Egy nap története

7 éve írtam, de most elém került, úgy érzem semmit sem öregedett....

Ma 10-kor már a fürdőben voltam. Kikerestem azt a helyet, ahol már senki beszélgetését nem érthettem, ahol észrevétlenül hanyatt fekhettem a vízben és a kellemes melegben lebegve csak a létemnek örülhettem. Szemhéjamon keresztül szűrt fény, a fülemben halkan érzékelem a talpam alatt feltörő víz buborékolásának hangját. Finoman hűs szellő simogatja  arcom, boldogan veszek mély lélegzetet, teljesen súlytalan vagyok, üres és boldog. Embrionális boldogság ez. 
Aztán a hazaút. Már messziről látom a fenyegető sötétséget, amibe aztán hirtelen belehajtok, az utat alig látom. Lassan vezetek, még 60km/h is sok, magasan áll a víz, néhány sárfolyam tesz még óvatosabbá. 
Kis szünetet tart az ítéletidő, ahogy a faluba érek. Talán csak addig, míg a házba megyek, aztán  felhőszakadás megint, döbbenten bámulok, ez nem lehet igaz. Hirtelen megindul egy koszos patak áradása a kert felső részéből, a vendégház mellett folyik el, majd elé kerül, azután a fűzfa után az utca felé fordul, a farakásnál kis vizesés csobog még fél órával később is. 
Ugyanaz az elem, hol a születés, hol a halál közelségéről beszél.
Egy teljes nap története.

Holnapután

Nekem a legszebb lépcsőház, amelyikkel életem lépcsőin  találkoztam.

A pincében ezen a szép könyvespolcon sorakoznak a lakás zsúfoltságát okozó tárgyak.

Szeretem ezt a nyitott konyhát, ami bár kicsi, de mégis tágas.

A gyönyörű Walensee mellett visz a vonat a repülőtérről a havas hegyek lábához.

Erősen remélem, hogy a felhők felett nyugalmas fotózással fogom eltölteni az 5/4 órát.

Talán a sok program közt jut időm olvasásra is

vagy csak arra, hogy az ablakon át a kilátásban gyönyörködjek.

Utazás előtti

Úton lenni, mindig csak hazafelé, de sosem megérkezni igazán.
Életforma, a velejáró nyugtalan kereséssel, kérdésekkel, sorsszerű.
Ezzel összefüggenek olyan felismerések, hogy mindent csak kölcsön kapunk, az örökös állandóság titok marad, mint a végtelenség.

Szemben a nappal

Régóta szeretném a napot fotózni, eleinte a felkelő nappal próbálkoztam, de sosem lett olyan csodaszép színű és hangulatú, amilyennek átéltem a hajnalokon. Ma a ködön át megláttam őt és tudtam, itt a pillanat. Szembenézni a fényözönnel csak a ködön át lehet, ha nincsenek trükkös  fényszűrők a masinán.
Tökéletesen sikerült a borongós, mégis reménykedő hangulatomat kifejezni így.

Nem késett a napsütés sokáig, ragyogott a havas kert, a hosszú árnyékok és a cipő, keréknyomok rajzolták a mintát. A békesség helyreállt, megtelt élettel a ködös magány képe.

Igazolás arról, hogy vagyok

Sorsdöntő év elején vagyunk, ki így, ki úgy éli ezt meg. Még azok is, akik nem veszik észre, valahol érzik, legfeljebb letagadják.
Nem, ma sem kezdek el politizálni, mert a függetlenségem szeretném a megmaradt éveimben megtartani, pontos tudatában annak, hogy ez a legnagyobb luxus, amit valaki megengedhet magának.
Akik közel állnak hozzám, azokkal megtanultam akkor is szeretettel gondolatot cserélni , ha a világról alapvetően más képünk alakult ki tapasztalataink alapján, mert közösek azok a tulajdonságok, amelyek az élethez való szeretetünket illeti.
Paradigmaváltást és nem kevesebbet várok ebben az évben, vagyis a korszerűtlenné vált tudományos, illetve politikai szemlélet módosulását vagy gyökeres megváltozását.
Magamat illetően pedig marad minden a régiben, a szükséges évi kontroll elegendő ahhoz, hogy megnyugodjak: mindent megtettem az egészségemért és a válaszlevelet elküldhetem a svájci Ausgleichkasse-nak, a község pecsétjével és aláírásával, hogy ÉLEK és fizethetik a havi nyugdíjamat nyugodtan tovább.
Ez minden alkalommal egy aranyos jelenet, mikor megjelenek az önkormányzat folyosóján és megkérdezem a kisasszonyt, igazolja e ezévben is, hogy nem haltam még meg. Úgy búcsúzunk, hogy jövőre ugyanitt, ha Isten is úgy akarja.

