Végre, végre

Négy napos enyhülés, napsütéssel következik, A parkban ma főpróbát tartottak a szökőkutak, sétálókkal teltek az utak.

Legközelebb a tavacska aranyhalait szeretném màr fotózni, ha kicsit többet tudok kinn tartózkodni téli ruhàzatom felcserélése utàn.
 

Két nap Thomas fiammal

 Még utazik hazafelé, de màr nagyon hiànyzik. Amit lehetett, elvégezte, amit lehetett azt megbeszéltük. A képen épp egy kis kerti asztalt szerel, ami a diófa alà kerül.  A tavacskàba vízi viràgokat ültetett, megvettük az aranyhalakat is, hogy a szúnyog lárvák hasznosítva legyenek és ne legyen belőlük énekes.  

Jól érezte magàt, maradt is volna, de ennyi idő jutott az ittlétre. végén az öccse érkezik, aki egy hetet fog itt tölteni. 

A kert tegnap

 Még meleg, szép idő volt és a teraszról még sosem  fotóztam, hisz a macska hàló zavar, ha csak egész közel  nem megyek hozzà és úgy illesztem a hàló közepére a lencsét. Ma zuhog az eső, 6 °C, és nincs az a szép kert, amiért kimennék nézelődni. Maradok a tegnapi felvételnél.

Màr csak öt nap

 Nincs nagyobb öröme egy anyànak, mint gyermekeit megölelni, viszontlàtni, beszélgetni velük  mindenről. Jövő hét közepén érkezik előbb az elsőszülött, màjusban a màsodik fiam.

Thomas a két kis kutyàjàval együtt, ami egy cicahàztartàsban  sok alkalmazkodàst kíván, bàr Tabi cica ismeri öket, onnan jött hozzàm, tehàt inkàbb Dorkànak lesz megpróbáltatás. 

Sajnos csak két napot lesz itt és vasàrnap visszamegy, tehàt  nem lesznek utazàsok, külön élmények keresése, maradunk a beszélgetésnél.

Minden egyebet kiszorítottam a péntek szombat idejéről tehàt ez egy különleges hét lesz a fiamra fokuszálva minden figyelmet. 

A kert remélem tetszeni fog neki, hisz vàromànyosa a birodalomnak, de erről még beszélünk.

Ma van a költészet napja

Ma József Attila 4 soràt szeretném csak idézni, ami akkora erővel bír,  mint egy természeti csoda, elnémít és  mindent kizàr.  Nekem màr ha csak ezt a négy sort írta volna, akkor is a legnagyobb lenne. 

A semmi àgàn ül szívem,

kis teste hangtalan vacog

Köré gyűlnek szelíden,

s nézik, nézik a csillagok.

A Reménytelenül  c. verséből.

Nyílik az első rozsa

 Igaz, hogy csúnyák a falak, de védenek is, ezért tudott ez a kis rozsa ilyen koràn nyílni. 

Régi népszokàs

 

Nekem új volt, de itt Keszthelyen ismerős, vasàrnap a komatàl ajàndékozàsa, utàna a fiatalsàg tàncra perdült ragyogó napsütésben a nagy fa alatt a templom előtti téren.

Erős gyökerek

 Igaz, ezen a több, mint 100 éves foton  nagyszüleimmel nem apàm lett megörökítve, hanem első két gyermekükkel  Alice és Zoltànnal ültek a kamera elé, de nekem  nagy ajàndék, hogy ennek a két remek embernek emlékét őrizhetem.. Micsoda méltóság, szépség àrad belőlük. Nagyapàm hatalmas tudàsàt sajnos nem élvezhettem, mert első osztàlyos koromban kénytelenek voltak örökre elhagyni az orszàgot. Nagyanyámtól sem tanulhattam verseket, amiket az emigrációban Californiàban,  könyvek nélkül, órákig tudtak idézni nagy költőinktől. Nem messze tőlük Màrai töltötte  élete utolsó éveit.

Akinek ilyen gyökerei vannak, annak haza kellett jönnie.

