Szép uj vilàg. Minden napra van lehetöség regisztràlni, hol ide, hol oda. Màr egy jo koncertre is be lehet jutni, ha elöbb a neten regisztràlunk. A covid ota igy is lehet. Ezenkivül a "gondosora" is ingyen megkaphato 70 fölött ingyen, csak regisztràlni kell. Svàjcban 100 frankba kerül egy ilyen 24 oràs szolgàltatàs, de természetesen ne hasonlitsuk össze a két orszàgot, mert nem lehet. A napelemekhez is regisztràlàssal jutottam az "okos" telefonommal az erömüvem termelési és fogyasztàsi adataihoz, a megtakaritàst is közlik euroban.... Màr vàrom, mi jön még az életszinvonalam tovàbbi emelkedéséhez.
A tavasz a nyitàs ideje, amikor a napsütés hívogat a szabadba, ezt nem csak én tudom, hanem Dorka is..
Ma elkezdődtek a kertben a munkàk, remélem a következő hetekben màr fotózni is tudok arról, hogy alakul. Húsvétra ha az unokàk jönnek, szeretnék egy vonzó kertbe kimenni velük, talàn a húsvéti szép tojàsokat is elrejthetem ott valahol.
Medve erös lesz a fiam, igy lett Bernhard, vagyis Bärenstark. A kivànsàgom teljesült, vagy megérzés volt? Ràadàsul gyönyörü szép, fürtjeit megcsodàlta mindenki és hosszu szempillàit, amerre csak mentünk. A nehéz évekröl nem irok, csak arrol, hogy gyöztünk!
Köszöntöttem reggel a skype-on. az ölelés majd màjus végén lesz, ha sikerül eljönnie.
Gyakran beszélgetünk, hàla az internetnek. Részt veszünk egymàs örömében, bajàban, hàlàs vagyok, hogy ilyen jo fiam van.
Nem a parkba mentem sétàlni, hanem a Balaton partra. A to kicsit borzos a széltöl, de a 14°C màr nem hagyott wsélyt a megfagyàsra. Az ösrégi poncho Perubol semmit sem öregedett az elmult 40 évben, ilyen idöre nagyszerü viselet és senkinek nincs hasonloja sem.
Nem csak én bujtam elö csigahàzambol, hanem az összes szomszéd is, ezzel a séta még kicsit hosszabb lett.
Tavaszi hir, hogy a kertésszel beszélve tudom, jövö héten kezdi a munkàt és husvétra màr minden jobban fog kinézni a kertben.
A szàllàsado szomszéd is kinn àllt az utcàn, neki is szoltam, hogy vendégjàràs lesz.
Làtszik a fotokon is, hogy napsütés vidàmitott mindenkit, csupa mosolygos arcot làthattam a sétàmon.
Nem szeretek bevàsàrolni, ezért minimàlis idöt szànok rà, ma reggel azon is tuljutottam.
Ilyen egy "szabad nap", amikor nincs idöpont lekötve és én talàlom ki mivel töltöm az oràkat.
Az ohajom beteljesült. Volt eröm ahhoz, hogy mindent elmondjak, de ahhoz is, hogy meghallgassam és probàljam megérteni, mi történt a màsik emberben. (Nem ez kéne, hogy történjen a politikàban is?)
Nagyon hosszu beszélgetés volt, el is fàrasztott. Eredménye: nem fizetek többet, a hibàkbol okultam, aminek következménye, hogy a befejezés kis szakaszokban, àtlàthato elszàmolàssal történik, a tervezés pedig az igényeimet nem haladja meg semmiképp.
Természetesen reagàlni ugy is lehetett volna, hogy erösen megmondom a magamét és elküldöm a csudàba. De ez nekem se lett volna jo, mert ki tudja kivel lett volna dolgom, akivel még nincs tapasztalatom. Az idegeimnek is jobb, hogy nyugodtan el tudtam fogadni a bocsànatkérést. ("Bocsàsd meg a mi vétkeinket, ahogy mi is megbocsàjtunk az ellenünk vétkezöknek ").
Jövö héten elkezdödhet a befejezés, a kert most màr szép is lesz, nem csak jol termö, az elvégzett talajjavitàs miatt. Minden fölös haszontalan müvelet kimarad. Elég lesz 4 magasàgyàs, elmarad a terasz alatti tàrolo, mert az is tul dràga lenne.
Békesség van bennem, amit nem adnék semmiért. Elmegyek az ösi fàkhoz a kastélyparkba, elmondom nekik is, ami történt.
Holnap nem lesz könnyü napom. Aki kicsit kiséri az itteni életem eseményeit, az tudja, hogy a hàz renovàlàs utàn a kert rendezése került sorra az elmult évben.
Az év utolso beszélgetése a megbizott kertésszel ugy zajlott, hogy most 3 honapig szünet, ezalatt fizessem ki, amivel ados maradtam. Természetesen egész évben mindig kifizettem, ami épp aktuàlis volt, az anyagot elöre, a mihez a munkàt is mindjàrt hozzà adtuk, de a bizalom jegyében. Nem kértem soha pontos szàmadàst. A közléstöl nagyon megrendültem, mert az egész évben fizetettek 1/3 -at teszi ki. Csak annyit hebegtem, hogy ezt csak részletekben tudom fizetni, eszembe se jutott ellenkezni. Màr "csak" 2 millio lenne hàtra, de felébredtem közben. Ez az ember engem teljesen hülyének néz? Ezt nem türhetem. Kértem töle elszàmolàst és magam is összeirtam a tavalyi év napjait, amikor itt dolgozott. Közben igyekszem elfelejteni a "jo ember" létemet, akit mint birkàt be lehet csapni. Kész és végeztünk olyannal, aki furfangosnak gondolta magàt és velem akarta az élete adossàgait rendezni. Megértö és kedves voltam. Micsoda kertem lesz majd! Egész télen a felhalmozott feljavitott földet nézhettem, a köhalmazokat. ami lassan elég volt, hogy ràjöjjek, engem csak kihasznàlni akart. Vége, vége, vége!!! Remélem lesz eröm majd leirni azutàn, hogy történt és hogyan tovàbb. A gondviselés vessen ràm egy pillantàst és adjon elég eröt!
