2021. november 28., vasárnap

Valami mindig hiànyzik

 Ma van àdvent elsö vasàrnapja. Milyen vàrakozàs ez, töprengtem a kamillàs gözben, amit ma harmadik napja lélegzek be hàromszor naponta. Az idös kor nem vàrakozik ujra, hisz màr minden volt egyszer. De egy egy ünnep elött mégis vàr a lélek egy féle örömre. Talàn csak egy emlék elevenedik meg, talàn egy felfedezés, amire most jön rà.

Karàcsonyra megleptem magam, erröl akarok most irni. 

A csemeték még ovodàskoruak sem voltak, mikor a sedruni lakàsban szép idöket töltöttünk. A Rhätische Bahn sinei a hàztol nem messze kötötték össze az alpesi àtjàrot Oberalp-ot, a Kanton fövàrosàval Chur-al. Vidàm làtvàny volt a kis piros vonat, màr messziröl làttuk, mikor a völgybe kanyarodott, majd megàllt az àllomàson. Meglàttam egy hirdetést, hogy ez a privàt vasuttàrsasàg a kedvelöinek ajànl néhàny hasznos kedvességet. Meleg sapkàbol sosincs tul sok, föleg ha az a sapka piros és rajta a svàjci kereszt meg a vasut röviditése  a disz. Aztàn egy forralt borhoz valo csésze, amit szintén kivàlasztottam. Végül egy kalendàrium a vonat utjànak legszebb tàjképeiböl, minden honapra egy. Ilyen idötàjt évente minden kedves csalàdtag és ismerös kapott tölünk kalendàriumot, ami egyben a karàcsonyi ajàndék is volt.  Most màr csak magamat lephetem meg vele. Biztos vagyok benne, hogy ahànyszor rànézek majd mindig tàmad egy kis belsö mosoly az emlékekért. 

2021. november 26., péntek

Dorka is ebédelne

 

Ma egy kedves szomszédasszonnyal ebédeltem, Dorka persze ki nem maradhatott a beszélgetésböl és valamit ö is evett  volna. Erröl szol a kép, amit nem kértem, de örülök neki, mert kedves.

2021. november 23., kedd

Naponta ujjàszületni

A mindennapi élet rendet követel, a szokàsok pedig csökkenthetik a spontàn elhatàrozàsokat.  Miböl, mennyi kell?

Ha azt hallom, hogy "jaj, de rohan az idö", vagy arrol panaszkodik valaki, hogy a napok olyan egyformàk, akkor feltételezek valamilyen hiànyt és a megujulàs szükségét.

Mindig fontos volt nekem Hesse csodàlatos verse, amit idézni szoktam. Nem szabad a megszokàsnak àtvenni a hatalmat, minden nap megtalàlni a csodàt, az uj élmények örömét. Irom ezt olyan korban, amikor màr az is csoda, ha az ember eleget tud tenni a naponta ismétlödö feladatainak. 

Az biztos, hogy egy àtgondolt napi program kell, de ezen belül teret kell adni az uj ötleteknek, uj szokàsoknak.  Tehàt felkelés, lefekvés azonos idöben, az étkezések ugyszintén. De hogy kétszer nem tudok egy receptet megfözni grammra pontosan, az is biztos, valami ujat ki kell mindig probàlni. Micsoda öröm, ha valami jol sikerül. A bevàsàrlàs heti egyszer, de lehet  vàltoztatni azon, hogy hol.  Csak semmi megszokàs, mert az bénit.

Idönként végig gondolom, hogy igazàn minek örülök és mi az ami hiànyzik. Lehet vàltoztatni a szokàsokon. Most épp a tornàzàs bövitésével és a heti 2 fürdöbe jàràssal akarok javitani az életemen.

Mi az, ami zavar, de nem volt eddig eröm, hogy kiiktassam? Nemet mondani mindenre, ami felesleges, terhelö, bosszanto. Tanulni kell.

Mindennek biztos alapja az önismeret, amihez bàtor öszinteség kell. Aki becsapja magàt, az soha el nem éri.

A legjobb gondolatok a mindennapos sétàmon jönnek, kihagyni ezt vétek lenne fizikailag éppugy, mint lelkileg.

A spontaneitàsrol az idöjàràs is gondoskodik, akkor megyek ki, ha süt a nap, nem zuhog az esö, de akkor elsöbbsége van a kimenetelnek mindennel szemben.

Még ellenörzöm, hogy a tegnap felirt ötletekböl ma még mennyit lehet megvalositani, aztàn felirni az ujabbakat. Este meg nem megfeledkezni a hàlàrol, ami az elalvàst békésen jo irànyba tereli.

 

2021. november 19., péntek

Derüs, végtelen nyugalom


Olyan bàrsonyosan sima és rezdülésmentes képet adott a kis to mindarrol, ami körülveszi, hogy bennem a visszhang nem is maradhatott el. Ahogy kinn ugy benn. Erre van szükség, a szépséget visszatükrözni mindazokrol, akiket szeretünk.




 

2021. november 17., szerda

Gingko, japàn szerelmem a fàk közt



A képen a 40 méter magas pàfrànyfenyö a kastély mellett, mely épp levetette arany ruhàjàt és làbunk alà teritette. Az ösz màr csak ilyen, elhalmoz ajàndékaival, szépségeivel. A legösibb fa a földön, sem a jégkorszak, sem az atombomba nem tudta elpusztitani. Csodàlom ezt az eröt, amit a Teremtö adott neki és igyekszem ezt az életeröt magamban is felfedezni.   Szàraz aranylo levelei nem csak szépségesek, de hatalmas gyogyito erövel binak, erösitik gyenge érfalainkat, érdemes inni a teàkbol, bevenni a pirulàkat, amikben hatoanyaga van.
Ezeket a gondolatokat a lehullott leveleken jàrva kaptam, most pedig levéliràs helyett (ami kiment a divatbol), ide irom, mert ez az én életformàm, a gondolatokat a tettek (az iràs) követik.
 