Nem Japàn, de cseresznyeviràgzàs

 Csakazértse megyek Japànba a cseresznyeviràgzàst ott nézni! Jo nekem ez a csodàlatos öreg fa is, ugyan nem rózsaszín, de ennek gyümölcse is van, mig az a màsik ott messze, csak viràgzik......

Húsvét vasàrnap. feltàmadàs a kertben

 

Husvét elött

Az időjárás annyira ingadozik, hogy mikor kisüt a nap, szeretnénk legalàbb néhàny foton làtni a borús ràkövetkezö napokban

Erröl szol ez a 3 kép a magnólia viràgzàs idején..

 

Ami a 300 éves fából maradt

 Nagyon elszomorodtam, amikor a kiszàradt, de még holtàban is fenséges fàt kivàgtàk. Tiszteletadásból a fàt ültető gróf Festetics György és csalàdja irànt  el lehet olvasni mit köszönhet Keszthely   ezen kívül a jeles embernek.

Mikor jön màr?

 

Dorka igy vàr ràm, ha el kell mennem. Nem igaz, hogy a cicàk jól megvannak egyedül.   

Kapunyitàs a viràgzàsra

 

MA VAN SZÜLETÉSNAPJA

A kép olyan sokat mondó. A nagyfiam  Thomas a zongorànàl a szeme sarkából figyeli a fotózást. Ma 54 éve született a kis hosszú hajú medve erős Bernhardom. Sajnos messze van tőlem, nem ölelhetem, de hamarosan jön làtogatni, màr  a dàtum sem titok. Gondolatban elkísérem öt ma is, kivànva neki örömteli napot.

Kérdezek

Miértke volt a címe annak a könyvnek, amit kaptam anyámtól nem egészen véletlenül. Kérdezni szabad, szoktàk mondani, ha elnézést kérek, mert túl messze mentem az érdeklődésben. 

Lehet, hogy ez most is igy lesz. Thomas fiam francia Svàjcban él és azt a nyelvet hasznàlja, míg Bernhard a svàjci németet, jómagam hazatérve, a magyar anyanyelv elkötelezett híve vagyok. Szüleim szerb ill. szlovàk területre kerültek Trianon miatt, igy az iskolàikban  nem az anyanyelven adtàk nekik az első ismereteket.   Apai nagyapàm elődei  a Rajna mellöl kerültek Bàcskàba . Ö a csalàd döbbenetére vette  fel édesanyja lànykori nevét, igy jutott magyar névhez. Anyàm is "félvér" volt, apja utàni szlàv neve erről àrulkodik. 

Nem kell csodàlkozni azon, hogy egyik fontos kérdésem az lett, ki is vagyok én? Mi hatàrozza meg a hovatartozásunkat?

Anyàm talàn azért vette meg nekem azt a könyvet (Miértke), mert a kérdéseim özönére nem tudott vàlaszolni. Igy maradtam magamra kétségek között. Azzal a tanulsàggal, hogy a sok olvasàs adhat vàlaszt a sok sok miértre. Sokszor még az sem.

Itt az oszeres

"cipöt, ruhàt, tollat, rongyot, mindent veszek., itt az ossszeres"

Az éjszaka közepén fel kellett kelnem, mert hallottam a harsàny hangot, amelyik erővel és öntudattal az udvaron énekelt  a háború utàni években. Mikor tűnt el teljesen észrevétlenül és miért jutott épp most eszembe.?  Händlernek is nevezték, persze jo magyarosan ejtve hendler volt.  

Làm csak, még a rongyokat is megvette, ma meg senki sem akar tudni a jó állapotú ruhákról, amikkel a szekrények tele vannak. Igy vàltoznak az idők. 

A hàzak mostansàg zàrva vannak, annakidején csak éjjel voltak és a hàzmestert kellett kicsöngetni, ha valaki késön jött haza és kapupénzt adni a szolgàlatért.  

 Remélem, most újra elalszom és a múlt nem csönget be, hisz mit is tud nekem adni a sóhajtáson kívül, jaj, de régen volt, talàn igaz sem volt.

