2016. augusztus 28., vasárnap

Szomszédos dzsungelharcok

Felvettem a harcot, de még messze vagyok a győzelemtől. Mikor ideköltöztem, megtudtam, melyik kerítésromot vettem meg jó pénzen, a jobb oldali szomszéddal határost. Azonnal építettem újat, úgy, ahogy kell, megkímélve a betonoszlopokat, összekötve őket betongerinccel, kifeszítve szép új kerítéshálót felettük. A szomszédasszony telkét és házát a szükséges óvatossággal szemléltem, hogy békében élhessem le öreg napjaimat 2-3 éve az amúgy sem túlzottan beszámítható asszony bénulással kórházba, majd otthonba került, az örökösök azonnal itt voltak, de a néni nem volt hajlandó gyorsan meghalni. Ezért aztán híre hamvuk sincs azóta. Csak a gaz és bokrok, fák nőttek vad örömükben a háborítatlanságukban, engem egyre nagyobb gonddal terhelve. Elhatározásom meggondoltabb már nem is lehetett: ki kell irtani az aljnövényzetet, ami meg a kerítésre nehezkedik azt kerti ollóval levágni. A 65 méterből a fele kész, sebeim szépen gyógyulnak, magammal igen meg vagyok elégedve. Takarítónőm elhatározta, hogy ő majd elmegy az önkormányzatra és megmondja, hogy a játszótéren unatkozó közmunkásoknak lenne itt mit tenniök. A számlát meg benyújthatják a tulajdonosnak, akivel valószínű már csak a túlvilágon fogok találkozni.

2016. augusztus 24., szerda

Szépség és igaz barátság

Pár hónapig volt ez a csodaszép macska ezévben a vendégünk, próbált vigasztalni, de beláttuk, nem fog menni. http://esteledik.blogspot.com/2015/09/igazi-barat-volt.html Egy éve búcsúznom kellett 15 évig hűséges társam Amadeustól. Legyen itt néhány kép abból az időből, amikor születése után hozzánk került 2000-ben.

2016. augusztus 22., hétfő

Thomas a vállamon


Milyen egyszerűek voltak még a dolgok akkoriban 47 évvel ezelőtt, elég volt a vállamra vetni az apró embert és vinni, ahova kellett. 
Szabó Lőrinc verse jutott közben eszembe, amit ide másoltam, gondolva, hogy sokféleképp, de mindannyian elgondolkoztunk azon, mit érezhettünk emberi létünkről, amíg a világot alulról szemléltük.

LÓCI ÓRIÁS LESZ
Veszekedtem a kisfiammal,
mint törpével egy óriás:
- Lóci, ne kalapáld a bútort!
Lóci, hova mégy, mit csinálsz?
Jössz le rögtön a gázresóról?
Ide az ollót! Nem szabad!
Rettenetes, megint ledobtad
az erkélyrõl a mozsarat!
Hiába szidtam, fenyegettem,
nem is hederített reám;
lépcsőnek használta a könyves
polcokat egész délután,
a kaktusz bimbait lenyírta
és felboncolta a babát.
- Most nagyobb vagyok, mint te! - mondta
s az asztal tetejére állt.
Nem bírtam vele, tönkrenyúzott,
de azért tetszett a kicsi,
s végül, hogy megrakni ne kelljen,
leültem hozzá játszani.
Leguggoltam s az óriásból
negyedórára törpe lett.
(Mi lenne, gondoltam, ha mindig
lent volnál, ahol a gyerek?)
És ahogy én lekuporodtam,
úgy kelt fel rögtön a világ:
tornyok jártak-keltek köröttem
és minden láb volt, csupa láb,
és megnőtt a magas, a messze,
és csak a padló volt enyém,
mint nyomorult kis rab mozogtam
a szoba börtönfenekén.
És ijesztő volt odalentről,
hogy olyan nagyok a nagyok,
hogy mindent tudnak és erősek
s én gyönge és kicsi vagyok.
Minden lenézett, megalázott,
és hórihorgas vágy emelt
- föl! föl! - mint az első hajóst, ki
az egek felé szárnyra kelt.
És lassan elfutott a méreg,
hogy mégse szállok, nem növök;
feszengtem, mint kis, észre sem vett
bomba a nagy falak között;
tenni akartam, bosszút állni,
megmutatni, hogy mit tudok.
Negyedóra - és már gyűlöltem
mindenkit, aki elnyomott.
Gyűlöltem, óh hogy meggyűlöltem!...
És ekkor, zsupsz, egy pillanat:
Lóci lerántotta az abroszt
s már iszkolt, tudva, hogy kikap.
Felugrottam: - Te kölyök! - Aztán:
- No, ne félj, - mondtam csendesen.
S magasra emeltem szegénykét,
hogy nagy, hogy óriás legyen.

Az anyai szeretet mondaná, megtenném, ha elférne a vállamon és erővel bírnám hordani...nem ezt mondaná minden asszony, aki valaha gyermeknek adott életet?

Fecskék repülése

Itt vannak újra. Tudtam, hogy lassan számíthatok rájuk, de ők honnan tudják, hogy itt az idő, menni kell?
Reggelizés közben figyeltem, ahogy gyűltek a diófa elszáradt ágaira, egyre többen, majd körözni kezdtek, megmutatva a legtökéletesebb egységét sebességnek és pontosságnak, minden erőlködés nélkül, ahogy csak ők tudják. Ezután már csak a fiatalabbja ült vissza a magasban a csak általuk terhelhető vékony száraz ágakra, a többi folytatta a reggeli útját.
Remélem, mielőtt a hosszú repülésükre indulnak búcsúzni eljön egy nagy csapat a kert fölé, mint két éve tették. Ilyen boldogságot csak Hévízen érzek, ha a fülem mellett hirtelen észre veszem, hogy elsuhant egy fecske, aztán a vizet érinti csőrével és már újra a magasba tör. Vele repülök, szabadon, súlytalan lelkemmel a hatalmas kék égbolt és tó között tökéletes összhangban a természettel.


