2012. október 31., szerda

Október utolsó napján


Nem szeretem a november búbánatát. Ilyenkor a rózsákkal dacolok. Virágzanak, újabb bimbókat nyitnak, mintha nem is fagyott volna.Mesélnek az elmúlt forró nyárról és a következő évről, mikor újra minden virágukat ujjongva szemlélhetem.






A reggeli fényben az árnyékok keményen harcolnak a hatalomért, de ettől csak vonzóbbá teszik ellenlábasukat, a melegítő sugarakat.


Még minden zöld keretekben van, de a pára lágyan jelzi, nem tart sokáig az ősz, a tél az ajtó előtt toporog, hogy mindent átfessen a saját színeire.

2012. október 5., péntek

Októberi búcsúzás a Balatontól

Siófok, hajóállomás.
A hajó végén, napsütötte padkán távolodunk a déli parttól. A partok csak halványan látszanak a párában.

A Balaton színe nem hasonlítható más vízekéhez, aki egyszer igazán láthatta, nem felejti el többet.
Az északi parton a templomtornyok jelzik hol vannak a települések. A világ messze van minden zajával, csak a gép egyenletes zúgását lehet hallani.
Megérkeztünk Füredre. A vitorlások pihennek, az utolsó virágok nyílnak, mintha nem is tudnák, nemsokára vége a csodának.
A bronzfigurák őrzik a nyugalmat.
A tó melletti étteremben még nincs vendég, a napon kellemes ücsörögni és teázni.
A fasor elején az egyszerűen szép szökőkút csobog.
A fiatal fasor az elnyíló rózsabokrokkal sétára invitál.
Az izmos legény a harcsával és félelmetes szigonnyal áll előttünk.
Tihanyból itt a hajónk a visszaútra.
Megérkezett a következő járat is Siófokról.
Mindjárt beszállhatunk. A fejekre vigyázni kell, aztán másodszorra mégis sikerül mindenkinek beverni az alacsony bejáratnál.