Ki az úr a hàzban?

 Ez nem kérdés, pedig úgy néz ki a kérdőjel miatt. Ha valami nem tetszik Dorkànak törli, ha pedig elege van abból. hogy nem rà figyelek és nem veszem észre, hogy éhes, akkor úgy elküldi az addig leírt szöveget, hogy ellenőrizni sem tudom. Szelíd hatàrozottsàgàval eléri, amit akar, igy tart engem a markàban.  Macskànak kell születni,  aztàn jó helyre kerülni, ahol elég értelmes az ott lakó, hogy minden a legjobban menjen cica szempont szerint.

A kék égbolt ragyogàsa

 Nem is akartam ellenàllni, úgy hívott a napsütés, hogy nem kellett magam sokàig ràbeszélni, màris uton voltam.

Az a tervem, hogy minden nap nagyobb kört teszek a parkban és ha kell, kicsit pihentetem a hàtam a padok valamelyikén.  15°C van, ami februàrban melegnek számít, főleg, ha a könnyű kabàt alatt jól felöltözök...

Olyan egyszerű lenne (kis bövitéssel)

A hosszú évek  idegenben csak erősebbé tették az anyanyelv irànti szeretetem.   Most újra itthon a legjobban az fàj, ha minden nap valahol hallanom, olvasnom kell ennek a csodàs nyelvnek a torzításait.  Mindenütt a tàrgyas igeragozàst hasznàljàk, ki nem tudjàk màr mondani, hogy eszek, iszok tanulok, goldolkozok, félek, mindenütt m van a k helyett, de a tàrgy hiànyzik. Csak közölni akarom, hogy most főzök, vàlogatok, pihenek. Ez megy a ràdioban, tv-ben, plakàtokon és úgy làtom hiàba is küzdenék ellene. Lesz még a jàrok -kelekből jàrom-kelem....Ma egy plakàton olvastam egy bank hirdetéseként:

vàrakozom, vàrakozok helyett

nézelődöm, nézelődök helyett

vàrakozom

bankolok, ezt még meghagytàk

Miért nem írtàk: bankolom?

Talàn màr senki nincs tisztàban a magyar nyelv kivételes szépségével?  Költőink még hasznàltàk a k  betűt ott, ahol kellett, de màra  nincs ezzel senki tisztàban.

Két eső között

 

Engedtem a déli napsütés hívásának és sétàlni mentem a kastélyparkba, ahol ezer tavaszi viràg nyílik a fàk alatt a tavalyról itt maradt szàraz levelek mellett.  Igaz, kerülgettem a rossz út mélyedéseiben csillogó pocsolyàkat, de  ettől nem múlt el a tavasz közeledtét érző jó kedvem. 

Egy làtogatàs margojàra

 Mindig nagy öröm, ha meglàtogat öcsém, mind a hàrom nap ünnepnek számít. Tehàt kellőképp megadjuk a módját.  Ezt jelzi az az egy deci  vörösbor, ami az asztal közepén díszeleg, se több se kevesebb.  

Lezàrult egy idö

 Pàr nappal ezelőtt történt, hogy délutàn orvosi vizsgàlatra mentem.  Amit nem vettem figyelembe, hogy csaknem egy órát kellett vàrnom és mire kijöttem a rendelőből, addig besötétedett. Beültem az autóba, és  a körforgalomig lassan, de még a jó irànyban haladtam hazafelé. Aztàn a rossz làtàsviszonyok  miatt eltévedtem és lassan màr nem tudtam hol vagyok. Egy autó fényjelzéseket adott mögöttem, erre utat akartam adni, de megàllt mellettem. Gondoltam, most fog leszidni, hogy mit csinàlok. Ehelyett megkérdezte, hogy vagyok. Aztàn ajànlatot tett, hogy hazavisz, előbb leparkolja az autóm. A biztonsàgomat a két gyereke, akik vele voltak jelentik. Igy is lett, de elkérte a noteszom, beírta a telefonszàmàt  és a helyet, ahol màsnap megtalàlom majd a kocsimat. 