50 éve történt

Weöres Sándortól Az élet idomítása c. bejegyzésemben idéztem.
A kígyóbűvölőt emlegeti, aki irányítja és nem menekül, nem tűri védtelenül a veszélyt, amit az élet hoz. Fölülemelkedik azzal, hogy ő játszik, a kígyó hozzá idomul. 
Ismerjük e a melódiát? Mesterei vagyunk e az életbűvölésnek?
A módszereket is elárulja a zseniális szerző: a zene a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Néha végig gondolom az igényeimet, milyen természetűek és érzem, hogy egyre kevesebben vannak. 
Azt, hogy mindent csak kölcsönbe kaptam, régóta szem előtt tartom, az elengedést gyakorolni kell és akkor nem görcsölök, ha valami vagy valaki eltűnik az élemből. Ez egyre gyakrabban következik be, ahogy az évek múlnak.

A csoda, a határtalan lélek tudata olyan pillanatokban valóság, ha olyan zeneművet hallgatok, mint Schubert miséje, amiben a tökéletes boldogságot átélhettem éneklés közben. Ez 50 éve volt Neversben, mikor a koncert után úgy éreztem, most már meghalhatok, hisz ennél szebbet már úgysem élhetek át.

Napfényben a havas kert

A ragyogó napsütés gondoskodott a fehérbe öltözött kert szépségét rövid időre megmutatni. 

Most már itt is havazik

A Balaton télen

Balatonlellén a  parton álltam és csodáltam a hóborította befagyott tavat. 

Dél irányában mintha szakadoznának a felhők és a korcsolyázóknak egy kis pályán letisztították a havat a 40 cm vastag jégről.

Jó lett volna a jégtáblákat hallani, mikor egymásnak feszülve harcolnak, de békesség és csend volt.

 A nyár strandoló vendégei otthon álmodnak a Lellén töltött szabadságról, egy árva lélek nem sétált rajtam kívül.

 A hideg parti séta után a vendéglő kályhája mellett felmelegedni és jóllakni a legjobb ötlet volt.

A vendéglő a parkolóhelyről fotózva.

Visszaszámlálás

Ha valami esemény közeledik, akkor számba kell venni az időt előtte, hogy ne érjen váratlanul. 
Nem térek most politikai témákra, mert bár befolyásolják az életünket, de fordítva nem, mindenki ismételgeti azt, amit kedvenc napilapja vezércikkében olvasott ( Hermann Hesse írt erről,azóta már sokszor használtam fel érvként). 
Tehát csak arról írok, ami az én fejemben született és a szigorú válogatás után betűkké alakulhat itt a blogomban.

Apám születésnapján (101 éves lenne) indulok repülővel 1000 km-es utamra, hogy ott egy hét alatt elintézem dolgaimat az alpesi hazámban. Az előkészületek most kizárólag időpontok rögzítéséből állnak.

De a lélek is készülődik. Ma ez a rétoromán esti dal jutott eszembe.
annyira megtetszett ez a szép hang, hogy a sokkal ismertebb Vico Torriani felvétel helyett ezt választottam.

Aztán nincs megállás. Svájc legszebb kantonja Graubünden, hát nem kell csodálkozni, ha minden találkozás ünneppé válik.

