Szent György napján

A kappadókiai származású György vitéz elvetõdött egyszer Libya provincia Silena nevû városába. A város mellett volt egy tenger nagy tó, abban lakott egy dögletes sárkány. Gyakran megfutamította a népet, mely fegyvert ragadott ellene, és a város falaira felhágva leheletével mindenkit megmérgezett. Hogy haragját csillapítsák, a polgárok kénytelen-kelletlen két juhot adtak neki naponta, különben a város falaira rontott, és úgy megfertõzte a levegõt, hogy nagyon sokan belehaltak. Amikor a juhok már fogytán voltak, és többet szerezni sem tudtak, úgy határoztak, hogy a juhok mellé egy-egy embert adnak. Sorsot vetettek hát az összes fiún és leányon, és a sors nem tett kivételt.
Mikor már majdnem minden ifjút és hajadont fölfalt a szörnyeteg, a sors választása a király egyetlen leányára esett, õt ítélve a sárkánynak. A király kétségbeesve rimánkodott: ,,Vigyétek aranyamat, ezüstömet s a fele királyságomat, csak a leányomat hagyjátok meg nekem, ne így kelljen elpusztulnia!" A nép felzúdult: ,,Ó, király, te magad hoztad ezt a törvényt, s most, amikor a mi gyermekeink már mind elpusztultak, meg akarnád váltani a magadét? Ha leányodon nem teljesíted be azt, amit másoknak elrendeltél, rád gyújtjuk a házat!" A király ezt hallván siratni kezdte leányát: ,,Jaj nekem, édes lányom! Mit csináljak veled? Mit mondjak? Hát sosem érem meg a menyegzõdet?" A néphez fordulva pedig azt mondta: ,,Könyörgök, csak nyolc nap haladékot adjatok, hogy elsirathassam leányomat!" A nép beleegyezett, de a nyolc nap elteltével dühödten visszatértek, mondván: ,,Miért veszejted el népedet leányod miatt? Ím, a sárkány leheletétõl mindnyájan elpusztulunk!"

A király, látván, hogy leányát nem tudja megmenteni, királyi ruhába öltöztette, könnyek közt átölelte, s így szólt: ,,Jaj nekem, édes lányom! Azt hittem, hogy királyi öledben gyermekeket ringatsz, s most elmégy, hogy fölfaljon a sárkány. Jaj, nekem, édes lányom! Azt reméltem, hogy menyegzõdre fejedelmeket hívok meg, a palotát drágakövekkel ékesítem, dobokat s orgonát hallgatunk, s most mégy, hogy fölfaljon a sárkány." Megcsókolta és elbocsátotta õt, mondván: ,,Leányom, bárcsak elõtted haltam volna meg, hogysem így veszítselek el!" Ekkor a leány atyja lábaihoz borult, és áldását kérte. Miután atyja könnyek közt megáldotta, elindult a tóhoz.
Szent Györgyöt véletlenül éppen arra vitte az útja. Meglátta a síró leányt, s megkérdezte, miért búsul. Azt felelte: ,,Jó ifjú, ülj fel gyorsan a lovadra, és menekülj, nehogy velem együtt pusztulj el!" György így szólt: ,,Ne félj, leány, de áruld el, mire vársz itt, a nagy sokaság szemei elõtt!" Így a leány: ,,Úgy látom, jó ifjú, nemes a szíved. De miért akarsz meghalni velem? Fuss minél gyorsabban!" György erre: ,,Én ugyan egy tapodtat sem mozdulok, míg el nem mondod, mi a bánatod!" Amikor mindent elmesélt, György így szólt: ,,Ne félj, te leány, Krisztus nevében megsegítelek." A leány: ,,Jó vitéz, inkább magad mentsd, hogy el ne pusztulj velem együtt. Elég, ha magam halok meg, hisz megmenteni úgysem tudsz, csak te is elvesznél énvelem."
Amíg így beszélgettek, hát jött a sárkány, kidugva fejét a vízbõl. Ekkor a leány reszketve így kiáltott: ,,Fuss, jó uram, fuss, de gyorsan!" György erre lóra pattant, keresztet vetett, és vakmerõen a közelgõ sárkányra rontott. Lándzsáját nagy erõvel megforgatta, s magát Istennek ajánlva, a sárkányt súlyosan megsebesítette és a földre terítette. Azt mondta ekkor a lánynak: ,,Vesd övedet tüstént a sárkány nyakába, leányom!" Az meg is tette, mire a sárkány követte õt, mint valami szelíd kutya. A város felé vezette. A nép pedig a hegyek barlangjaiba menekült elõlük, mondván: ,,Jaj nekünk, mindnyájan elveszünk!"