Nem is merem elgondolni, mi lett volna a segítsége nélkül. Egy biztos, hogy lejàrt az idő, ami az autóvezetést illeti. Jött egy angyal, aki segített és életben maradtam. 

A kör bezàrul

 Szüleim születésnap0t szinte egyszerre ünnepeltek. Anyuka épp az én koromban tàvozott  az élők soràbol, Apuka nyolc évvel később 96 évesen követte. 

Nem lett említve, hàny éves lehettem, amikor az első szavakat kimondtam, de a jelentésük elàrulja,. hogy apàm nem restellte az etetésemet, mint azt némelyik férfi tenné. Màsodszor a szókapcsolat  kifejezte vilàgosan mit akarok.  Vilàgos az is, miért nem szeretem a papa mama,  szavakat, ahogy azokat ma hasznàljàk. Mennyivel szebb az apuka, anyuka a fülemnek. Az ennivalót hatalmas sebességgel eképpen próbáltam sürgetni: " aputya paputya", amiben  az utóbbi az ennivalót jelentette.  Elnézték a k hangzo helyett a ty hasznàlatàt, ami talàn túl nagy torokmandulàk miatt  történt.

Boldog gyermek (nem baba), akinek kijutott oda figyelő apukából és élelemből, ami együtt tökéletes pàrost alkotnak, hasonló hangzàssal és édeséggel. Igy jó  rà emlékezni több, mint 80 év multával.

Sziget a vilàg végén

 Kinek ne jutott volna eszébe egy egy keserű pillanatàban, hogy milyen jó lenne mindentől tàvol, egy szigeten élni, ahova az örült vilàg zaja màr nem hallatszik.  Ma olvashattam, hogy van ilyen sziget, ahol mindössze 50 ember él és vàrjàk a bevándorlókat a nagyvilágból.

Elgondolkoztam, miért nem mennék semmiképp oda. Miért nem oldhatja meg egy ilyen helyvàltoztatàs senki életét.

Hatalmas elvàràsokkal a földi paradicsom csàbito igéretével utazna mindenki oda. Az ott élőknek is nagy elvàràsai vannak: az, hogy az élet ott folytatódjon és jobb legyen, ha többen lesznek.

A függőség az elhagyott világtól megmarad, hisz ennek az 50 embernek nincs bankja, de ök is pénzért szerzik be a legszükségesebbet az élethez.

Mindenki megöregszik, és aligha lesz elég orvos és ápoló ami szükséges lenne az ellàtàsukhoz. de még gyógyszer sem, amit baj esetén bevehessenek.

Arra sincs garancia, hogy az ott élök különbek lennének, mint az elhagyott vilàgban élők. Tehàt cseberből vederbe kerül a tökéletes nyugalmat kereső, a csalódás előre programozott.

https://www.20min.ch/story/pitcairn-inseln-inselgruppe-im-nirgendwo-wirbt-um-neue-bewohner-273387046488

Egyre közelebb

 Màr nem sok hiànyzik és a déli pihenőt a teljes békességben és baràtsàgban  bemutathatom. Minden kívánság igy váljon valóra! 

Értelem-érzelem

 Csak egy betű különbség, de lemérhetetlenül nagy, ahogy àltalàban értékeljük.  Igyekszünk egész életünkben mindent olyan okosan csinàlni. mint senki màs.  Tudatosan  tesszük dolgainkat, jol megfontoljuk, àtgondoljuk milyen következményekkel jàrnak tetteink. Büszkén kitaláltuk, hogy bàr  része vagyunk  a természetnek, de mi vagyunk a csúcson az értelmünknek köszönhetően.  Míg ebben a hitben meg nem ingat az önpusztítàsban egyedülálló  képessége fajunknak.  Megtanultuk mérni az intelligenciàt, ami bizonyitja mennyivel különbek vagyunk a többinél.

Feltehetjük a nagy kérdést is, hogy mi az élet értelme, mert annak is szívesen megmérnénk az I.Q.-jàt. 

