ÈLNI TUDNI KELL

Tabi a teraszon napozik

Dorka pihen, de a szemét nyitva tartja.

Néha elviselik, hogy a màsik is  csak pihenni szeretne, élni és élni hagyni a legfontosabb.

 

Első döbbenetem Amerikáról

Magam sem értem, miért lett egy életre szóló  emlék az a kifestőkönyv, ami a háború utàni években valami szeretet adomànyként kezembe került. Ma làttam egy "égimeszelö" -szerű nőt, ami elöhozta azt a régi emléket. Gaby néni konyhàjàban kaptam kézbe az említett kifestőt. Azt gondoltam, milyen furcsa, hogy ilyen hosszú lábúakkal még sosem talàlkoztam. Amerikàban ilyenek vannak? Ez számít szépnek? Mi itt mind csúnyábbak vagyunk?

Egy kislàny gondolatait írtam le, de sosem felejtettem el. Talàn azért, mert ami megdöbbentett, annak a folytatàsàt azóta is értetlenül szemlélem. Talàn legbelül gyermek maradtam? Miért hiszik el màsok, hogy ami amerikai az mindjàrt szebb és jobb? Miért kell màsolni minden àron. miért vonzóbb az, ami nem sajàtunk? 

Kaland a postàn

 Mint kettős àllampolgàr, a kötelességeim is megduplázódtak.  Svàjcban vàlasztàsok lesznek, ezért a ràm mért feladatot igyekeztem gyorsan elintézni és a borítékot elvittem a postàra. Ott hatalmas ellenàllàsba ütköztem, nem tetszett a hölgynek a boríték, hiàba mondtam, hogy ezt én nem először csinàlom. Még a főnököt is bevonta a vitàba, az is állította, hogy egy ilyen boritékot nem küldhetek. Felöltöttem a harci módot. mikor azt állította indokként a hölgy, hogy Svàjc nincs Európában. Mikor visszakérdeztem, hogy talàn Afrikàban van-e ,kijavította, hogy az EU ban nincs és június óta minden megvàltozott. Tovàbb erősködtem, hogy mondja meg mi vàltozott. Kiderült, hogy nekem kell fizetni a díjat, méghozzà jól megtoldva, érezze az a nyomorult EU-n kivüli, hogy mit vétkezett. Ezt meg is mondtam: igy akarjàk bekényszeríteni a makacs hegylakokat az európai kényszerzubbonyba. De nem esztek belőle nyomorultak! Vègülis győztem, a szavazatom elment, igy még több értelme lett.

Ami valóban fontos

 Minden nap meg kell talàlni a helyes vàlaszt a döntésekben.  Tehàt a lehetöségek közül azt vàlasztani, ami mindennél fontosabb. Kell ehhez jó önismeret és a képesség, hogy minden màs véleménnyel szemben meg tujam védeni, miért igy döntöttem. 

Minden konkrétum nélkül, mégis érthetően szeretnék most erről pàr sort írni, csak úgy a magam erősítésére.

Adott egy vàllalkozo, aki több mint 2 éve a kapunyitoval és a hozzà fűződő bizalmammal együtt befejezés nélkül eltűnt, miutàn felkértem, hogy szeptember végéig fejezze be a vàllalt munkàt. 

Milyen àron kapnàm meg azt, ami igazsàg szerint jàr nekem? Mit veszitek, ha soha többet nem jelenne meg és én hagynàm eltűnni. Valamint mit nyerek, ha ez bekövetkezik?

Mi a legfontosabb nekem? Mitől békések a napjaim, amit egy ilyen küzdelem tönkre tenne? 

Minden haragom ellenére a sajnàlatom a legerősebb, amit érzek. Hogy tud élni valaki abban a tudatban, hogy a szava semmit nem ér? Abban a tudatban, hogy lopàssal sem jön rendbe zilàlt élete?

Minden értem aggódónak üzenem, ezutàn jobban vigyàzok, de gyanakvó sosem leszek, mert azzal élni állandó félelmet jelentene. Maradok, aki voltam, és ezutàn sem panaszkodni, sem tíz körömmel ragaszkodni az igazamhoz nem fogok. 

Csak azért, mert tudom, mi az igazàn fontos: a bennem uralkodó  békesség és szeretet.

A boldogsàg ilyen egyszerű

 

Jobbra a tetö alatti lakàsban tölthettem ugy 50 éve két gyönyörü fiammal évente vagy 3 honapot, ezek talàn a legboldogabb idök voltak, semmi sem zavarta meg.

Ezzel a vonattal mentünk, Rhätisch Bähnli a neve, ott kanyargott ma is a nagyfiammal, aki a hétvégét itt tölti a meseszép Graubündenben. Nekem ez a mai nap öröme lett, gondolatban visszarepülni abba az időbe, erre a tàjra.

A boldogsàg ilyen egyszerű.

