2010. augusztus 30., hétfő

Nyári örömök

Búcsúzunk a nyártól, emlék lett a látogatás a messziről érkezettekkel. 
Fiam és a három unoka 3 napig a közeli Rétimajorban örülhetett a harcsában, pontyokban gazdag halastavaknak. Én meg az ő közelségüknek. 
A kislány velem volt egy szobában, a fiúk nem zavartak hajnali horgász ébredésükkel. Reggelizni azért szívesen jöttek az első zsákmányok kifogása után. 

bevezetésnek

Néha megszűnik körülöttem az idő, a tér, egyedül vagyok és jól érzem magam.
Nincs kérdésem, miért, minek csak lebegek a pillanatban és szabad vagyok.
Elengedtem ami nehéz volt, nem kapaszkodok semmibe, senkibe.
Nincs, aki előírhatná nekem mit tegyek, mi jó és mi nem az.
Elbeszélgetek mindazokkal, akiket elképzelek magamnak, itt vannak és jók hozzám.
Hálás vagyok mindenért, amit kaptam, senkit nem felejtettem el, akik segítettek talpon maradni.
Keményen harcoltam mindig, megküzdöttem a reménytelen helyzetekben is, mikor mások ezt nem tették volna.

Ma csak ennyit, a többi pedig vagy jön magától, vagy nem.