Kérdezek

Miértke volt a címe annak a könyvnek, amit kaptam anyámtól nem egészen véletlenül. Kérdezni szabad, szoktàk mondani, ha elnézést kérek, mert túl messze mentem az érdeklődésben. 

Lehet, hogy ez most is igy lesz. Thomas fiam francia Svàjcban él és azt a nyelvet hasznàlja, míg Bernhard a svàjci németet, jómagam hazatérve, a magyar anyanyelv elkötelezett híve vagyok. Szüleim szerb ill. szlovàk területre kerültek Trianon miatt, igy az iskolàikban  nem az anyanyelven adtàk nekik az első ismereteket.   Apai nagyapàm elődei  a Rajna mellöl kerültek Bàcskàba . Ö a csalàd döbbenetére vette  fel édesanyja lànykori nevét, igy jutott magyar névhez. Anyàm is "félvér" volt, apja utàni szlàv neve erről àrulkodik. 

Nem kell csodàlkozni azon, hogy egyik fontos kérdésem az lett, ki is vagyok én? Mi hatàrozza meg a hovatartozásunkat?

Anyàm talàn azért vette meg nekem azt a könyvet (Miértke), mert a kérdéseim özönére nem tudott vàlaszolni. Igy maradtam magamra kétségek között. Azzal a tanulsàggal, hogy a sok olvasàs adhat vàlaszt a sok sok miértre. Sokszor még az sem.

Itt az oszeres

"cipöt, ruhàt, tollat, rongyot, mindent veszek., itt az ossszeres"

Az éjszaka közepén fel kellett kelnem, mert hallottam a harsàny hangot, amelyik erővel és öntudattal az udvaron énekelt  a háború utàni években. Mikor tűnt el teljesen észrevétlenül és miért jutott épp most eszembe.?  Händlernek is nevezték, persze jo magyarosan ejtve hendler volt.  

Làm csak, még a rongyokat is megvette, ma meg senki sem akar tudni a jó állapotú ruhákról, amikkel a szekrények tele vannak. Igy vàltoznak az idők. 

A hàzak mostansàg zàrva vannak, annakidején csak éjjel voltak és a hàzmestert kellett kicsöngetni, ha valaki késön jött haza és kapupénzt adni a szolgàlatért.  

 Remélem, most újra elalszom és a múlt nem csönget be, hisz mit is tud nekem adni a sóhajtáson kívül, jaj, de régen volt, talàn igaz sem volt.

Ki az úr a hàzban?

 Ez nem kérdés, pedig úgy néz ki a kérdőjel miatt. Ha valami nem tetszik Dorkànak törli, ha pedig elege van abból. hogy nem rà figyelek és nem veszem észre, hogy éhes, akkor úgy elküldi az addig leírt szöveget, hogy ellenőrizni sem tudom. Szelíd hatàrozottsàgàval eléri, amit akar, igy tart engem a markàban.  Macskànak kell születni,  aztàn jó helyre kerülni, ahol elég értelmes az ott lakó, hogy minden a legjobban menjen cica szempont szerint.

A kék égbolt ragyogàsa

 Nem is akartam ellenàllni, úgy hívott a napsütés, hogy nem kellett magam sokàig ràbeszélni, màris uton voltam.

Az a tervem, hogy minden nap nagyobb kört teszek a parkban és ha kell, kicsit pihentetem a hàtam a padok valamelyikén.  15°C van, ami februàrban melegnek számít, főleg, ha a könnyű kabàt alatt jól felöltözök...