Amig új szokàsok lehetségesek

 Igaz, hogy a kor előrehaladtával nehezen vesszük rà magunkat, hogy a jól bevàlt szokàsainkon vàltoztassunk, de ha megtesszük, az annak a jele, hogy valamit megöriztünk ifjúkori lényünkböl. 

Legtöbbször kényszer alatt àllunk, hogy jobb belàtàsra jussunk. Nekem erre a fàjdalmas és rizikóval járó balesetre volt szükségem, hogy belàssam, a napi torna elengedhetetlen az élethez. 

Először is kitűztem az időt, hogy mikor tartok tornaórát. A reggeli órák a legjobbak. A baleset miatt minden előző program törölve lett, tehàt nem ütközik semmivel.

Nem csak a baj hozhat új szokàst az életbe, de a bőség is.... Annyi alma termett a kertben, hogy végig kellett gondolni a lehetőségeket., mit csinàlok vele. Piacra nem viszem, próbálom elajàndékozni, de itt nem nagy a kereslet. Új dolgokba kellett fogni, példàul: almaecet készítésébe. Naponta kevergetem a nagy üvegben az erjedő keveréket, amibe cukor helyett méz került. 

A tegnap sütött almàspite szintén a bőség gyermeke, csodàs ízű lett, fejlődök ebben a "szakmàban" is.

Természetesen idő kell az új szokàsokhoz. Emiatt abba kell hagyni olyanokat, amikben nincs örömöm.  Remek dolog a szabadsàg, ami nélkül aligha lenne ennyire egyszerű új utakat keresni..

Hihetetlen történet

 Fiam nevezte annak,  igazat adtam neki, mikor elmondta mi történt. Az én dolgom most az, hogy röviden, érthetően tovàbb meséljem.

Jótékonysági vàsàr nem ritka esemény Svàjcban, ahol eladjàk termékeiket az intézmények, vagy privàt személyek, ezzel hozzàjàrulva a költségekhez, a fenntartàsukhoz. Fiam hallja a közelben két asszony beszédét és felismeri, magyarul szolnak.  Büszkén elàrulja nekik, hogy az én anyàm is magyar. Kivàncsian kérdezi az egyik hölgy, mi édesanyja lànykori neve? Mikor megtudja, tovàbb kérdez; és nem Györgyinek hivjàk? Gondolom, fiam nagy szemeket meresztett, de màr kapta a következö kérdést; nem laktak Witikonban?

Ugyanabban a blokkban laktunk, de két hàzzal odébb, több, mint 50 éve.  Azutàn mi elköltöztünk, ök csak egy szomszéd faluba. Nàlam  hat lakhely vàltoztatàssal lett Keszthely az utolsó àllomàs.

Szoktàk emlegetni, hogy véletlenek nincsenek, meg hogy kicsi a vilàg.

Ilyenkor nem fér kétség hozzà, hogy mennyire igaz.

Reggeli szemle

Mi a legjobb érzés a felébredéskor? Teljesen igaza van annak, aki erröl azt írta; ha tudatosul benned, egészséges vagy. Minden reggel körülnézek és közben a 25 napja sérült hàtam vizsgàztatom, fàj e és ha igen, mennyire. Nagy ünnep lesz, ha màr nem kell pirulàt bevenni, miutàn a napkeltét a kertben megnéztem.

 A rózsabokor àga behajlott a hàlon àt és a két bimbó odahajolt a hervadó első viràg fejéhez, mintha vigasztalni akarnàk a távozó szépséget. A kert üzenete màra.

Méltóság

 Ma reggel ez a szó nem megy ki a fejemböl. tehàt a legjobb "kiírni" mindazt , ami eszembejut, talàn ràjövök közben, hogy miért,

Mindig nagyon fontos volt nekem úgy megadni, mint megkapni, ami méltó. Félelmetesek voltak azok a talàlkozàsok, amikor erről szó sem volt.  Pl. részeg emberek làtvànya az utcàn  undort és szomorúságot vàltott ki, nagy kerülővel tértem ki elölük. A megalàzàsomat sem tűrtem, gyermeki méltóságomat sértette egy nagybàcsi azzal, hogy "gyereknek kuss a neve". 

De nem csak emberi méltóság van, hanem àllati is. Mikor Amadeus cicàm meghalt betekertem pamut kendőbe és  a sírját alatta és fölötte szárított levendulàval borítottam, igy éreztem hozzà méltónak.

Külön nagy téma az idősek méltósága, ami aktuàlissà tette ezt a gondolatsort. Egyrészt attól függ, rendelkezünk e elég szellemi és fizikai erővel, hogy irányítani tudjuk a mindennapi kihívásokat. A balesetem kényszeritett olyan vàltoztatàsokra, amiket meg tudtam oldani. Most a gyógytorna következik, vagyis a telefonos egyeztetés, mikor jön.  Lassan kisebb utakra úgy az autóval, mint gyalog képesnek érzem magam.  

A sok segítőkész emberért hàlàs vagyok.