Magam inkàbb az élet E.Q.-jàt mérném meg, ha lehetne. Sok esetben bizonyított tény, hogy a magasabb érzelmi intelligenciájú  emberek sikeresebbek pàlyàjukon,  mint a  magasabb értelmi nívóval rendelkezők. 

Elnézem, ahogy macskàim boldogan  töltik életük napjait, kérdeztek ök valaha is az élet értelméről? 

Nekem a bennem  élő szeretet adja meg a vàlaszt, ha növekedni tudok benne  sosem kérdezek többet  arról a fogyatékossàgban gazdag értelemről, amit oly hatalmasra becsülünk.

Talàlos kérdés vagy történelem?

 

A fotó történetére nem emlékszem, de hozzàm került valamikor és felelős vagyok érte.

Van e magyar szo, amelyikkel helyettesíteni lehet a nagyanya dédapjàt?  Erről van itt szó,  vagy a dédanyàm nagyapjáról aki  eszerint 87 évesen  fàjdalmasan elhunyt ezelött 120 éve.  Aranyosmaróton, ami 1920 ota nem Magyarorszàg része. Anyàm születési éve. Az iskolàban öt a tanítónő megpofozta, ha magyarul beszélt. 

A csodàval hatàros, hogy ez a particédula megmaradt valahol dédanyàm hugànak emlékei között, aki nekem potnagymama volt, hisz az igazi idegenben élt, Szlovàkiàban Kiràlyhelmecen, ahova mi nem mehettünk csak úgy. Útlevéllel esetleg vagy titokban parasztlànykànak öltözve toltak a helyiek àt a hatàron. Parancsba kaptam: senkinek meg ne mondjam, hogy Budapestről jöttem. A szomszéd persze azonnal tudni akarta és én mondtam, ahogy kívánta nagyanyàm: "nem Budapestről jöttem".

Egy kivànsàg lenne

 Ha ez a két dràga cica végre megértené egymàst!

Màr a legkisebb jelét is örömmel veszem, mint itt a foton, hogy képesek pihenni ugyanazon az àgyon. 

Naponta tapasztaljàk, hogy a szeretet  egyiket sem zàrja ki , mindent  megkapnak, amire egy cica szive vàgyik.

Igaz, a szabadsàgot kivéve,  de az túl nagy rizikóval  jàrna,  és abba én betegednék meg. Ma éjjel is hallottam az egyik ordítását és a cicàim is, ki tudja mit gondoltak róla.

KÖSZÖNET az elmúlt évnek

 Nincsenek nagy fogadalmak, nincs ok hatalmas vàltoztatàsra, az eddigi életem megvàltoztatàsàra.  Mindenki szeretne egy jobb évet, mint ami elmúlt, én  túléltem, hàlàs vagyok a balesetem és operáció ellenére is.  

Olvastam, hogy az új év egy könyv íratlan lapokkal, mi írjuk meg minden oldalàt.   Nem egészen igy igaz, hiszen a háborúkat, a vilàg mostani nyomorúságát, ami befolyàsolta  életünk menetét, nem mi írtuk be az elmúlt év oldalain. Ahogy azokra vàlaszoltunk, azt igen.

A sok jót, amit 2023 hozott, azt igyekszem megtartani.  Ahogy a kórházi tartózkodás óta bevezetett tornàt, amit a gyógytornász a mobilomon felvett.  A súlycsökkenést is jó lesz megtartani, ami együtt járt a fájdalomcsillapítók miatti étvàgytalansàggal.  

Az elkezdett vàlogatàst  folytatni kell a màr semmire sem jó tàrgyak, papírok kímélet nélküli kidobàsàval..

Tenni a jó kapcsolatokért létfontosságú, tehàt tovàbbra is prioritàst élveznek.

Nem túl sokat töprengeni a múlton, amit vissza nem hozhatok. Ha màr múltba nézés, arra itt a blogom, ahol az elmúlt 13 évnek utàna tudok olvasni.