Nem csak csomagolás

Sokféle módja van a lelki tisztulásnak, ki ki válassza és élje azt, amit a legjobbnak talál. Számomra a költözések adnak jó lehetőséget arra, hogy a terhet, a fölösleget elhagyjam, új utakat, felelősséget, szépséget fedezek fel.
Ha a fiatalok szilvesztert ünnepelnek a újévet jókedvűen köszöntve talán hasonlót éreznek, de tőlem ez túlzásnak tűnik, de mindenképp szokatlannak, furcsának.
Sebaj, hozzászoktam, szinte bizonyíték arra, hogy a helyes úton vagyok, miért lenne az a jó, amit mindenki csinál?
Tehát csomagolás van és naponta kell a káoszt valami rendre idomítani. Leltározok, kiválasztom, ami nem kell, ami másnak még érdekes, jó lehet. Aztán dobozba ami mehet, pontos tartalomjegyzékkel a tetején. Az már kínos, ha másnap pont azt a reszelőt keresem,ami kell a reggelinél, vagy azt a kiskést, amit a rend új helyén kell megtalálnom.
A LISTA hétfőre lett igérve, van 3 napom arra, hogy elküldjem a szállítónak, aki a biztosítást is intézi.
Tehát semmi fölös teher, a feladat világos, a kocka el van vetve.

Hamisándiból mondod?

Ha van (sajnos) a szó "igazándi", akkor kell "hamisándi"-nak is lennie, de ezt eddig senki sem merte kimondani.
Akkor megteszem én, mert én szeretem, ha a dolgok egyensúlyban maradnak.
Egy hazug világban nem győzik az emberek hangsúlyozni igazságukat, mindenki vágyik rá, mert a hazugságokba bele lehet halni.
Pár mindennapi példa, ami engem naponta elképeszt:
1.bevásárlásnál az árak mind 9-re végződnek
2.egy nőnek smink nélkül mutatni magát hatalmas bátorságot tételez fel
3. az öregkor szégyen, mindenki üde, friss és nagyon fiatal(-os)
4.a régi bútorok csúnyák, nehezek, vegyél újat, amit kidobsz  legkésőbb 5 év múlva
5.jogom van hozzá, mert én megérdemlem ellentéte sosem hangzik el, vajon miért hallgatnak a kötelességekről, a valódi érdemekről Sorolja mindenki magának, ami bár zavaró, de senki sem szól ellene .

Addig mondom majd: ezt most hamisándiból mondod, vagy komolyan így is gondolod?

35 nap múlva

Felébredve már tudom, hogy jön egy teherszállító és felrakják, amiről úgy gondoltam, elkísér életem elkövetkező szakaszában is.
Ez a 35 nap a csomagolás (vajon hányadszor?) és döntések ideje lesz. 
Azért remélem, hogy jut idő találkozásokra,beszélgetésekre, hogy ép lélekkel, egészségben érkezzek a "varázslatos kezdet" ismert, de szép helyére.
A blogcím mennyire érvényes aztán: Hazafelé? 
Ezen még elgondolkozok. 
Ha az örök haza felé megy mindenki, akkor maradhat, nem változik semmi. De célom a címadással természetesen sokkal evilágibb volt.
35 nap és magyarországi vendégszereplésem halkan végetér.

Gyertyák a szomorúfűz alatt

Fehér márványkövekre írtam neveteket, virágot tettem a fűzfa törzse mellé és a gyertyák fényében láttalak Titeket, akiket szerettem és akik nekem annyi jót tettek, hogy azokat felsorolni sem tudnám.
A nagy sötétségben óvatosan mentem a fához, földig lógó ágait arcomban éreztem. Egymás után meggyujtottam a gyertyákat, míg minden betűt láttam, olvashattam.
Jó volt Veletek találkozni, érezni újra, ahogy mellettem álltok, támogattok, ha elfogy az erőm.