Olyan egyszerű lenne (kis bövitéssel)

A hosszú évek  idegenben csak erősebbé tették az anyanyelv irànti szeretetem.   Most újra itthon a legjobban az fàj, ha minden nap valahol hallanom, olvasnom kell ennek a csodàs nyelvnek a torzításait.  Mindenütt a tàrgyas igeragozàst hasznàljàk, ki nem tudjàk màr mondani, hogy eszek, iszok tanulok, goldolkozok, félek, mindenütt m van a k helyett, de a tàrgy hiànyzik. Csak közölni akarom, hogy most főzök, vàlogatok, pihenek. Ez megy a ràdioban, tv-ben, plakàtokon és úgy làtom hiàba is küzdenék ellene. Lesz még a jàrok -kelekből jàrom-kelem....Ma egy plakàton olvastam egy bank hirdetéseként:

vàrakozom, vàrakozok helyett

nézelődöm, nézelődök helyett

vàrakozom

bankolok, ezt még meghagytàk

Miért nem írtàk: bankolom?

Talàn màr senki nincs tisztàban a magyar nyelv kivételes szépségével?  Költőink még hasznàltàk a k  betűt ott, ahol kellett, de màra  nincs ezzel senki tisztàban.

Két eső között

 

Engedtem a déli napsütés hívásának és sétàlni mentem a kastélyparkba, ahol ezer tavaszi viràg nyílik a fàk alatt a tavalyról itt maradt szàraz levelek mellett.  Igaz, kerülgettem a rossz út mélyedéseiben csillogó pocsolyàkat, de  ettől nem múlt el a tavasz közeledtét érző jó kedvem. 

Egy làtogatàs margojàra

 Mindig nagy öröm, ha meglàtogat öcsém, mind a hàrom nap ünnepnek számít. Tehàt kellőképp megadjuk a módját.  Ezt jelzi az az egy deci  vörösbor, ami az asztal közepén díszeleg, se több se kevesebb.  

Lezàrult egy idö

 Pàr nappal ezelőtt történt, hogy délutàn orvosi vizsgàlatra mentem.  Amit nem vettem figyelembe, hogy csaknem egy órát kellett vàrnom és mire kijöttem a rendelőből, addig besötétedett. Beültem az autóba, és  a körforgalomig lassan, de még a jó irànyban haladtam hazafelé. Aztàn a rossz làtàsviszonyok  miatt eltévedtem és lassan màr nem tudtam hol vagyok. Egy autó fényjelzéseket adott mögöttem, erre utat akartam adni, de megàllt mellettem. Gondoltam, most fog leszidni, hogy mit csinàlok. Ehelyett megkérdezte, hogy vagyok. Aztàn ajànlatot tett, hogy hazavisz, előbb leparkolja az autóm. A biztonsàgomat a két gyereke, akik vele voltak jelentik. Igy is lett, de elkérte a noteszom, beírta a telefonszàmàt  és a helyet, ahol màsnap megtalàlom majd a kocsimat. 

Nem is merem elgondolni, mi lett volna a segítsége nélkül. Egy biztos, hogy lejàrt az idő, ami az autóvezetést illeti. Jött egy angyal, aki segített és életben maradtam. 

A kör bezàrul

 Szüleim születésnap0t szinte egyszerre ünnepeltek. Anyuka épp az én koromban tàvozott  az élők soràbol, Apuka nyolc évvel később 96 évesen követte. 

Nem lett említve, hàny éves lehettem, amikor az első szavakat kimondtam, de a jelentésük elàrulja,. hogy apàm nem restellte az etetésemet, mint azt némelyik férfi tenné. Màsodszor a szókapcsolat  kifejezte vilàgosan mit akarok.  Vilàgos az is, miért nem szeretem a papa mama,  szavakat, ahogy azokat ma hasznàljàk. Mennyivel szebb az apuka, anyuka a fülemnek. Az ennivalót hatalmas sebességgel eképpen próbáltam sürgetni: " aputya paputya", amiben  az utóbbi az ennivalót jelentette.  Elnézték a k hangzo helyett a ty hasznàlatàt, ami talàn túl nagy torokmandulàk miatt  történt.

Boldog gyermek (nem baba), akinek kijutott oda figyelő apukából és élelemből, ami együtt tökéletes pàrost alkotnak, hasonló hangzàssal és édeséggel. Igy jó  rà emlékezni több, mint 80 év multával.