2016. február 28., vasárnap

Mi igazán fontos?

Visszaérkeztem lassan egy hete, de mennyire vagyok itt teljesen, ha gondolataim a nap sok órájában elkalandoznak az átéltekhez és ami ezután jön. ,
Készülődéseim mindig hosszú időt igényeltek, ez most sincs másként, de most tudom, hogy életem utolsó szakaszát kell végig gondolni: mi az ami fontos, mi az, ami lényegtelen, elhagyható.
Válogatok, életem morzsáit tologatom, mi az, aminek mondandója van, mi lett fölösleges teher.
A könyvek kartondobozokba kerülnek, ha beragasztottam a szalaggal ráírom pl., hogy A-C ig fértek el benne az ABC sorrend szerint csoportosított szerzők írásai. Csak 10 doboz szépirodalom, a másik 10 művészeti, pszichológiai, teológiai tartalmú, természetesen a szótárak is külön dobozt igényelnek, minden egyéb marad itt, majd örül a tamási könyvtár a bővítésnek, ha eljön az ideje. Az üres polcokon, mint dísz, a cicmic ül nagy méltósággal.
Döbbenetes, de épp most vettem könyveket, kiegészíteni a hiányokat: Weöres összegyűjtött írásaival, miután a repülőútjaimon teljes boldogsággal olvastam A teljesség felé c. kis kötetét, aminek megértéséhez talán most jutottam el valóban. Mennyire aktuálisak még a próféciái is a trágyaözönről pl., még tanácsot is ad, hogy egyetlen mód tenni ellene valamit, ha befogjuk az orrunkat. A lebegés fölötte a bárkában szintén megragadott.
Közben újabb kedvencet is felfedeztem egy adásban, akitől eddig csak idézeteket olvashattam, Müller Péter személyében, akivel nagy lelki barátságot érzek. 
Mozgalmas időben élünk, a változások lassan még azoknak is látható lesz, akiknek ez eddig rejtve volt.
Tavaszra el kell készülnöm a válogatással, a sok kérdésre válaszolással.
Mint egy szobor

2016. február 23., kedd

Nagyon rövid, nagyon fontos utazásról

 Nem mindegy, hogy milyen az első benyomás, amit egy házba belépve kapunk. A legkülönlegesebb lépcsőházat, amit valaha láthattam most alkalmam volt fényképezni. 



 A bejárati ajtóban magamat fotózhattam, vagyis a tükörképemet.

A fény felülről érkezik, a színek és formák olyan játékosak és tiszták, hogy engem jókedvre hangoltak.
A környék meseszerűen szép, de  felhőkbe burkolódzva félelmetesek, hidegek. 

 A község patakja mellett szép sétát tettem, a hídról meg a csobogó vizet kellett a ragyogó kék ég tükrözésében megörökíteni. 

A szőlőhegyek melletti vártorony romja történelmi hangulatot sugall. 

2016. február 5., péntek

Úton



Az elhatározástól, hogy menni kell az előzetes örömig, hogy mindjárt ott leszünk csak egy kis idő választott el, amikor megpillantottam a Badacsonyt. Szeretem ezt az egykor hatalmas vulkánmaradványt. Szimbolikus ereje van, mint alvó óriásnak. Több, mint 50 vulkán működött itt, hogy ez a csodás táj ma ilyen, nekik is köszönhető. A Balaton meg szívesen lenne nagyobb, de nem szabad hagyni a sok ronda nyaralóház miatt, amivel a partját teleépítették. De elképzelni szabad egy hosszú természetes Balaton partot, ahol boldogan sétál mindenki.

OPhoto - Peter Orban & Blog & Blog



Ezt a gyönyörű fotót ide másoltam, mert ez  OPhoto művészi felvétele Révfülöpnél és nem egy autóból fotózott lelkes, de a szépségtől messze elmaradó felvétel.

