2017. november 16., csütörtök

Nem csak csomagolás

Sokféle módja van a lelki tisztulásnak, ki ki válassza és élje azt, amit a legjobbnak talál. Számomra a költözések adnak jó lehetőséget arra, hogy a terhet, a fölösleget elhagyjam, új utakat, felelősséget, szépséget fedezek fel.
Ha a fiatalok szilvesztert ünnepelnek a újévet jókedvűen köszöntve talán hasonlót éreznek, de tőlem ez túlzásnak tűnik, de mindenképp szokatlannak, furcsának.
Sebaj, hozzászoktam, szinte bizonyíték arra, hogy a helyes úton vagyok, miért lenne az a jó, amit mindenki csinál?
Tehát csomagolás van és naponta kell a káoszt valami rendre idomítani. Leltározok, kiválasztom, ami nem kell, ami másnak még érdekes, jó lehet. Aztán dobozba ami mehet, pontos tartalomjegyzékkel a tetején. Az már kínos, ha másnap pont azt a reszelőt keresem,ami kell a reggelinél, vagy azt a kiskést, amit a rend új helyén kell megtalálnom.
A LISTA hétfőre lett igérve, van 3 napom arra, hogy elküldjem a szállítónak, aki a biztosítást is intézi.
Tehát semmi fölös teher, a feladat világos, a kocka el van vetve.

2017. november 7., kedd

Hamisándiból mondod?

Ha van (sajnos) a szó "igazándi", akkor kell "hamisándi"-nak is lennie, de ezt eddig senki sem merte kimondani.
Akkor megteszem én, mert én szeretem, ha a dolgok egyensúlyban maradnak.
Egy hazug világban nem győzik az emberek hangsúlyozni igazságukat, mindenki vágyik rá, mert a hazugságokba bele lehet halni.
Pár mindennapi példa, ami engem naponta elképeszt:
1.bevásárlásnál az árak mind 9-re végződnek
2.egy nőnek smink nélkül mutatni magát hatalmas bátorságot tételez fel
3. az öregkor szégyen, mindenki üde, friss és nagyon fiatal(-os)
4.a régi bútorok csúnyák, nehezek, vegyél újat, amit kidobsz  legkésőbb 5 év múlva
5.jogom van hozzá, mert én megérdemlem ellentéte sosem hangzik el, vajon miért hallgatnak a kötelességekről, a valódi érdemekről Sorolja mindenki magának, ami bár zavaró, de senki sem szól ellene .

Addig mondom majd: ezt most hamisándiból mondod, vagy komolyan így is gondolod?

2017. november 6., hétfő

35 nap múlva

Felébredve már tudom, hogy jön egy teherszállító és felrakják, amiről úgy gondoltam, elkísér életem elkövetkező szakaszában is.
Ez a 35 nap a csomagolás (vajon hányadszor?) és döntések ideje lesz. 
Azért remélem, hogy jut idő találkozásokra,beszélgetésekre, hogy ép lélekkel, egészségben érkezzek a "varázslatos kezdet" ismert, de szép helyére.
A blogcím mennyire érvényes aztán: Hazafelé? 
Ezen még elgondolkozok. 
Ha az örök haza felé megy mindenki, akkor maradhat, nem változik semmi. De célom a címadással természetesen sokkal evilágibb volt.
35 nap és magyarországi vendégszereplésem halkan végetér.

2017. november 1., szerda

Gyertyák a szomorúfűz alatt


Fehér márványkövekre írtam neveteket, virágot tettem a fűzfa törzse mellé és a gyertyák fényében láttalak Titeket, akiket szerettem és akik nekem annyi jót tettek, hogy azokat felsorolni sem tudnám.
A nagy sötétségben óvatosan mentem a fához, földig lógó ágait arcomban éreztem. Egymás után meggyujtottam a gyertyákat, míg minden betűt láttam, olvashattam.
Jó volt Veletek találkozni, érezni újra, ahogy mellettem álltok, támogattok, ha elfogy az erőm.