2016. augusztus 13., szombat

Paradicsomi állapotok

Ez a sütnivaló tök (egy almácska társaságában) nagyszerű ízével és illatával sok finom levesről fog gondoskodni, nem fog hiányozni róla a tökmagolaj és a pirított tökmag.

A barackfát körbefutotta a tök, mintha azzal dicsekedne neki, hogy földönfutó létére mennyivel nagyobbra tudja növeszteni termését.

A kerti asztalra a főzeléktök két termése várja a feldolgozást.

ami majd azután lesz, ha a rengeteg paradicsomszaft elkészül. Mekkora a különbség a sok "modern", üzleti és a mi kerti termésünk közt! Talán nem olyan sima szépségűek, de az ízük az leíratatlanul jobb! Salátának is sokkal jobb.

Íme itt fő a finom lé, miután elhagyta a "darálót", vagyis megszabadult a héjától és magjaitól.

Már a pihenésről ábrándozok, ahogy a Hévízi tóba merülök és csak a fölöttem száguldó fecskéket figyelem hatalmas szeretettel.

2016. augusztus 7., vasárnap

Nusi néni mértéke

Ma ki tudja miért, szinte egyfolytában Nusi nénire gondolok, ezért félretéve minden gátlásomat, róla szeretnék emlékezni.
Ki volt ő?
Dédanyám, akit nem ismerhettem a legidősebb lány volt a Dely családban sosem volt velünk kapcsolatban, Léváról elkerült Csehországba. Annál inkább két húga, akik Budapesten mentek férjhez és Nusi néni velünk egy emeleten lakott abban a felsőerdősori házban, ahol felnőttem és 26 évig éltem.
Tehát tanúja volt szüleim házasságának, születésemnek, első lépéseimnek. Mi szemben laktunk és a lépcsőház felé menet az ő ajtója előtt kellett átmenni a széles folyosón. Sosem hagyhattam ki, hogy ne menjek be hozzá, ahol hatalmas rend és tisztaság uralkodott és a házastársak magázták egymást. Mindennek szigorúan helye volt, hisz csupán két nagy helységből állt a lakás. A konyha volt egyben az előszoba, a fürdőszoba, a spájz, a nagyszoba pedig az ebédlő, háló és nappali két hatalmas ablakkal az utcára. Cserépkályha melege áradt és finom levendulaillat Nusi néni kölnijéből. 
Miska bácsi, a férje nyomdász volt, nyugdíját korrigálásokkal javította fel. Ott volt Doberdoban, abban a pokolban, amit kevesen éltek túl.Ő állítólag szimulálta a karja bénulását a sérülése után, így hazajöhetett, de nem tudom, hogy az a lelki sérülés nem volt e elég ok karja mozdulatlanságára, ami idővel megszűnt. Halála előtt, mikor már egyedül élt Nusi néni halála után, egyszer az ágy alá bújt és Doberdo miatt kiabált félelmében.....
Nusi néni nekem nagymama pótlék lett, emlékszem apró kis termetére, puhaságára, akihez jó volt odasimulni és mindent elmesélni, ami történt. Ő is sokat mesélt a nagyapjáról, aki a szabadságharcban Komárom védői közt volt és aztán mindenét elvesztette. A szép selyemre festett családi címert jóval később Rózsi nénitől, a húgától kaptam meg szörnyű állapotban összehajtogatva. A zürichi Landesmuseum restaurátorával hozattam rendbe, vajon kinek tudom én továbbadni?
De csak azzal a mondattal adom tovább, hogy az igazi nemesség a szívekben van, amit nem hallgatott el Nusi néni soha.
Így emelte a mércét nagyon magasra, hálás vagyok érte.

2016. augusztus 4., csütörtök

Küzdelem a kert elfoglalásáért

A kert hatalmas, de a tökpalánták lassan bebizonyítják, hogy nekik minden hely kevés, lassan félelmetes a növekedésük tempója. Kíváncsi vagyok, hogy mit mutat a mérleg augusztus végén.

A kert végéből rohannak a ház felé újabb és újabb virágokat produkálva, hatalmas levelekkel mindent beborítva.

Lenyírni a füvet alattuk lehetetlen, de még 3 hétig ki kell bírnom türelemmel, míg az első nagyok beérnek....

A komposztolóból elindult példány is komoly nagyságra tett szert.

Az egymással szemben állók versengése a még szabad területekért.

2016. augusztus 1., hétfő

A vén diófa üdvözlése

Hazatérve reggelizés közben a vén diófa üdvözölt.
Bölcsességét szeretném megosztani, mire tanít nap nap után.
Száraz égbemeredő ágaival olyan, mint egy öreg ember, aki kiszáradt karjait magasba nyújtja.  Ott csevegnek, fütyörésznek szívesen a kert lakói. Odvas törzsében madárcsaládok laknak és lombos ágai olyan bő termést hoznak, amit megirigyelhetne bármelyik fiatal fa a kertben. Hálásan hajolok le értük, napi étkezésemhez tartozik egy két dió és kell a süteménybe is...
Példát ad és szeretni kell, mert mindenét odaadja és mit vár el cserébe? Talán azt, hogy eszetekbe ne jusson engem kivágni, ha száraz a nyár, adjatok inni. Énekesmadarak otthona vagyok, szeretem és szolgálom az életet. Te is ezt teszed?