OPhoto - Peter Orban Photography & Blog

2016. február 4., csütörtök

Hatalom, haszon,kultúra

Onnan tudom, hogy reggel van és ideje felébredni, hogy eszembe jut valami. Teljesen mindegy, ki hogyan értékeli, de nekem fontos, mert számomra érvényes, tehát végig akarom minden részletében gondolni. Gondolkodom, tehát vagyok.
Ma beosztottam az embereket három csoportba, persze nem kérdeztem meg, mit szólnak hozzá, hiszen jól megvannak (vagy kevéssé) enélkül is.
Manapság a csapból is ez folyik, mi történik a politikában, tehát hogy mit csináltak (vagy nem), a politikusok. Mindent a hatalomért, ennek rendelnek alá mindent. Nem a közjó a lényeges, pedig próbálják megmagyarázni, hogy így van, hiszen ők a nép akaratát szolgálják, a nyelvükkel minden esetre. Demokraták a demokráciáért!  
A második csoportba a haszon a legfontosabb szó. Ennek érdekében semmitől nem riadnak vissza. Ide tartozik a gazdasági élet összes résztvevője, akinek sok van, még többet akar, akinek meg nincs, az ordít, hogy neki joga van a mindenhez!
Nekem a harmadik csoportban a helyem, hatalom, haszon sosem álltak közel hozzám, üresek, embertelenek, kegyetlenek. A kultúra szeretetében élő embercsoportban érzem egyedül jól magam, ahol szeretik a zenét, költészetet, szép képeket és egyéb művészi munkákat, legyen az fából, fémből, szövetből....
Naiv lenne állítani, hogy a kultúra független politikától, gazdaságtól. Kiszolgáltatott, alárendelt sajnos. De a művészi élet legfontosabb szava: alkotni, valami újat és szépet teremteni. Az égi üzenetet közvetíteni az emberek felé és én látni, hallani akarom míg élek, mit akarnak mondani. 

2016. február 3., szerda

Háromszor fizeti ezt Ludas Matyi vissza.

Aki nem élt kis hazánkban, nem tudhatja, hogyan működik (vagy nem működik) a lakosság szolgáltatása. Lehet rajta mérgelődni, nevetni, de változtatni, azt nem.
Pedig más sincs, mint változtatások sora, a legtöbb sms-t a szerződések változtatásáról kapom a Telekomtól. Van mit kitörölni, elolvasni fölösleges, úgyis megváltoztatják hamarosan.
Aztán itt a mindenkitől utált EON, most épp megszűnni készül. Megkaptam az előző év végelszámolását, gyorsan kifizettem örömömben a postán, pedig nem küldtek csekket, hát ezen ők nagyon be gurultak. Ma vettem át másodszor a visszafizetésüket! Na, ezek ismerik a Ludas Matyit, gondoltam, akkor még egyszer biztos jön a postás, én meg csak legyintek "ja, a harmadik részlet?" és aláírom, hozzáírva a személyi számot, mert az kell. Hátha más firkálja alá a nevem.
Még a legfrissebbről nem adtam le dicshimnuszt, pedig nagyon megérdemlik. Gyönyörű a neve is: Alisca Terra!! Átvették ők is, szerződéssel, ragasztós címkével a szemétgyűjtőn. Meg azzal hogy kéthetente  szelektíve  is elviszik a hulladékot. Nem telt bele sok idő, és a papír meg a plasztik ott maradt a zacskójukban, eszükbe sem volt elvinni, maradtak a régi szokásaim, hogy a gyűjtőhelyre viszem magam.
Már csak a Vízműveket kell megdicsérnem. Mindig készek arra, hogy meglepjenek egy kis szünettel, ami egy vizeshordó szépséges látványát jelenti a fürdőszobában, hogy zavarba ne kelljen jönni a legkritikusabb pillanatokban sem.
Senkit se hagytam ki? Ne sértődjenek meg, még sorra kerülhetnek.
Aki itt mindent túlél, annak nem kell a dzsungelbe menni edzésre.....