 |
| Ma délután már csak a hóesés előtti barna színárnyalatok uralkodtak a tavacska körül. Ez is gyönyörű, de halkabb, visszahúzódóbb, mint a nemrég lángoló színű csoda, mikor a fák még egy hatalmas kiáltással az élet végtelen szeretetét elmondták bátorításul. |
 |
| A fények megtörnek a kis hullámokon, a levelek elmerültek a vízben, megtört háttal gyászol a nád, mielőtt ő is közéjük hajlik megadással. |
