2015. november 21., szombat

A sikeres életvezetés titkai

Sokszor elgondolkoztató, hogy miért sikeres az egyik ember, miért követi egyik katasztrófa a másikat a szerencsétleneknél.
Egyszer feljegyeztem lerövidítve egy írást, ami ezzel foglalkozott. Ma sok régi feljegyzést rendeztem és megtaláltam újra, most is tetszik, ezért idehoztam.

1.Nincs önsajnálat, mindig megtalálom a helyes mértéket
2.Az életemet én irányítom, nem adom ki a kezemből
3.A változások jók, fontosak, nem félek tőlük
4.Fölösleges arra energiát pazarolni, amit nem tudok megváltoztatni
5.Nem akarok mindenkinek megfelelni
6.Bizonyos határokon belül nem félek a rizikótól
7.Nem rágódok a múlton és nem vágyom vissza
8.A hibákból tanulni kell és nem megismételni
9.Mások sikereit elismerem, nem irigykedek
10.Felállni és továbbmenni, ha elbuktam
11.Az egyedüllét nem félelmetes, hanem szükséges
12.Az élet nem adós nekem semmivel
13.Nem várok azonnal eredményt, ha valamibe kezdek

Most is úgy érzem, érdemes volt leírni, tudatosan átélve, hogy a szerencsés ember nem véletlenül az.
Itt ugyan csak a kisteherautót vezetem, de nem ismerek sok nyugdíjast, akinek ez olyan örömöt szerzett volna, mint nekem.

2015. november 18., szerda

Kirándulás a halcsárdába





Ahogy rövidülnek a napok, úgy érezzük egyre fájóbban, mennyire jó a napos utakon. Kirándultunk Rétimajorba, ahol meggyőződésünk szerint a legnagyszerűbben értik a hal elkészítését. Egy kis séta a halastavak mellett ebéd előtt hozzátartozik a tökéletes élményhez.

2015. november 8., vasárnap

November fényei

 Ezért mentem ki a kertbe, mert megláttam a szomorúfűz földig érő ágain átragyogó napsugarakat és a lehullott száraz leveleket alatta az úton. Az elmúlás szépsége és ígérete egy feltámadásra.

A nyírfa felfelé mutat és az ég kék fényéhez ad
 kiegészítést tökéletes harmóniában. 


Néhány éve ültette fiam a nyírfácskát. Szépen megnőtt, törékeny fiatal lánykához hasonlít.


2015. november 4., szerda

Résümé

Ma hét éve, hogy megérkeztem 40 év után szülőföldemre.
Tudtam, hogy a nyugalmas idők még várhatnak, kész voltam új élmények befogadására, az idegenben töltött idők feldolgozására.
Természetem szerint akartam kiválasztani, ami nekem fontos és jó.
A kudarcok, negatív élmények mellett mindig a teljes valóságot próbáltam megtalálni, ami nem volt egyszerű vállalkozás, túl sok olyan honfitársam van, akik a "tuttit" kimondva reszketnek attól, hogy leereszkedjenek a saját igazságukon túl levő világba.
A blogcímem Hazafelé új értelmet nyert, mert rájöttem, hogy bennem él a haza, vagy sehol sem. Tehát fel új utakra, hálás szívvel minden napért, amit átélhettem.
Milyen tökéletes és igaz, amit Hesse írt:
"Es muss das Herz bei jedem Lebensrufe
Bereit zum Abschied sein und Neubeginne," hogy ne essünk áldozatul a bénító megszokásnak, életünk végéig nyitottak, tanulásra képesek maradjunk.