Havazás idején régen és most

Miután másról sem hallottam, mint havazás itt is ott is, kimentem az ajtón, hogy megnézzem mi van nálunk. Ragyogó napsütés fogadott, reggel -13 fokos hideggel. Délutánra itt lesz, hallottam ekkor, a nagy havazás, de változást a délután sem hozott. 
Nekem túlságosan nem hiányzik, vannak 2 éves fotóim, ahol a fehér kertben gyönyörködhetek.

Az élet idomítása

Weöres Sándor: A teljesség felé c. kis kötetéből olvasgatva  találtam ezt a  fejezetet . 
Az értékek szétesése a szemünk előtt zajlik, annál fontosabbá válik a tökéletes mértékhez való igazodás.

Az életet úgy tekintsd, mint az óriáskígyót.
Ha távol tartod magadtól, gyönyörködhetsz táncos hajladozásában és bőrének ütemes mintázatában, s gondozhatod, és etetheted.
Ha magadra bocsátod, rádtekeredik és nem gyönyörködsz benne többé, s nem te táplálod, hanem a húsod és véred.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle. mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet. Nem lehet megszökni tőle, még a halálba sem.
Az életet úgy tartsd távol magadtól, hogy uralkodni tudj fölötte, ahogy a kígyó fölött, síp zenéjével a kígyóbűvölő uralkodik.
Míly zene, melytől az élet kígyója megszelídül és engedelmeskedik? amely a véges igényeket levetkőző, meztelen, határtalan lélekből árad.
Sem a tétlen remeteségben, sem a tevékenységben nem győzheted
le az életet, csupán önmagadban, ha gyarló tulajdonságaidat úgy rendezed, hogy a tökéletes mértékhez igazodjanak.
Ha ezt elérted: tétlenséged is tevékeny, mint a napsugár, tevékenységed is tétlen, mint az időjárás váltakozása.

Köd és fűtött szoba

Köd

 Köd terül a tájra,

nem látni jól.

Házak kiszögellnek

a köd alól.

A kutya se jár,

madár se dalol.

Faágak kiállnak

a köd alól.

Rejtett varjú-nép

károg valahol,

nem látja ember

a köd alól.

Kémény kitekint,

targally kihajol:

kilátszik az élet

a köd alól.

Fűtött szoba

Ó de jó
télen a kályha mellett,
átható
a szálló hő lehellet.

Hallható
a tűzisten morgása,
áradó
a lángok suhogása.

Kinn a szél
havat és kórót kerget,
míg a tél
szelíd a kályha mellett.

Ős erő,
fogságba vetve mélyben,
libbenő
a kandalló ölében.

Tűz körül
az emberek beszéde
felröpül
a csillagtüzes égbe,

lenn parázs
szalagjai lobognak,
fenn csodás
izzó napok forognak.

Weöres Sándor verseivel kezdeni az évet a legnagyobb ajándék.

Elhatározások ideje

Számba kell venni év elején, hogy mi van és mi lehetséges.
A legkevésbé magas gondolatokra a bank kényszerít azzal, hogy elküldi e-mailben az elmúlt év mérlegét. 
Az időben már több fantázia van, bár a lehetőségek tára sajnos csökken, amibe nehéz beletörődni, amikor tervezgetéseknél erről arról le kell mondani. Hisz mindenek megvan a maga ideje, ahogy azt a régiek is nagyon tudták.
Tehát maradunk a rövid időre tervezésnél. Január utolsó napjára és február első hetének végére repülőjegyet vettem, abban a reményben, hogy minden rendben zajlik majd.
Az év első hetében meg kell ünnepelni jól sikerült operációm 8.hetének elmúltát. A tilalmaknak vége, újra szabad vízbe merülnöm, összekötve egy kirándulással sokat ígérő program következik, amiről remélem jó beszámoló kerekedik.
Még fontos említeni, hogy a lelki és testi erők számbavétele sem utolsó, amit nem árt az év múlásával sorra venni. 
Főleg azért nem, mert pontosan tudom, fogyatkozásuk esetén mi a teendő. Tehát kívánok magamnak jó elhatározásokra erőt és jó ötleteket szokások megváltoztatásával a hiányokat pótolni.