figyelmet, törődést és sokat gyönyörködök bennük. A  fenyő fényretörése és a fűz légies szomorúsága életem két fontos szimbóluma lett .

A két hatalmas diófa a szántók felé a határokat jelzi, erős és hatalmas fák, erejük teljében. A szomszéd tyúkjai szívesen kapargálnának alatta, de a kakas kukorékolása figyelmeztetés, hogy tudják, hol az ő hazájuk.

Kerti séta hideg fényes napon

Nevét sem tudom, meglepetés volt:)

A som virágzás után is csodaszép!

A kiirtott bokor egy évvel később...:)

Tulipánok és nárciszok táncolnak a szélben

Meggyfa,  vén cseresznyefa és fiatal meggyfa fehér ruhában
(sajnos az előbb nem volt helyes a megjelölés)

Nem tudom miért?

Nem tudok szabadulni ennek a két fácskának a varázsától, de nem is akarok:)))

Nem csak vizisikló van a kertben

Találkozás egy ismeretlennel

A vadász elhagyja barlangját, összpontosít és...

talál egy félelmetesen hosszú, kerek szemű, pikkelyes szörnyeteget

Varázslatos tavasz

Már egész jól fest:)

Sajnos elsőre nem ilyen lett, pedig jó lett volna....
A csalódások hozzá tartoznak a renováláshoz.
Újra nekikezdtem és most elégedett vagyok, már hasonlít ahhoz, amit elképzeltem.