Mire Szent György intett nekik, s így szólt: ,,Ne féljetek! Azért küldött engem az Úr, hogy a sárkány fenyegetésétõl megszabadítsalak benneteket. Higgyetek Krisztusban, keresztelkedjetek meg mindnyájan, s máris megölöm a sárkányt." Ekkor a király egész népével együtt felvette a keresztséget, Szent György pedig kardot rántva megölte a sárkányt, és megparancsolta, hogy vigyék ki a városból. Négy pár ökör vontatta ki egy nagy rétre. Azon a napon a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, húszezren keresztelkedtek meg. A király Szûz Mária és Szent György tiszteletére egy hatalmas templomot rakatott. Oltárán bõvizû forrás fakadt, mely minden beteget meggyógyít, aki csak iszik belõle. Szent Györgynek pedig mérhetetlen sok pénzt adott, de õ nem akarta elfogadni, mire szétosztatta a szegények között. Ezután Szent György négy dolgot kötött röviden a király lelkére, hogy tudniillik gondoskodjék Isten templomairól, tisztelje a papokat, buzgón hallgasson misét, és ne feledkezzék meg a szegényekrõl. Majd megcsókolta a királyt, és eltávozott.

Még süt a nap

Azokat a pillanatokat szeretem lencsevégre kapni, amikor érzem, hogy csak pár pillanatom van, aztán vége. A felhők sötéten összegyűltek az ég alján, a nap ragyogásában az almafa virágai pompásan festettek. A közel és a távol így lett a képen fogható, mint Petőfi versében: "Még nyílnak a völgyben a kerti virágok....." a jelen szépsége nem feledteti a fenyegető sötétséget .

Húsvéti látogatás

Íme a 11 éves nagyunoka keresés közben hideg szélben is képes volt egy mosolyra.

A középső fiúcska a kút házat vizsgálja, hátha oda is került valami egy jókedvű nyuszitól.

Myriam a terepet a bejárati kertrészben kutatja át,

de végül a kert végében lel a csokinyuszira.

A nyuszi kap egy puszit az eredményes keresés után.

A meleg szobában egy pár percig ki kell bírni a fotózást, hisz a nagyinak 5 éve jutott legutóbb egy hármukról készült kép, azóta már a lányka is iskolás lett...

Minden virágzik +

Öreg cseresznyefa  virágzik, pedig sokat szenvedett vastag törzse már pihenne. De a tavasz életre hívja, minden évben újra

Még csak ígéret az ifjú fácska, de annál jobban odafigyelünk rá!

Magához tért az öreg körtefa, friss ágain a virágok hatalmas örömmel töltenek el.

Nem ültettük, nem ismerjük, de hófehéren, dúsan virít, meglepetés...

Az eperpalántákból 103 került a fólia alá. Fenyőkéreg mulch került a fóliára, hogy a gaz ne nőjön. Kísérleti stádium:)

Barackfához hasonló virágok, de majd elválik, mi lesz..

Kaptam a jó egészség megőrzésére tanácsokat képekkel. Aztán azt gondoltam, vannak képeim nekem is, minek ragaszkodjak ahhoz, amihez semmi közöm. Az elmondottakkal egyetértve a szöveget is lerövidítettem, mert ki szeret sokat bajlódni közhelyekkel. Így született az alábbi kft.beírás (ez a kft.nagyon tetszett, mikor az itthoni rövidítéseket tanultam..:), 

Aki tud dönteni, az képes lemondani előnyökről, értékekről, hogy cserébe más hasonlókat kapjon. Döntési készség hiányában torlódnak  teendőink, problémáink, dühösek  és agresszívek leszünk.

A méhecske apró, mégis a létező legédesebbet teremti meg. A negatív emberek panaszkodnak, siránkoznak, pletykálnak.

A rejtett, visszafojtott, elnyomott érzések megbetegítenek. A párbeszéd, a szó nagy erejű gyógyító, kitűnő terápia. 

 Bizalom nélkül nincs kapcsolat, ez a bizalmatlanság  önmagunkba és másokba beteggé tesz.

Kikapcsolódás, jó humor, nevetés a leghatásosabb terápia.

 Összhangban önmagunkkal élni, értékelve, hogy mások elfogadnak,  ha kell kritizálnak.
 Ez a bölcsesség, ami nélkül irigység, féltékenység, megjátszás kap helyet.

Aki elrejti az igazságot, színlel, pózol, álarc mögött él, tökéletesnek, könnyednek akar látszani, miközben tonnás terhet cipel, az gyökértelen, sorsa a fájdalom és a betegség. Külsőségekért élni hiábavaló.