Kórustalálkozó

Közeledik szeptemberi éves találkozónk Budapesten, előkerestem egy régebben írt beszámolómat, és lélekben készülődök már. Ezévben nagy fájdalommal értesültünk másodkarnagyunk Nógrády Laci haláláról. Nem is tudom, hogy nélküle milyen lesz, hisz a közös énekléseket legutóbb is ő vezette. Nagyon hiányozni fog.

Minden évben megrendezik a volt egyetemi és főiskolai hallgatók kórustalálkozóját Budapesten. A kórustagoknak az ifjúságot az éneklés, a közös sikerek, utazások jelentették. Annyi fáradságos próba eredménye nem maradhatott el, nálunk a lelkesedés és teljes azonosulás azzal, amit előadtunk sosem hiányzott.
Mennyi erő és hang kellett ahhoz, hogy napi 8 óra tanítás és 4 órás vonatozás után este még hetente 3x próbáltunk és 3 órát még tudtam énekelni.
A külföldi utakon a sok elismerés és díjak nagyon segítettek sok sérelmet, bajt elfelejteni. A barátságok, amik ott szövődtek, egy életre megmaradtak, még a ma olyan szomorú megosztottság idején is.
Szervezőink közül az egyik (talán a lelke az összejöveteinknek) elérte a 75. évet, megható volt, hogy egy kissé giccses, könnyes dalt kívánt, a "szeressük egymást gyerekek!" , amit megértett mindenki pártállásra való tekintet nélkül.
Videókat néztünk, próbát tartottunk tegnap is, mint régen, sőt egy új művet is betanultunk a 80. életévébe lépett másodkarnagyunk tiszteletére, aki aktívan részt vett, mintha közben nem múlt volna el az idő, meghatódva, mosolyogva, energikusan.


A közös ebéd mellett a büffé bizonyította a "lányok" kreativitását, szeretetét egymás és a sütemények iránt, míg a "fiúk" üvegeket cipelhettek a mulatós (gondolom befejező) idők hangulatának emelésére.
Mit mondjak még? Voltak szomorú pillanatok is, de számban nem csökkentünk a tavalyihoz képest. Inkább a betegségek figyelmeztettek, hogy örömmel szabad csak élni, egymás iránti tiszteletben, megbecsülésben.
P.s.
Ma pihenésképp Borgátán voltam...ott is sokan voltak.....

Schauteppich

 Ha a kép tetejét nézem, mintha magasból nézném a világot, holott csalfa tükröződés az egész egy kis pocsolyában, ami a "Schauteppich" tisztítása közben lett. A kánikulában is vannak kellemes munkák. Ilyen a szőnyegmosás magasnyomásúval. Állok a puha, nedves gyapjún és nézem, ahogy a piszok tovasodródik.

Hogy miért "Schauteppich"? Csaknem 40 éve volt, hogy tunéziai szabadságunk idején egy szőnyegkereskedő üzletébe látogattunk, aki ezt egy mozdulattal elénk tárta és büszkén mondta: "Schau, Teppich!" (nézd, szőnyeg!). Aztán a közepébe ültetett, és készültek a fotók (az elsők erről ), majd kis tanakodás után beleegyeztünk, hogy hamarosan otthonunkat fogja díszíteni. Aztán jöttek a költözések, a szőnyeg hűségesen követetgészítettemt. Mosva sosem lett, csak most, mert ekkora hely és hőség Svájcban sosem volt ( csak a magasnyomású gép). A szőnyeg "kistestvére" már 2 éve sorra került, tudtam, hogy egy kézi csomózású szőnyeget nem lehet csak úgy szétverni, erős és hűséges, túlél bőven engem is. Addig is jobb a nyaranta szép tiszta lesz.

Kiegészítettem egy most készült képpel ezt a pár éve megírtat.
Nem a bejárati úton, hanem a kerámia padlón fekszik, miután innen
sok minden "visszavándorolt" Svájcba, gondoskodik a nagy szoba meleg hangulatáról, semmi hiányérzetem nincs. 

Ünnepi kenyér

Egy ünnepnek akkor van értelme, ha tisztában vagyunk előzményekkel, jelentőségével, vagyis ismerjük az ünnepeltet.
Tanítványaimnak igyekeztem a szimbólumok nyelvét közelebb vinni. A kenyérrel különösen szép volt foglalkozni, mert az utolsó órán minden gyerek résztvehetett a sütésben, aztán boldogan vitte haza az eredményt. Éreztük az illatát és tudtuk, hogy az élelem az élet fontos része, amit szeretünk és tisztelünk.
 

Ebben az újrakezdésben benne van minden, amit akkor heti rendszerességgel csináltam. Az eredmény igazolta a bátorságomat.

Készülődnek a nagy útra

Szomorkás örömmel figyelem a fecskék búcsúzását.

Reggeli napfény kis helyen, de jól elférünk

Felirat hozzáadása

 Macskajáték nagy egyetértésben

Ferragosto Pannonia közepén

A cím nosztalgikus, emlékezés a római vakációra 1965 augusztusában, ami az ifjúkor szimbóluma lehetne. Itt összefonódik a kert gyümölcseivel, az élet gazdag ajándékaival annyi év után.

Nekem a világ legédesebb körtéje. Remélem a termés beérik, mielőtt lehullanának és talán sikerül tárolni is egy ideig.

ty

Ennek a paradicsomnak íze, illata van, semmiképp nem hasonlítható a vásároltakkal. Reméljük, hogy még sok paradicsomlét tudunk eltenni.

Aristid szembenéz a veszélyekkel, még a fotózás is érdekli, pedig én csak a hancúrozásukat akartam megörökíteni Dorkával.

Felhőjáték (zivatar előtt és után)

Ilyen is lehet egy lépcsőház

Vidám szinek, fények, mérnöki mestermunka

Minden alkalommal felfedezek valami addig sosem látottat ebben a számomra egyedülálló művészi alkotásban.

Emlék lett ez is

Reggeli séta a tó mellett 

Az utak és padok tiszták, a fák öregek és jól ápoltak, mint a sétálók....

Reggeli séta a fiatal kacsáknál is

n

A völgyhíd most épült, két községet köt össze, mert az út igen veszélyessé vált az egyik oldalon, télen elérhetetlenné téve a helységet.

Évente megrendezik a szabadtéri művészeti alkotások kiállítását, ebből vásárol a község magának egy egy darabot. Ez a csoport is így került a tavacskába, ahol meglepetésről gondoskodik a mit sem sejtő arra sétálók közt.

Hegyi vendéglő 1300m-en. 

A 84 éves tulajdonos még ma is kiszolgálja vendégeit, még egy napellenzőt is felhozott, hogy a teraszon a friss levegőn az igen egyszerű menűt (kolbász vagy sajt), teljesen rendjénvalónak érezzék.

A község patakja, amelyik a Rajnába folyik.Szép sétánnyal a két partján.