2021. november 13., szombat

Vàlasz a zimankos idöre


 Hideg van kinn? Szürke és unalmas? De benn meleg és jottevöen mosolygos. Csak sikerüljön a hatalmas idöt àthidalo fényképsorozatot valamelyest összerakni egy keretbe, amit aztàn minden nap làthatok. Anyàm mosolyàt 19 évesen, amivel apàmat meghoditotta, vagy a kis dacos lànyka, akiböl harcos, nagyszerü Mamikàm lett, vagy idös szüleim egymàshoz fordulo tekintetét, vagy unokàim ragyogo kis arcàt. A maslis loknijaimrol nem is szolva, amik épp ugy nem illettek hozzàm, mint a szuros zöld szövetruha, amibe bujtattak. Nagyapàm eleganciàja és dédapàm fehér szakàla is imponàlo, de a székely dédszülök is igen megàlltak a làbukon.

Kicsit folytatàsa is ez a halottak napjàhoz irtakhoz, de november honapban ez nem rendkivüli, inkàbb természetes.

2021. november 10., szerda

Szomorkàs nap, de jo kicsengéssel

Ködös, fàzos ez a mai nap. Kénytelen voltam elhatàrozni, hogy elmegyek jo meleg vizbe fürdeni. Elöbb a kedvenc helyemet terveztem, de az egy orànyi autout lett volna, igy vàltoztattam és a közeli Hévizre mentem. Sajnos nekem a to ilyenkor szoba sem jöhet, de a fedett részeken meg tudtam keresni a legmelegebb àramlatot. 

Egy kedves hàzaspàrral kezdtem beszélgetni, akik hozzàm hasonloan  nemrégen költöztek erre a vidékre . Mikor kiderült, hogy az a hang, ami a vizalatti maszirozàst kedvelöknek szol helyvàltoztatàsra elromlott, kézbe kellett venni a dolgot, mert akiknek nagyon tetszett, kicsit sokàig ott megmaradtak, a sor meg egyre nött. Megoldàsra került sor, mert aki egyszer tanàr, az mindig az marad :)

Ebédidöre màr itthon voltam, a napi programon nem kellett vàltoztatni, a séta a parkban szintén jo volt, alig volt ott valaki rajtam kivül. Teljes a nyugalom, ha a többség otthon marad. 

2021. november 5., péntek

Szürke nap arany ruhàban


Mikor ugy érzem, màr tul sokat is fotoztam a kastélyparkban, akkor jön egy ilyen borus nap minden ragyogàs nélkül és a parkban aranyszinü leveleken sétàlhatok, pompàsabb minden pazar szönyegnél. 



A kis to is most sokkal szebb, ha a hidjàn nem szelfiznek a turistàk. Tiszta minden és csendes.







 

2021. november 2., kedd

Halottak napja (23+)

A rituàlékat , amennyiben nincs igazi belsö tartalmuk, nem tartom sokra.  Sorsom is kényszeritett arra, hogy a halottak napjàt màsképp ünneplem, mint ahogy az ismert, vagyis viràgot vinni és egy kis làngot gyujtani a sirokon. Egyszer összeszàmoltam, hàny orszàgba kéne utaznom és hàny temetöbe elmenni, képtelenség. 

Kis fehér màrvànykövekre irtam màr a neveket ugy 10 éve, aztàn azt az otthonomat is elhagytam, visszamenni a kövekért nem tudok.

Leültem, irni kezdtem mindazoknak a nevét, akikkel erösen összekötött az élet és màr nem tudom megölelni öket, sem beszélni velük. 23+ az eredmény szàmokban: 14 csalàdtag, 4 jottevö lélek, 3 akiket szerettem és 2 remek baràtnö.

Tovàbbà itt a +, amivel az ismeretlenek soràt jelöltem meg, akikröl nem tudok, vagy elfelejtettem öket.

Az iràs ezutàn kezdödött. Minden névhez irtam egy mondatot, amit boldogan mondanék, ha lehetne hozzàjuk szolnom.

Mikor elkészültem mindezzel, valami történt. A bànatomat felvàltotta a végtelen hàla érzése.  Nincs jogom, hogy az életem értéktelennek, értelmetlennek, semmisnek tartsam, ha ennyi nagyszerü ember tett értem rengeteget, ennyien tudtak szeretni. Becsüld meg magad, mondtam magamnak és elöntött a végtelen nyugalom.

2021. november 1., hétfő

Szeretlek, csodàlatos vagy ösz

Nem titkolom, az öszt nagyon szeretem! A bökezü ajàndékozot, a szelidet, a szinekben gazdagot!
A pazar aranyszönyeget, amit a fàk alà terit.
A megszàmlàlhatatlan szàllo leveleit, melyek a legszürkébb utakat is feldiszitik.
A nap ragyogo sugarait, melyek nem égetnek, mint nyàron.
Az édes gyümölcseit, melyekre egész évben vàrtunk.




Néha màr, ha körülnézek a parkban, nem làtok több làtogatot, csendesebb a séta, csak a szàraz levelek zörögnek a cipöm alatt.l