Csodàra vàrva

 Minden nap vàrom a csodàt, hogy a kezdetben még meglévő bizalmam újra velem legyen. Igyekszem tévedéseimet korrigàlni, hogy a gyógyulásomat segítsem. Egyszerűbb lett volna, ha azonnal a privàt klinikàt vàlasztom, ami Budàn van, de akkor még abban reménykedtem, hogy fog ez menni az egyszerűbb  uton is.

A jövő héten megyek harmadszorra oda, ahol esetleg  az operáció sorra kerül.  Előbb màr eszembe jutott, hogy Svàjcba utazni egyszerűbb lenne, ha màr ott is érvényes a betegbiztosításom. De abban bízok, vannak itt is jó orvosok, csak meg kell talàlni öket. 

Vigasztalásként a csodaszép Balaton felvidéki tàj, amit alkalomadtàn fotózni kell, a szelíd dombokon  pompàs őszi erdők színes làtvànyàt.

Ha màr csodavàràs: a kertész megjelent ujra és talàn valamikor a kerti munkàk is végetérnek.é

 Hinni a jó befejezésben, reménykedni, hogy minden rendbejön és szeretni azt a sok jót és szépet, amit az élet mindennek ellenére tud adni.

Kezdetnek jó

Az alapvető  életjeleket kezdem felfedezni magamban,  vagyis kicsit hasonlítok màr a baleset előtti önmagamra. 

Augusztus 11- én estem és törtem el a csigolyàmat, ami megtanitott arra, hogy milyen egységben van az emberi test, nem pedig a szakorvosok közt felosztott részekből.  Még nem ért véget a vizsgàlatok sora és a jotanácsok sem maradnak abba, melyeknek nagy része kéretlen és fölösleges. De mind jó szándékú, tehàt türelmesen végig kell hallgatni. .A legrosszabb a szüntelen fàjdalom, ami talàn 5 -6 hónapig is eltarthat, de remélem egyre gyengülő erősséggel.

Akkor karàcsonyra ujjà születhetek, ha a gyógyulás addig tart és megélem. Cicàim meg bebizonyíthatják, hogy gyógyító erejü a dorombolàsuk.  Tehàt remény és kitartàs, a többi jö, ha jönni kell.